Képtelenségnek tűnhet, ha az ember Mao Ce-tung szellemét idézi fel azzal kapcsolatban, hogy az idős, arisztokratikus külsejű francia exelnök, Giscard dEstaing megnyitotta az Európai Unió intézményi reformjának és esetleg “alkotmányának” előkészítésével megbízott brüsszeli konvent ülését. Mégis, emlékezetes, hogy amikor Mao vagy nyolcvan esztendeje elindította a kínai vörös hadsereget a híressé vált “hosszú menetelésre”, azt mondta: “Ez az első lépés egy tízezer mérföldes úton.”
AZ ELSŐ LÉPÉS. Nos, Giscard és a konvent a múlt hét végén tartott első ülésén ugyancsak az első, igen habozó lépést tette meg. Nyitóbeszédében az elnök azt mondta: “Az Európai Unió döntéshozatali gépezete olyan összetetté vált, hogy gyakorlatilag érthetetlen.” A feladat éppen az lenne, hogy olyan reformjavaslat szülessék, amelyet a valószínűleg 2004-ben összeülő kormányközi konferencia elé lehet terjeszteni. Ebből is látható, hogy az út valóban tízezer mérföldes, ráadásul számos, részben ismeretlen csapdát rejteget.
Először is, sokat bírálják a konvent szerkezetét. Jó szándékot tükröz, hogy ezúttal nemcsak a tagállamok, hanem tizenhárom felvételre törekvő állam (közöttük Magyarország) képviselői is ott ülnek a padsorokban a nemzeti parlamentek, az Európai Parlament és az Európai Bizottság képviselői mellett. Mégis: általános vélemény, hogy egy több mint száztagú körben aligha lehet közös nevezőre hozni tizenöt tagállam és tizenhárom befogadásra váró jelölt legitim, de egymásnak ellentmondó érdekeit.
A legfontosabb nézetkülönbség továbbra is a “föderalisták” – tehát a lehető legegységesebb politikai unió – és a “nemzetek Európája” koncepció hívei között húzódik. Romano Prodi, az Európai Bizottság elnöke megkísérelte áthidalni ezt a szakadékot, mondván: “Nem kívánunk európai szuperállamot létrehozni. Célunk az, hogy kifejlesszünk egy előrehaladott nemzetek feletti demokráciát.” Annak magyarázatával, hogy ez mit jelent, Prodi sajnos adós maradt.
A konvent legalább egy esztendeig ülésezik. A Financial Times megjegyezte: “A tagok közül mindegyiknek van politikai látomása, de a gyülekezetnek nincs napirendje. Március végére két napot kijelöltek ugyan a tanácskozásra, ám utána a naptár üres, mert nincs megállapodás még abban sem, hogy a küldöttek a hét mely napjait találnák alkalmasnak az ülésezésre.”
Ennél lényegesebb, hogy miközben a konvent elindult a maga hosszú menetelésére, az unió nagyhatalmi szövetségi rendszerében meglepő változások történtek. Eddig egy ellentmondásos, de mégis fontos eredményeket hozó német-francia együttműködés volt az unió előrehaladásának legfőbb motorja. Most Schröder német kancellár és Blair brit miniszterelnök közös levélben fordult a konventhez, amelyben kifejtették elképzeléseiket a kidolgozandó reform jellegéről. Ezzel egy időben a Blair-kormány befolyása alatt álló londoni agytröszt, az Európai Reformközpont vitairatot hozott nyilvánosságra. Már a cím is sok mindent elmond: “Németország és Britannia: a szükségszerű szövetség.” A közös érdeket a vitairat abban véli felfedezni, hogy a fanyalgó Párizsnál határozottabban támogatják az unió keleti kiterjesztését, illetve az európai költségvetés, valamint az elsősorban francia érdekeket szolgáló közös mezőgazdasági politika felülvizsgálatát. Ehhez képest mintha háttérbe szorulna az, hogy a föderalizmus kontra “nemzetek Európája” vitában London és Párizs továbbra is közelebb áll egymáshoz, mint Berlin és London.
FORRADALOM? Ez a fordulat hatással lesz a konvent vitáira. A német konzervatív Die Welt máris “európai forradalomról” ír, amely úgymond véget vet az unió motorjának tekintett francia-német szövetségnek. A francia baloldali Libération úgy véli: “Elmúlt az idő amikor a francia-német tengely döntött az európai időjárásról.”
Egyelőre így állunk. Kétségtelenül van veszélye annak hogy a konvent túlságosan nagy és heterogén gyülekezete végül csak egy általános hangú és torz reformjavaslatban tud megegyezni. (Mint az angolok mondják: “A teve olyan ló, amelyet egy bizottság tervezett.”) Ugyanakkor nem felejthető, hogy az unió szekerét évtizedek óta mégis csak ilyen különös teremtmények vonszolták előre.
