Sokan voltak a Budapesti Értéktőzsde (BÉT) múlt heti londoni prezentációján, mégsem elegen. Pedig a régióban érdekelt összes befektető képviselője elment meghallgatni László Csaba pénzügyminisztert, Jaksity Györgyöt, a BÉT igazgatóságának tagját, valamint a kibocsátó cégek vezetőinek előadását. Magyarországi befektetéseik növelése mellett azonban nem döntöttek. Erre utal legalábbis az, hogy a tőzsdei ármozgást jelző index, a BUX múlt hétfő óta újabb 5 százalékot esett, teljesen elveszítve így azt az ezer pontos emelkedést, amit a szociálliberális koalíció győzelmi esélyének a hírére a választások két fordulója között elért. A választások óta az index 9000 pontról 7400 pontig süllyedt.
Se ki, se beMíg 2000-ben a világméretű tőzsdei boom után több olyan társaság is jelezte bevezetési szándékát, amelyek komolyabb súlyt adtak volna a pesti börzének, addig az azóta eltelt időszakban csak egyetlen súlytalan bevezetésre – a Skoglund megjelenésére – került sor, s a helyzet javulására ezután sem nagyon lehet számítani. Igaz ugyan, hogy újabb kivezetésektől és komolyabb felvásárlásoktól egyelőre nem kell félni, ugyanakkor az is valószínű, hogy az eddig a parkettől távol maradók továbbra is csak a partvonalról fogják szemlélni a hazai börze “pörgését”, s inkább kivárják, hogy valóban jobbra fordul-e annak sorsa. A már bent lévők különféle csoportokra oszthatók, ám érdemi mozgás legfeljebb néhányuknál várható.
A NYUGODT ERŐK.
A BÉT legtöbb társaságának meghatározó tulajdonosa van, ami alapvetően befolyásolja a felvásárolhatóságukat. Ilyen az Egis, a Mezőgép, a Danubius, a TVK, a Pick, a Fotex, a Globus, az Inter-Európa, a Prímagáz, a Zwack, a Matáv és a BorsodChem is. Esetükben legfeljebb arra lehet számítani, hogy később egyszer – megunván a BÉT-en való jelenlétet, vagy az alacsony árfolyamokat – vételi ajánlatot tesznek saját részvényeikre. Ilyen szándék már korábban elhangzott a Danubius főtulajdonosa részéről is, de lépés ez irányban a mai napig nem történt. A másik oldalon a Matáv fő tulajdonosa, a Deutsche Telekom – amely nem növelheti jelenlegi súlyát – piaci értesülések szerint, megszorult anyagi helyzete miatt, inkább értékesíti az 50 százalék feletti részesedését, egy 9 százalék körüli pakettet. Ezzel együtt a felsorolt cégek többségénél a jelek szerint mindegyik tulajdonos nagyjából elégedett jelenlegi részesedésével, így azt a közeljövőben nem fogja tovább növelni, pláne nem csökkenteni.
A MOZDULATLANOK. Az áramszolgáltatók a korábbi privatizációk során nagyrészt külföldi szakmai tulajdonosokhoz kerültek, s tőzsdei likviditásuk minimális. Az Édász esetében egy vételi ajánlat következtében a cég fő tulajdonosa az E.ON 90 százalék körülire növelte tulajdonrészét, ám ez lényegében nem érintette a tőzsdei piacot, illetve árfolyamot, azaz nem gyarapította a klasszikus tőzsdei felvásárlásokat. (Ilyenre, vagyis arra, hogy új tulajdonos vásárolja fel valamely cég részvényeit, gyakorlatilag csak a TVK, a BorsodChem, a Pick, a Cofinec és a Kékkúti esetében volt példa.)
EGY KIVONULÁSSAL KACÉRKODÓ. Az elmúlt egy-két év egyik “leghangosabb” társasága a NABI volt. Legalábbis abból a szempontból, hogy folyamatosan a BÉT szerepének csökkenését hangoztatta, ami oda vezetett, hogy tavaly a cégnél már a pesti börzéről való kivonulás gondolatát is felvetették. (Egy ilyen kivezetés viszont azt feltételezi, hogy valakinek vételi ajánlatot kell tenni a cég tőzsdén forgó részvényeire.) A BÉT megítélését ez igen negatívan befolyásolhatta volna, mivel nem pusztán egy felvásárlásról, illetve kivezetésről lett volna szó, hanem egy másik tőzsdére való átvonulásról. Ez a veszély, úgy tűnik, egyelőre elmúlt. A NABI ugyan továbbra is tervezi, hogy más nyugati tőzsdékre is bevezeti részvényeit, de a budapesti kivezetés gondolatával már nem foglalkoznak.
MAI LEHETSÉGES CÉLPONTOK. Ha egyáltalán lehet beszélni most felvásárlási célpontokról, akkor ehhez – Makray Péter, az Erste Befektetési Rt. elemzője szerint – a Pannonplast, a Zalakerámia és a Synergon áll a legközelebb. Igaz, míg az első kettő tőzsdei árfolyama is kellően alacsony, addig az IT cégnél ez az alapfeltétel nem érvényesül. A Pannonplast esetében a felvásárlást jócskán megnehezíti a cég alapszabálya, amely 12,5 százalékban maximalizálja a szavazati jogot, így a tulajdonosnak lényegében nemcsak a részvényeket, de a menedzsment bizalmát is meg kell szereznie. Ez nem sikerült a legutóbb Karsai Bélának, aki ugyan elmondása szerint nem tervezte a felvásárlást, de mindenképpen komolyabb szerepet szeretett volna vállalni a Pannonplast életében. A Zalakerámiánál már kissé árnyaltabb a kép. A csempegyártónál ugyanis már évek óta az Arago az úr, amelynek jelenleg 26 százalékos részesedése van, ám az idén megjelent egy egyelőre igen csak csendes “második”, a 20 százalékos tulajdonos Általános Értékforgalmi Bank. A befektetők egyelőre azonban bizonytalanok, s nem tudják eldönteni, kinek kell a cég, ha egyáltalán kell valakinek.
EGY TÁVOLI CÉLPONT. A közepes cégek közül elemzői vélemények szerint az egyik hosszú távú célpont a Rába lehet. A győri társaságról pár évvel ezelőtt egymást érték a felvásárlási pletykák, mind ez idáig azonban komolyabb lépés ilyen irányban nem történt azonkívül, hogy a cég üzletágaiban több jelentős nemzetközi vállalat is szerepet vállalt.
A KÍVÜL MARADÓK. Számos, még tőzsdén nem szereplő cég dönthet úgy, hogy nem él a tőzsdei megmérettetés lehetőségével, inkább még a belépés előtt eladja tulajdonát egy külföldi vállalatnak, amely ezután már természetesen nem érdekelt a börzei jelenlétben. Ez a mai vezetői hozzáállás pedig még sokáig nem fog megváltozni (Az amerikai cégvezetők, a nagy részvényopcióik következtében, érdekeltek a tőzsdei megjelenésben.) Az, hogy a végén hány cég dönt a tőzsdei tőkebevonás mellett, nem adva el magát még a parkettre lépés előtt, ma még kérdéses. De a pozitív kormányzati hozzáállás, a tőzsdei árfolyamok emelkedése hozzájárulhat ahhoz, hogy olyan cégek, mint például a Wallis, az Index vagy a Videoton előbb-utóbb a parketten forgó kört gazdagítsák.
A kezdeti bizalom azon a meggyőződésen alapult, hogy az új kormány – elődjével ellentétben – elkötelezett a piacgazdasági megoldások és azon belül is a tőkepiac fejlesztése iránt, s nem híve az állami beavatkozásoknak. Ezt a bizalmat fejezte ki az, hogy a BUX a nemzetközi trenddel szemben is emelkedni tudott. Az index utóbbi napokban megfigyelhető esése az eufória elmúltát jelzi, még akkor is, ha tudjuk, hogy ebben olyan tényezők is szerepet játszottak, mint például a kedvezőtlen hangulat a világ tőkepiacain, vagy a foci-vb miatt előbb kezdődő nyári pangás.
CSÚSZÁS. Nem hagyható figyelmen kívül, hogy Medgyessy Péter miniszterelnök első néhány hetének intézkedései nem igazolták vissza maradéktalanul a pozitív tőzsdei várakozásokat. Már a választási kampány végén kiderült, hogy az új kormány csak nagyon óvatosan és valószínűleg csak az őszi önkormányzati választások után nyúl a gázár-szabályozás kérdéséhez, ami pedig az egyik legégetőbb probléma a befektetők szemében.
Utóbbiak számára nem volt pozitív hír az sem, hogy az új egészségügyi kormányzat a gyógyszerár-támogatásokról az előző kabinet által tavaly megkötött hároméves megállapodás helyett újat kíván kötni a gyártókkal és gyógyszerforgalmazókkal. Pillanatnyilag ez akkor is negatív vagy semleges hír, ha esetleg az új megállapodás a magyar gyártók számára nem lesz hátrányos. Hiszen a korábbi rendszer már ismert és kiszámítható volt, az újratárgyalást pedig egyelőre csak bizonytalansági tényezőként tudja értékelni a piac. Az első 100 nap programja szintén nem azt kommunikálja a befektetők felé, hogy a kormány a makrogazdasági egyensúlyt kiemelten fontos szempontnak tartaná. Erről majd csak az ősszel beterjesztendő költségvetés győzheti meg esetleg a befektetőket.
A tőzsdei road show idején kirobbant belpolitikai botrány sem ösztönzött újabb invesztíciókra. Kérdés, mi célt szolgált a londoni prezentáció. Jaksity György – aki a ConCorde Értékpapír Rt. vezérigazgatói posztját is betölti – úgy véli, az esemény aktualitását a kormányváltás mellett a BÉT részvénytársasággá alakítása adta. Így László Csaba pénzügyminiszter bemutatkozásán kívül lehetőség nyílt arra is, hogy a tőzsde új vezetése ismertesse elképzeléseit. A Londonban szintén előadást tartó Érsek Ákos, a NABI befektetési kapcsolatokkal foglalkozó igazgatója szerint arra mindenképpen jó volt a rendezvény, hogy demonstrálják a tőzsde megítélésének hazai változását.
HAZAI GESZTUSOK. A térséggel foglalkozó befektetők körében László Csaba elsősorban azzal aratott sikert, hogy – elődjével ellentétben – megtisztelte a road showt. Pedig a pénzügyminiszter által bejelentett intézkedések, amelyek már a 100 napos programba is bekerültek – mint az árfolyamnyereség-adó eltörlése és a magánnyugdíj-pénztárakba jutó befizetések emelése -, egyértelműen jelzik a kormány arra irányuló törekvését, hogy kedvezőbb helyzetbe hozza a tőkepiacot. Ám ezek az intézkedések elsősorban a hazai befektetőket preferálják, pontosabban az előző négy évben keletkezett hátrányokat szüntetik meg. Ez persze logikus lépés a szimpátiáért küzdő kormánytól, hiszen a hazai spekulánsok szinte teljesen kivonultak a magyar tőzsdéről. Korábban a részvények 30 százaléka magyar befektetők portfóliójában volt, ma ez az arány 20 százalék.
“Ráadásul a megtakarítások szerkezete rendkívül korszerűtlen – magyarázza Jaksity György -, amíg az európai országokban mindössze egyharmaduk van készpénzben és bankbetétben, nálunk ezek aránya eléri a kétharmadot.” Így a hazai megtakarítások nem, vagy csak nagyon drágán jutnak vissza a reálszférába, s éppen azért alacsony a beruházások szintje. A jól működő tőkepiacnak az a feltétele, hogy a megtakarítások szerkezete közelítsen az európai átlaghoz. Az elmúlt 4 évben ez az arány semmit nem változott.
A TOP 200 vállalati kör egyharmada alkalmas lenne arra, hogy megjelenjen a tőzsdén, ezeknél nincs multinacionális vállalat a tulajdonosok között. E cégek részvényeinek tőzsdei forgalmazása gyógyírt jelentene a BÉT fő problémájára: az alacsony likviditásra. Újabb kibocsátók azonban csak akkor jelennének meg, ha a tőkebevonásnak ez a módja attraktívabb lenne, mint a hitelfelvétel, vagy a cég szakmai befektető felé történő értékesítése. A mai részvényárfolyamok azonban nem tükrözik a jelenlegi jegyzett cégek reális értékét: a magyar vállalatokat az azonos szektorban működő európai társaik felére, az amerikaiaknak pedig harmadára értékeli a piac. Jaksity György szerint már hosszú ideje “félreárazás” történik, az árfolyamnyereség-adó eltörlése és a nyugdíjpénztárak szerepének növelése éppen a befektetői oldal erősítését szolgálja.
Ám ez nem elégséges, szükség van az állami vagyon tőzsdén keresztüli értékesítésére is. A kormányzat a tervezett privatizációkkal, illetve a tőzsdei bevezetések pénzügyi támogatásával is hajlandó lenne ezt a folyamatot segíteni. Kérdés persze, hogy ez miként érintené a már parketten lévő cégek – a Mol, a Richter és az Antenna Hungária – állami pakettjeit. Több lépésben lebonyolított tőzsdei kibocsátásokkal növelhető lenne a részvények likviditása, ugyanakkor tartósan alacsony árfolyamok mellett még ezzel a módszerrel végrehajtott privatizáció is növelheti annak kockázatát, hogy ezen cégek felvásárlási célponttá válnak.
GÁZÁR. Különösen igaz ez a Molra, ahol a gázüzletágon elszenvedett veszteség miatt tartósan alacsony a kurzus. Épp a magyar olajtársaságban vásárolt 10 százalékos pakettet az osztrák konkurens társaság, az OMV. Ez a csomag ugyan nem enged érdemi beleszólást a vezetésbe, növelése pedig nem erősítené az osztrákok szavazati arányát, ám az ezt garantáló alapszabályi rendelkezés örökké aligha tartható fenn. (Amúgy a gázárügy rendezése a Molon keresztül az egész tőkepiacra pozitív hatást gyakorolna. Korábban elterjedt, hogy az új szabályozás csak 2003 első felének végén várható. E tekintetben pozitív jelzés, hogy Hegedűs Éva, a Gazdasági Minisztérium helyettes államtitkára szerint sikerült konszenzusra jutni a Mollal.)
“Kicsi a valószínűsége annak, hogy 20-30 nagy céget bevezessenek a pesti tőzsdére” – véli Spencer Jakab, a CSFB londoni elemzője. Márpedig a külföldi befektetési alapok figyelme ma elsősorban az 1 milliárd dolláros kapitalizációt elérő cégek felé fordul. Ha ekkorákból nem is, pár százmillió dollár értékű cégből még jó néhány tőzsdeképes lenne nálunk. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy míg a felvásárlás lehetősége a fejlett tőkepiacokon vonzóvá tesz egy tőzsdei céget, addig ez a lehetőség ma Magyarországon inkább riasztó.
