Két héttel ezelőtt ország-világ láthatta: Várszegi Gábor szerencsésebb az üzletben, mint a szerelemben. Az egyik legtehetősebb magyar üzletember rajongóként megvásárolt csapatát, az MTK-t ugyanis legyőzte a tulajdonában álló másik futball klub, az FTC. Várszegi azonban aligha lehetett elégedetlen a végeredménnyel, a ferencvárosi együttestől ugyanis hatalmas üzleti sikert remél. Tőzsdére viszi a csapatot, amit részvénykibocsátással köt össze. Így már nem csupán a szurkolók figyelik árgus szemekkel a IX. kerületi kedvencek minden megmozdulását, de vélhetően az üzleti szféra is.
ÚTTÖRŐ CSAPAT. Öt esztendeje történt már egy kísérlet arra, hogy a Fradi nevéből tőkét kovácsoljanak. Az 1996-ban megalapított nyilvános társaságban, a Fradi Befektetési Rt.-ben azonban mindössze 30 millió forintot jegyzett le pár száz magánszemély és néhány intézményi befektető. Várszeginek az akkori – még nem az ő nevéhez kötődő – próbálkozás kudarca láthatóan a legkevésbé sem szegi kedvét, sőt. Tervének nem pusztán az kölcsönöz sporttörténeti jelentőséget, hogy magyar focicsapat első ízben próbálja ki magát a gyep mellett a parketten is, de az üzletember a tőzsdei bevezetéssel egyidejűleg a magyar futballbiznisz megteremtésén is fáradozik, a klub finanszírozását Európában ugyan jól ismert, ám az itthonitól gyökeresen eltérő alapokra, egy szórakoztató központra helyezve, továbbá a Bajnokok Ligájában való tartós szerepléstől vár forrásokat.
E végcél egyértelműen jelzi: nem a véletlen műve volt, amikor tavaly nyáron az üzletember tulajdonában álló tőzsdei társaság, a Fotex Rt. éppen az FTC-t vásárolta meg. A vázolt út bejárására ugyanis mértékadó vélemények szerint a Fradi az egyedül alkalmas hazai együttes, 1,5 millió fősre becsült szurkolótáborával, imázsával, a szponzorok és befektetők szemében is meglévő vonzerejével. A múlt év derekán azonban még nem lehetett tudni, mi motoszkál a nyughatatlan üzletember fejében. Éppen ezért sokakat meglepett, amikor 2,4 milliárd forintot ajánlott a csapatért, megduplázva ezzel azt az 1,2 milliárdos összeget, amelyről Csányi Sándorral, az OTP Bank Rt. vezérigazgatójával az utolsó pillanatig folytak tárgyalások. Többek szerint túlzottan is gáláns volt ez az ajánlat egy csődhelyzetben lévő együttesért, egészen pontosan a csapatot birtokló FTC Sport és Labdarúgó Kft.-ért, amely egyébként a tavalyi üzleti évet 387,2 millió forintos veszteséggel zárta. Várszegi eddig – a szerződésnek megfelelően – a vételár felét fizette ki. A hátramaradó rész mellett további milliárdok előteremtését teszi szükségessé, hogy a Fotex-tulajdonos azt is vállalta: 2-3 éven belül a vételárnak megfelelő újabb összeget invesztál a csapat felfuttatásába, egy közepes európai színvonalat megcélozva. Várszegi környezetében az sem maradt titokban sokáig, hogy az említett sport- és szórakoztató központot a Fradi-imázsra építve az Üllői úton hoznák létre. A létesítmény a tervek szerint abból profitálna, hogy a szurkolók mellett családok szabadidős elfoglaltságáról is gondoskodna, esetleg üzletemberek számára biztosítana exkluzív helyiségeket a szurkoláshoz és a bizniszhez.
MODELLVÁLTÁS? A legkevésbé sem meglepő, hogy az anyagi kérdések megoldásában központi szerephez jut a tervben a tőzsde. Ez kézenfekvő a sajátos magyar helyzetben, s megfelelő válasz azokra a jogosan hangoztatott véleményekre, miszerint itthon minden üzleti próbálkozás kudarcra van ítélve, amíg a futballklubokat nem a nyugat-európai csapatokat is életben tartó modell szerint finanszírozzák. A hazai klubok ugyanis jelenleg alapvetően a szponzorokból élnek – azoktól folyik be a bevételek 60-70 százaléka -, míg a fejlett államokban ennél sokkal kiszámíthatóbb anyagi háttérre támaszkodhatnak a csapatok: a televíziós közvetítési díjakból (amelyek persze nálunk elenyészők) és a totó eladásból a kluboknak juttatott summák a kiadásoknak gyakran 50-70 százalékára is fedezetet nyújtanak (lásd a grafikont). Az itthon felosztható összegek – a piac mérete miatt – amúgy is eltörpülnek a Lajtán túli büdzsék mellett. Míg nálunk egy átlagos csapat tavaly mintegy 450 millió forintból – egy szegény klub 200 millióból, a legtehetősebb FTC és Újpest durván 700 millióból – gazdálkodott, addig már a közepes méretű nyugat-európai kluboknál is jóval tovább ér a takaró: az éves büdzsék 2000-ben 47 millió és 235 millió euró között szóródtak. Az öt futball-nagyhatalomnál – Angliában, Németországban, Olaszországban, Spanyolországban és Franciaországban – pedig tavaly már 644-1556 millió euró elköltéséről dönthettek 2001-ben.
Márpedig aki ilyen számokról álmodozik Magyarországon, és közel akar kerülni a nyugat-európai húsosfazékhoz – a Bajnokok Ligájának (BL) forrásaihoz és az ottani televíziós közvetítési díjak egy részéhez -, az csak privát támogatókra számíthat. Jánosi György sportminiszter nemrégiben kelt nyilatkozata szerint a futball pazarló módon használja fel a forrásait, s nem érdemel többet az államtól annál a 3 milliárd forintnál, amit a hazai klubok három év alatt kapnak a televíziós közvetítésekért. Arra viszont van esély, hogy az FTC sport- és szórakoztató centrumának kialakításába némi költségvetési pénz is csordogáljon, hiszen a stadion állami tulajdonban van, és talán tavasszal elindul az Üllői úti felújítás. Ennek a Fidesz-érában kelt stadionrekonstrukciós program szerint 1,8 milliárd forintra rúgnának a költségei, amúgy pedig már be is kellett volna fejeződnie.
A mindennapokat azonban költségvetési pénzek nélkül kell megoldani, és Várszegi józanul felmérte, hogy a Fradi egyetlen esélye a BL-be jutáshoz szükséges szilárd anyagi bázis megteremtéséhez a privátszféra megnyerése. Ennek első lépéseként a 99,6 százalék erejéig a Fotex, 0,4 százalék erejéig pedig az FTC tulajdonában álló FTC Sport- és Labradúgó Kft.-t. részvénytársasággá alakították, melynek jegyzett tőkéje 153 millió forint. Várszegi, aki egyébként eddig meglehetősen szűkszavúan nyilatkozott a tőzsdei bevezetés részleteit illetően, annyit azért jelzett, hogy jövő őszig több tőkeemelésre is sor kerülhet még.
Furulyás János, a kisebbik tulajdonos FTC elnöke azt is elmondta, hogy a leggyengébb szereplés is legalább évi egymilliárd forinttal duzzasztja majd a klub erszényét, ha a ferencvárosi csapat az igen jól jövedelmező nemzetközi viadalnak, a BL-nek állandó résztvevője lesz. Az elnök szerint a BL-től jelenleg 3-5 nemzetközi szintű játékos választja el a Fradit, akikkel kiegészülve a csapat folyamatosan képes lehet a hazai bajnokság megnyerésére és a jó nemzetközi szereplésre. A tőzsdei úton bevont összegnek egy tekintélyes része ennek megfelelően vélhetően játékosok vásárlására menne el.
SZÉLSŐSÉGEK. A lehetőségek érzékeltetéséhez érdemes két szélsőséges összeget említeni: azt a 40 millió forintot, amelyet az idei szezont megelőzően a hazai mezőnyben legbátrabban költekező Videoton adott ki új focistákra, illetve azt a 100 millió dollárt, amelyből a Juventus vásárolt be a nyáron. De beszélhetünk arról a 100 millió forintról is, amennyiért Várszegi Gábor korábban a Fradihoz vitte a nemzetközileg is elismert tudású (és egyébként szerződéses kötelékektől éppen szabad) Tököli Attilát, és arról a 20 milliárd forintnak megfelelő angol fontról, amennyit David Beckhamnek, a Manchester United csillagának piaci értéke képvisel. Ugyanakkor az FTC Rt. gazdálkodásában nemcsak a futballisták vásárlására, de a teljes játékos-értékesítési üzletre fontos szerep hárulna. Szintén a határtalan lehetőségeket felvillantva említhető a világ leggazdagabb csapatának, a Manchester Unitednek a példája, amelynek tavalyi 30,9 millió angol fontra rúgó profitjából 8 milliót hozott a játékos-biznisz.
Itthon persze ennél nagyságrendileg kisebb számok is megtöbbszöröznék a büdzsét. A Fradi-üzlet másik pillérétől például, a már említett sport- és szabadidő központtól Szeiler József ügyvezető igazgató egy korábbi sajtónyilatkozata szerint 3-5 éven belül évi 1 milliárd forintos profit remélhető, ami önmagában több, mint a jelenleg elkölthető összes éves bevétel. Egy másik komoly forrás lenne Furulyás János szerint a merchandising-üzletág, amelyet szintén felfejleszteni készülnek. A tervek között szerepel egy országos bolthálózat kiépítése a Fradi-termékek árusítására – a mostani Üllői úti és Nagyvárad téri üzletek, valamint az Adidas-boltok mellett.
ESÉLYEK. Várszegi Gábor a pontos számokról egyelőre nem nyilatkozik, ám a terv magáért beszél: megvalósításához a be-fektetőket több milliárd forintnyi részvény lejegyzésére kell majd rábírni az őszi tőzsdei megjelenés alkalmával. Az üzletember nem lesz könnyű helyzetben. Egyelőre nem neki kedvez sem a hazai, sem a nemzetközi tőzsdei klíma, sőt, az európai börzékre merészkedő futballklubok közül is csak kevesen számolhatnak be sikertörténetről. „Inkább sálat vegyenek!” – szólt nemrégiben egy külföldi elemző tanácsa a focirészvények vásárlását illetően. Nyereséget elérnie tavaly például csak a Manchester Unitednek és a Juventusnak sikerült, piaci értékükből azonban ezek a klubok is nagyon sokat vesztettek az elmúlt egy esztendőben, az angol klub árfolyama közel 30 százalékot esett, az olaszé pedig csaknem a felére zuhant. A többi tőzsdei csapatnál viszont egyenesen lesújtó az összkép: veszteség, árfolyam-visszaeséssel karöltve. A háttérben a rendkívül bonyolult futball-pszichológia áll: időn-ként az húzza le a kurzust, hogy a csapat kikapott, máskor viszont éppen a győzelem, a költségeket meglódító csillagászati prémiumok kifizetésének réme.
Mindazonáltal nemcsak a tőzsdére, de a nemzetközi futball világába sem a legszerencsésebb pillanatban készül betörni az FTC. „Az álom véget ért” – jellemezte a helyzetet nemrégiben a francia gazdasági napilap, a La Tribune, azt ecsetelve, hogy több tévétársaságnak is tetemes veszteséget (a Canal Plusnak például 374 millió eurós negatív eredményt) hozott tavaly a labdarúgó-bajnokságok közvetítése. A BL-ben részt vevő csapatok számát hiába emelték 24-ről 32-re, a mezőny bővítése nem a szurkolók hangulatának emelkedéséhez, hanem „futballmérgezéshez”, az átlagos nézettség 17 százalékos visszaeséséhez vezetett, ami egyet jelent a hirdetési bevételek tetemes mértékű apadásával. A közvetítési jogokból busásan részesedő angol és német klubok egy része így a csőd szélére került, drasztikus fizetéscsökkentések indultak el, a BL-ben pedig kiadták a jelszót: 2004-től ésszerűbb gazdálkodásra, szerényebb futballcirkuszra van szükség.
MTK-FTC örökrangadó. Ha a Fradi beverekedné magát a Bajnokok Ligájába, a leggyengébb szerepléssel is évi egymilliárd forintot zsebelhetne be.
TÁMOGATÓK. Várszegi a kedvezőtlen nemzetközi klíma ellenére is sikereket mutat fel az üzletemberek meggyőzésében. Októberben például 2003-ra 200 millió forintos szponzori szerződést írt alá a Fradi a Westellel, a hírek szerint újabb 100 milliós nagyságrendű megállapodás van készülőben az ÁB-Aegonnal, s a háttérben tárgyalások folynak az OTP Bank, illetve a Magyar Külkereskedelmi Bank esetleges tulajdon-szerzéséről is. Ezek a szerződések azért is fontosak az FTC-nek, mert a szurkolók, kisbefektetők mellett a jegyzés során az intézményi befektetőknek is komoly szerepet szánnak. Várszegi terve, úgy tűnik Jaksity Györgynél is kedvező fogadtatásra lelt. A tőzsdeelnök egyrészről ugyan azt hangoztatja, hogy nehéz megjósolni a bevezetés sikerét, hiszen öt éve nem lépett új cég a pesti parkettre, másfelől viszont úgy látja: a sport nem önmagában, de mint médiahordozó érdekes lehet, a sport- és szórakoztatóipari központ felállítása pedig olyan újszerű ötlet Magyarországon, ami – hasonlóan a valóságshow-khoz – szemléletváltozást indíthat el, és akár sikertörténet is lehet a hazai üzleti világban.
