Bár a SETI, a Földön Kívüli Intelligencia Kutatás programja már negyven éve pásztázza az égboltot az idegenek rádiójelei után, a keresés eredménye egyelőre a nullával egyenlő.#<# A SETI csillagászai éppen ezért úgy döntöttek, hogy 2002-től új típusú jelek után kutatnak az űrbeli elektromágneses sugárzások feneketlen tengerében: lézernyalábokat próbálnak azonosítani.
A földönkívüliek üzeneteit azonosító lézerteleszkóp ötlete már a hatvanas évek elején felvetődött a csillagászokban, akkor, amikor a lézertechnológia bolygónkon még gyermekcipőben járt. Azóta kísérleti jelleggel számos kutatóhelyen vizsgálták már az égboltot lézernyalábok után kutatva, továbbra is sikertelenül.
Az immár hamarosan megvalósuló lézerteleszkópot a Harvard University csillagászai építik majd fel. A távcső a tiszta éjszakákon kamerákkal figyeli és videofelvevővel rögzíti a világűrben zajló változásokat. A felvételeken a csillagászok a rövid felvillanásokat keresik majd, szerintük ugyanis több fényévnyi távolságból így nézhet ki egy sugárzott üzenet. Annak ellenére, hogy ezek a kitörésszerű villanások csupán a másodperc egymilliomod részéig tartanak, akár több ezerszer is fényesebbek lehetnek, mint az a csillagrendszer, amelyből az üzenet érkezik. A Harvard asztronómusai megállapították, hogy például a jelenlegi földi lézertechnológia is akár ötezerszer fényesebb impulzusok kibocsátására képes, mint a Nap.
Az Optikai SETI-nek elnevezett kutatási programban a lézertávcső – a meteorológiai adatok tapasztalatai alapján – az évente mintegy kétszáz megfelelő időjárású éjszakán pásztázhatja majd az égboltot.
