Pharmavit – Somody Plusssz

Több polgári kört is meg lehetett volna alapítani az üzleti élet azon szereplőiből, akik részt vettek múlt hét szerdán Somody Imre tájékoztatóján, ahol bejelentette: a többségi tulajdonában álló Plusssz Vitamin Élelmiszer- és Gyógyszeripari Kft. visszavásárolja a Plusssz márkanevet, a hozzá fűződő értékesítési jogokkal együtt. Az eseményen többek között jelen volt Csák János, a Mol egykori elnöke, aki ma a Somody Imre pénzügyi tanácsadójaként működő CA IB vezetője, Karsai Béla, a Plusssz dobozokat gyártó Karsai Holding alapító tulajdonosa és Egerszegi Krisztina is, aki olimpiai bajnokként ismertté tette a Plusssz tablettákat Magyarországon.

Somody Imre üzletembertől némiképp szokatlanul, de a helyzettől nem idegenül, egy emocionális érvvel vezette fel az ügylet magyarázatát: a Plusssz pezsgőtabletta, eme autentikus magyar márka, egy amerikai multinacionális cégtől a Bristol-Myers Squibbtől (BMS) ismét nemzeti kézbe, ráadásul az alapító kezébe került. Kétségtelen, hogy az ügylet egyedülálló. De vajon megnyilvánul-e majd a bevásárlásoknál is az utcákon hangoztatott nemzeti érzelem?

VERSENYPIACON. Az, hogy üzletnek jó-e a Plusssz pezsgőtabletta, két dologtól függ: mekkora marketing költséget igényel az, hogy vissza hozzák a terméket az évek óta tartó leszálló ágból, illetve mennyire sikerült lealkudniuk Somodyéknak az általuk létrehozott és ma is “saját gyermeküknek” tekintett márka árát. A pezsgőtabletták fénykora a kilencvenes évek közepére esett, leginkább az 1996-os olimpia idejére, amikor Egerszegi Krisztina több aranyérmet is nyert – talán nem véletlenül ebben az évben történt meg a Pharmavit eladása is. Az 1994-ben tőzsdére vitt céget a BMS vásárolta fel. “Ebben az időszakban a hazai vitaminpiac vezető terméke a Plusssz volt, piaci részesedése elérte az 50 százalékot, ma pedig csupán 13,3 százalékos” – hívja fel a figyelmet Korondán Gábor gyógyszerpiaci elemző.

A csökkenésben szerepet játszhatott az is, hogy Somody – aki pedig a BMS-féle felvásárlás után is tovább vezette a céget – tavaly megvált a Pharmavittól. Az amerikai anyacég egyrészt már nem költött elegendő pénzt a termék reklámozására, másrészt az utóbbi években számos versenytárs jelentkezett a vitaminpiacon. A konkurens Béres-és haas termékek mellett megjelentek a multinacionális cégek által fejlesztett, de többnyire magyarországi gyárak által előállított és forgalmazott vitaminkészítmények: a Centrum és a Supradyn. “Ráadásul a vitaminpiac 5,5 milliárdosra becsült forgalmi adata nem tartalmazza a szupermarketekben továbbá a fitneszklubokban kapható, multilevel rendszerben árusított készítményeket sem” – hívja fel a figyelmet Horváth Zsolt gyógyszerpiaci elemző.

TŐZSDEI TERVEK? Jelentős marketing költségek és növekvő forgalom vagy csökkenő értékesítés de stabil profit; ezzel a dilemmával kell szembe néznie a régi-új tulajdonosnak. Az mindenesetre elgondolkodtató, hogy a Pharmavit nyereségét mindig is a cég generikus készítményei hozták. A Diclofenac fájdalomcsillapítók 10 millió dolláros forgalma meghaladja a Plusssz termékcsoport árbevételét. Jelzésértékű, hogy Somody nem kíván személyesen részt venni a cég operatív irányításában, azt egykori munkatársaira – a korábban tanácsadói, majd befektetési igazgatói feladatokat ellátó Bariska Zsoltra, az exportpiacokért felelős Tőzsér Tamásra és Krysztof Wlodarczykra – bízza, akik ebben az ügyletben üzlettársai is.

A Plusssz Kft. nem lesz nagy létszámmal működő társaság, Bariska Zsolt, a társaság egyik ügyvezetője szerint mindössze 6 alkalmazottal kívánnak dolgozni. Ez azért lehetséges, mert a cég munkája szinte kizárólag az értékesítésre és a marketingre korlátozódik. A gyártást 2003 végéig a veresegyházi gyárat megvásárló Chinoin végzi bérmunkában, ezt követően elképzelhető, hogy áthelyezik azt Lengyelországba, ahol Krysztof Wlodarczyk rendelkezik pezsgőtabletták gyártására alkalmas kapacitásokkal. A kis cégnél a nyereség a forgalom felfuttatásától, s az ehhez kapcsolódó marketing- és reklámköltségek nagyságától függ: Bariska Zsolt szerint a forgalom arányában elérheti a 20 százalékot is. Elemzők szerint nem kizárt, hogy a márkát ismerő szakemberek kezei között a Plusssz úgynevezett fejőstehénné, azaz stabil cash termelő, de alacsony növekedési kilátások előtt álló termékké váljék. Somody tervei ennél persze ambiciózusabbak. A Pharmavit kapcsán kedvező tőzsdei tapasztalatokkal bíró üzletember nem tartja kizártnak a parkettra való visszatérést sem. Persze lehet, hogy az a pénz, inkább további felvásárláshoz szükségeltetne.

Nem érdektelen, miként “jött ki” az ügyletből az 1996-ban a Pharmavitért 110 millió dollárt fizető BMS. Márciusban a Sanofi – a Chinoin anyacége – vette meg a veresegyházi gyárépületet és az ott lévő eszközöket. A franciák magyarországi fejlesztési terveinek ismeretében a BMS 40 millió eurónál nem kaphatott többet a Chinointól, de akad olyan vélemény is, mely szerint mindössze 10 millió euróért cserélt gazdát a gyár. A mostani tranzakció áráról szintén nem tudni pontosat, hiszen Somody Imre a szerződésre hivatkozva nem volt hajlandó elárulni azt. Ugyanakkor úgy nyilatkozott: van logika a Figyelőnek abban a következtetésében, hogy az ügylet értéke nem volt messze a forgalmi értéktől. Azaz a Plusssz márkáért a BMS tulajdonú Pharmavithoz nem folyhatott be több 7-8 millió dollárnál. Euró-dollár paritáson számolva az amerikai multi akkor is veszített az üzleten, ha figyelembe vesszük az 1996 és 2001 közötti az utóbbi két év vesztesége miatt valószínűleg szerény mértékű osztalékfizetéseket is. Persze az sem mellékes, hogy a BMS a Pharmavit 1996-os megvásárlásával bejutott a magyar piacra, ahol akkor már az összes jelentős multi jelen volt, megspórolva a szervezet kiépítésére fordított időt és pénzt.