A magyar gazdaság három nagy kérdéskörére többé-kevésbé pontos választ a múlt héten közzétett makroadatok adhatnak. Az egyik kérdés: Mi lehet az oka a külkereskedelmi és ennek folytán fizetési mérleg 2000 utolsó negyedévi látványos romlásának? Vajon a fogyasztás nekilódulása kezdődött-e meg, vagy inkább a felhalmozást, a beruházásokat biztosították importból nagy tételekben? (Ez azért is érdekes felvetés, mert az olajár-emelkedés az év utolsó egy-két hónapjában megállt, így kevésbé fogadható el az a hivatalos magyarázat, amely az energiaszámlák vastagodását hibáztatta a külpiaci pozícióromlásért.) A másik kérdés összefügg az előbbivel: Milyen veszteséget okozott tavaly a magyar gazdaságnak a cserearányromlás, azaz az importnak az exportot meghaladó drágulása? Végül pedig: “Hová lett a pénz”, mi magyarázza az eltérést a rekordmértékű, 5 százalékot meghaladó növekedés és az ennél – a korábbi közvetett információk szerint – lényegesen kisebb ütemben gyarapodó fogyasztás között?
TESTVÉREK KÖZÖTT. Országos átlagban 1,5 százalékkal emelkedett a reálbér, ami “testvérek között”, vagyis a személyi jövedelemadó törvénybe foglalt gyermekkedvezmény emelését figyelembe véve is csak 1,9 százalékra egészülhetett ki. A kiskereskedelmi forgalom reálértéke is ennek megfelelően, mindössze 2 százalékkal bővült. Ez eleve cáfolja azt a közkeletű magyarázatot, hogy a fogyasztás fellendülését a lakossági hitelek növekedése, a megtakarítások felélése finanszírozná. Persze ami nagy átlagban nem igaz, állhat bizonyos fogyasztói rétegekre: figyelemre méltó például, hogy tavaly a bútor- és műszakicikk-üzletek 21, az autó- és alkatrészboltok 10 százalékkal többet forgalmaztak reálértékben, mint egy évvel korábban. Összességében azonban a háztartások nettó pénzügyi megtakarításainak GDP-hez viszonyított mértéke 4,5 százalékot tett ki, vagyis alig süllyedt 1999. évi 4,7 százalékhoz képest.
A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) előzetes számítása szerint a bruttó hazai termék (GDP) tavaly 5,3 százalékkal gyarapodott. Ez a megelőző három évet jellemző 4,5-4,9 százalékos tempót is felülmúlja, hát még a kilencvenes évek első felének visszaesését, majd az ezt követő lassú kibontakozást. A 2000. éven belül a teljesítmény növekedése negyedévről negyedévre lassult, a “bázis”, azaz a megelőző év egyre gyorsuló gyarapodásnak fordított tükörképeként. Október-decemberben az éves GDP-gyarapodás már “csak” 4,2 százalék volt.
SZÓBELI KIEGÉSZÍTÉS. A nemzetgazdasági beruházások ellenben a múlt év utolsó három hónapjában 8,4 százalék reálérték-gyarapodást mutattak föl a megelőző év negyedik negyedéhez képest. (Az első negyedév e téren 7, a második 7,2, a harmadik 2,2 százalék éves növekedést hozott; ezek közül a második negyedévre vonatkozó adatot – mint a Figyelő megtudta – 1,7 százalékponttal fölfelé korrigálták.) A 2000. esztendőben végül is a beruházási teljesítmény 6,5 százalékkal bővült, valamivel gyorsabban az egy évvel korábbi 5,3 százaléknál, de lassabban az 1997-ben és 1998-ban elért 8,5, illetve 12,7 százalékos ütemnél.
Igen kedvező, hogy emelkedett a beruházási hányad, azaz e teljesítmények GDP-hez viszonyított mértéke. A folyó áron 2830,4 milliárd forintnyi beruházási érték 24,7 százalékos rátát ad ki a pénzügyminisztériumi becslésben szereplő 13015 milliárd forintos nominális GDP-vel összevetve, jóval magasabbat az 1999-re jellemző 21,2 százalékos hányadnál. E téren tehát sokkal erőteljesebb volt a növekedés, mint amennyire a megtakarítási hányad mérséklődött.
Sajtótájékoztatóján Mellár Tamás, a KSH elnöke további becsléseket is megosztott – élőszóban – a nagyérdeművel. Előzetes számításaik szerint a háztartások pénzbeli fogyasztása 3,6-3,8, a természetbeni társadalmi juttatások mennyisége 2,3-2,6 százalékkal gyarapodott 2000-ben. A vásárolt fogyasztás mennyisége eszerint lényegesen nagyobb mértékben nőtt, mint a keresetek vásárlóértéke. Mellár azonban hozzátette: a keresetek alakulását a legalább öt fős vállalkozásoknál és a közszférában alkalmazottak körében mérik, márpedig ez a rendelkezésre álló összes jövedelemnek csupán 54 százalékát öleli fel. A KSH-beli információk szerint viszont a jövedelmek 37 százalékát birtokló önállók, vállalkozók körülményei javultak nagy mértékben. Így is igen nagynak tetszik a különbség a vásárolt fogyasztás és a reálbérek növekedése között, bár ebben sem a 2000. év az első: 1997-ben 4,9 százalékos reálkereset emelkedés állt szemben 1,9 százalékos pénzbeli fogyasztás gyarapodással, 1998-ban a bérek vásárlóértéke 3,6, a vásárolt javaké 4,8, 1999-ben pedig, a gyerekkedvezmény becsült hatását is bekalkulálva, 4,4 százalékos bérerősödés mellett jutott a lakosság 5,1 százalékkal több áruhoz, szolgáltatáshoz.
A közösségi fogyasztás 1,5-2,0 a végső fogyasztás 3,3-3,5, a bruttó felhalmozás pedig 6,5-7,0 százalékkal gyarapodott tavaly – sorolta a KSH-elnök, és 1 százalékpontra taksálta a külkereskedelmi pozíciójavulást, azaz a különbséget az áruk, szolgáltatások exportjának és importjának reálértékbeli növekedése között. Vagyis a GDP hazai fölhasználása mintegy 4,3 százalékkal bővülhetett 1999-hez képest. Ám az elszámolás várhatóan nem lesz teljesen pontos.
Reálértékben az export nőtt gyorsabban az importnál, folyó áron számolva viszont fordított helyzet adódott: a kivitel forintértéke 33,8 a behozatalé viszont 36,4 százalékkal gyarapodott. A vámstatisztikai adatokból az is kiszámítható, hogy az exportőrök átlagban 9,9 százalékos áremelést értek el a külpiacokon (ami a forintra átszámított árakat illeti), ezzel szemben az importáruk 12,9 százalékkal drágultak. Következésképpen a cserearányok romlásának mértéke 2,7 százalék.
BERUHÁZÓ ÖNKORMÁNYZATOK. Az utolsó negyedévben egyébként még kedvezőtlenebbül alakult a helyzet, hiszen január-szeptemberben még “csak” 2,5 százaléknyi veszteségnél tartottunk. Ennek oka az, hogy az exportőrök nagyobb árveszteségekkel fejezték be a múlt évet, mint amennyire az import drágulása az utolsó három hónapban mérséklődött. A cserearány-romlás – a Figyelő számítása szerint – 1,8 százalékot “vitt el” az 5,3 százalékos GDP-növekedésből. Más szóval a cserearányokat is nyomon kísérő mutató, a bruttó hazai reáljövedelem (real gross domestic income – GDI) mindössze 3,5 százalékkal nőtt 2000-ben. Ez az ütem még a belföldön felhasznált GDP növekedésénél is kisebb; vagyis a külkereskedelmi árak okozta veszteségek meghaladták az exportnövekedés mennyiségi többletét.
A magyarországi jövedelmeket tehát nagyon komolyan megcsapolta az import – elsősorban az energiaimport – exportot meghaladó drágulása. A “hová lett a pénz?” fenti kérdésére azonban – amelyet, rendhagyó módon, csak a reálfolyamatokra, azaz az árviszonyoktól elvonatkoztatva tettünk föl – többé-kevésbé választ adnak a megugró beruházások, a rekordnagyságú termelési többleteket nagy részben felszívták a fejlesztések. Ez lehet a fő oka a 2000. év utolsó negyedében – sőt a jelek szerint az idei év elején is – megugró külkereskedelmi passzívumnak is.
A részletek azonban meglepőek: rácáfolva az elemzőkre, akik az iparban vártak komoly fellendülést – egyszersmind megoldást a megugró külpiaci deficit rejtélyére -, a befektetések a “közigazgatás, védelem, társadalombiztosítási igazgatás” elnevezésű szektorban nőttek a leglátványosabban.
E szektorba 68 milliárdot invesztáltak a negyedik negyedévben – éppen annyit, mint az előző háromban összesen -, s így a növekedés 45,5 százalékra gyorsult. Rákapcsolt az év végén az ingatlan üzletág, valamint a szállítás is (15,1, illetve 10,3 százaléknyi beruházásnövekedéssel), a többi ágazat viszont átlag alatt teljesített vagy visszaesett.
Továbbiakkal egyelőre sem a KSH-nál, sem a pénzügyi tárcánál nem szolgálhatnak. Mindenesetre a büdzsé 2000. évi előzetes mérlege 111,9 milliárd forint központi beruházási kiadást tüntet föl, ez azonban elmarad a 120 milliárd forintnyi – a zárszámadásban megemelt – előirányzattól, és alig haladja meg az 1999-ben új létesítményekre fordított 110 milliárdot. A központi beruházások 1999-ben is, 2000-ben is a negyedik negyedévre koncentrálódtak (ekkorra jutott a teljes év kiadásainak 55, illetve 59 százaléka), ám a két év hajráját összehasonlítva, folyó áron is csupán 8,1 százaléknyi növekedés adódna. A társadalombiztosítási igazgatás fejlesztéseinek súlya elenyésző. Így egyértelmű, hogy az önkormányzatoknál lódultak meg – korábban nem látott mértékben – a befektetések.
