Hordógurítással avatták fel az M3-as autópálya új Tisza-hídját. A gazdasági tárca, valamint a Nemzeti Autópálya (NA) Rt. képviselői a hídépítés klasszikus rítusai szerint köszöntötték a kivitelezőket – a jelenlegi kormánypártok által korábban különféle visszaélésekkel vádolt Vegyépszer Rt. vezette konzorciumot – is. A majd egy évtizeddel ezelőtt divatos ökörsütés helyett a mintegy 400 méter hosszú hídon most söröshordót görgető állami vezetők feje azonban feltehetően nem az ünnepség költségei, vagy éppen a Vegyépszer munkájának elismerése miatt fájt.
ELLENTMONDÓ ÍGÉRETEK. Csillag István gazdasági és közlekedési miniszter nehéz döntést hozott a múlt héten. Mindenki tőle várta az utolsó szót azzal kapcsolatban, hogy a kormány milyen módszerrel választja majd ki a soron következő autópálya-beruházások kivitelezőit. A miniszter azonban jó döntést nem hozhatott. A kormány a választások idején ugyanis olyan vállalásokat tett a gyorsforgalmi úthálózat-fejlesztési program folytatásával kapcsolatban, amelyeket egyszerre nem lehet betartani.
A szaktárca vezetője két lehetőség közül választhatott. Elsőként azt kísérelte meg, hogy teljesítse a beruházások megtorpanás nélküli folytatására tett választási ígéreteket. Ennek jegyében az NA Rt. néhány héttel ezelőtt meghívásos pályázatot indított négy invesztíció megvalósítására. A meghívott cégeknek az M7-es Letenyétől Becsehelyig tartó 9,6 kilométeres, valamint Balatonszárszó és Ordacsehi közti, három hidat is magában foglaló 20 kilométeres szakaszának, a Letenyét Tornyiszentmiklóssal összekötő 20 kilométeres M70-es, illetve az M3-as Polgártól Görbeházáig futó 13 kilométerének építésére kellett árajánlatot adniuk. Beigazolódott, hogy az Orbán-kormány idején kivételezett helyzetben lévő Vegyépszer Rt. valóban drágábban dolgozott, mint a versenyeztetéssel kiválasztott vállalatok.
A négy beruházásra már korábban letárgyalt Vegyépszeres árajánlatok és a meghívásos tenderen “kialkudott” árak közti 21 milliárd forintos különbség azonban nem bizonyult elegendőnek. Csillag István hiába bizonygatta, hogy a pályáztatás a jó megoldás, hiszen a segítségével megtakarított pénzből 29 kilométer autópályát lehet építeni, éppen azokat nem sikerült meggyőznie igazáról, akiket fontos lett volna.
Kései kapavágásA rendszerváltás óta egyetlen kormány sem tudta időben megindítani tervezett autópálya-beruházásait.
ANTALL-KORMÁNY.
A rendszerváltás első kormánya kiürült kincstárat örökölt. Saját forrásai a közúthálózat fenntartásának finanszírozását sem tették lehetővé. Hozzávetőleg két évre volt szükség ahhoz, hogy a kormány megteremtse a feltételeket a külföldi magántőke bevonására.
HORN-KORMÁNY. A szocialisták vezette kabinet számára a drága koncessziós beruházások, a kialakuló magas úthasználati díjak okozták a legtöbb fejfájást. A közlekedési tárca 1995 nyarán kapta feladatául a kabinet első saját autópálya-beruházásához, az M3-as továbbépítéséhez szükséges állam által felvett hitelekre épülő modell kidolgozását. A kabinet az elődje által elindított építkezések révén elkészült M1-es és M5-ös autópályákat avatta fel.
ORBÁN-KORMÁNY. A matricás úthasználati díjrendszer kidolgozását zászlajára tűző kabinet mintegy két évig csak autópálya-programokat gyártott, de egyetlen kilométer gyorsforgalmi utat sem épített. A késés a hazai forrásokra épülő finanszírozási rendszer kialakításának és az arra érdemesnek tartott magyar kivitelezői kör felkészülésének időszükségletével magyarázható. Határidőre az Orbán-kormány egyik – a választások idején vállalt – autópálya-hálózat fejlesztési ígérete sem teljesült.
MEDGYESSY-KORMÁNY. Ma még csak találgatni lehet, mikor kezdi meg autópálya-programja megvalósítását a jelenleg hivatalban lévő kormányzat. Az biztosnak látszik, hogy a közbeszerzési eljárások miatt 2003 tavaszánál korábban egyetlen autópálya építése sem folytatódhat.
MITIKUS ELJÁRÁS. Keller László, a Miniszterelnöki Hivatal (MeH) közpénzek elköltéséért felelős államtitkára a szakminiszter érvei ellenére elfogadhatatlannak tartotta, hogy az előző kormányt folyamatosan a közbeszerzési eljárások kikerülése miatt támadó szocialista és szabad demokrata kabinet maga is a pályáztatás ingoványos terepére tévedjen. Még akkor is, ha a gazdasági tárca ígéretei szerint a most meghirdetett beruházások lettek volna az utolsók, amelyeken a kivitelezőket nem közbeszerzéssel választják ki.
A szocialisták erős ellenállásának hatására Csillag István nem tehetett mást, mint hogy a második megoldást választotta, “kitolatva” a meghívásos pályázat támogatásából. Meglehet, nem volt egészen őszinte a mosolya, amikor a pályáztatás elfogadtatását szolgáló látványos propagandahadjárata után arról próbálta meggyőzni hallgatóságát, hogy a közbeszerzés alkalmazása mégis jobb megoldás lesz. Igaz, az éppen aktuális álláspontja mellett felsorakoztatott érvek helytállóak voltak. A szakminisztérium illetékesei ráadásul hatásosan hitették el a sajtóval: a tárca eredetileg is a közbeszerzés mellett volt. Minden, ami ennek ellenkezőjére utal, csupán annak bizonyításához kellett, hogy a Vegyépszer indokolatlanul drágán dolgozott az elmúlt négy évben.
“A közbeszerzés olyan mitikus erővel bíró eljárás, amely a közvélemény számára garancia a visszaélések elkerülésére” – fogalmazta meg álláspontját Csillag István. Mondhatni: “önök kérték”. A közhangulat ezt még akkor is indokolttá teszi, ha a hónapokig tartó eljárás miatt a tervezett beruházások megindítása késedelmet szenved.
Arról persze, hogy a késés pontosan mekkora is lesz, a vélemények máris megoszlanak. A gazdasági tárca vezetője azzal számol, hogy a közbeszerzési eljárás az ősszel lezárulhat, és a kivitelezők a szerződéskötés után már tavasszal megkezdhetik az új autópálya-szakaszok építését. Az NA Rt. nevük mellőzését kérő szakértői ezzel szemben úgy vélik, a közbeszerzési eljárás szabályos lebonyolításához 6 hónapra lenne szükség. Hozzáteszik persze, az eljárás időtartamának a munkálatok megindítására önmagában csekély a hatása, hiszen akár 3, akár 6 hónapig tart a kivitelezők kiválasztása, az első kapavágásokra 2003 februárjánál korábban nem kerülhet sor. Ennél aggasztóbbnak tartják azonban, hogy a közbeszerzési eljárás eredményét a vesztes pályázók feltehetően nem fogadják majd el. Márpedig az ezzel kapcsolatos jogi procedúrák akár újabb hónapokkal is késleltethetik a beruházások indítását.
CÉGBÁNAT. A meghívásos versenyeztetéssel lázba hozott mélyépítő cégeknél most úgy érzik: “a farok csóválja a kutyát”, amikor a MeH államtitkárának fellépése elég ahhoz, hogy a gazdasági miniszter egyik napról a másikra kénytelen legyen “visszaszívni” mindazt, ami mellett hetekig kiállt.
Érthető, hogy a meghívásos tenderre kedvező ajánlatokat lényegében tálcán szervírozó mélyépítő cégek nem örülnek a közbeszerzési eljárás alkalmazásáról szóló döntésnek. Az NA Rt. pályázatán tudniillik a Vegyépszer és az általa vezetett két konzorcium nem volt a meghívottak között. Vagyis, ha marad a pályáztatás, a Vegyépszer labdába sem rúghat a soron következő beruházásoknál, és az elmúlt négy év gyorsforgalmi-út építéseiből mesterségesen kiszorított mélyépítők végre “életmentő” állami megrendelésekhez jutnak.
A közbeszerzés alkalmazása azonban mindent felborított. A közbeszerzési törvény alapján lebonyolított versenyben ugyanis a Vegyépszer is elindulhat – méghozzá meglehetősen jó esélyekkel. A garantáltan pártatlan és tisztességes versenyben a kormányzat nem juttathatja érvényre az előző kabinet kiválasztott vállalatával szembeni esetleges ellenérzéseit. És ez még nem minden. Nagyobb baj, hogy az elmúlt négy évben mintegy 200 milliárd forintnyi állami megrendelésre leszerződött Vegyépszer konzorciumai könnyen állhatnak elő minden versenytársuknál kedvezőbb árakat tartalmazó ajánlatokkal. A Vegyépszer mellett szól az is, hogy “lendületben” van. A gyorsforgalmi utak építéséhez szükséges valamennyi eszköz a rendelkezésére áll, s szakképzett munkaerőnek sincs híján. Azaz, a most látszólag a partvonalon kívülre szorult Vegyépszer a tisztességes piaci megmérettetésben könnyedén az első számú favorittá nőheti ki magát.
Szakmai körökből származó értesüléseink szerint a meghívásos pályázat közbeszerzésre való hirtelen “felcserélése” összefüggésben állhat azzal is, hogy a Vegyépszer tulajdonosai és Máté László, a szocialista párthoz közel álló nagyvállalkozó között “egyeztetések” kezdődnek a jövőbeli együttműködésről. Ebből adódóan egyes szocialista köröknek talán már nem is érdekük a Vegyépszer mellőzése.
