Örömmel láttam, hogy nemrégiben címlapon foglalkoztak a magyarországi MBA-képzéssel (Üzleti iskolák – minősítés nélkül, Figyelő, 2000/3. szám). Cikkük jól rámutatott, milyen nehéz megítélni a különböző intézmények MBA-diplomáinak értékét, azokat egymással összehasonlítani. Nem kétséges azonban, hogy egy, a magyarországi MBA-programok között felállítandó esetleges objektív rangsor nagyban megkönnyítené mind az iskolák között választani kívánó diákok, mind az őket majdan alkalmazó vállalatok dolgát. Ez a feladat a Figyelőé is lehetne.
Egy ilyen rangsor összeállításánál (az Önök által is hivatkozott Business Week gyakorlatához hasonlóan) figyelembe kellene venni a tanárok, a diákok és az őket alkalmazó vállalatok reprezentatív felmérésen alapuló véleményét. A végső ítéletet azonban maga a piac hozza meg. A diákok többsége számára ugyanis általában egyszerűen az a diploma a legértékesebb, amelynek birtokában a legmagasabb keresetre számíthatnak végzésüket követően.
Cikkükben nemcsak a magyarországi intézményeket ismertették, hanem foglalkoztak az amerikai MBA-oktatással is, azonban kár lenne nem megemlíteni a magyar hallgatók számára Európa más iskoláiban nyitva álló lehetőségeket. S bár Európa vezető business schooljai – a franciaországi INSEAD, a London Business School, vagy a svájci IMD – már több tucat magyar hallgatónak adtak MBA-diplomát, sokan még mindig nem számolnak ezekkel az intézményekkel, pedig sok esetben ezek az iskolák jelentenék az optimális választást. Ráadásul az ezen programokon való magyar részvételt is támogatják európai intézmények: a neves külföldi programokért fizetendő nem csekély – az INSEAD esetében körülbelül 25 ezer dolláros – tandíj az EBRD és az ABN Amro hitelkonstrukciójának köszönhetően már minden kelet-európai hallgató számára megfizethető. Részben e hitelprogram érdeme, hogy 1990 óta már mintegy harminc magyar végzett csak az INSEAD-on, akik 1998 óta a világ harmincnégy más országához hasonlóan nemzeti “öregdiák” szervezetbe tömörültek.
Az MBA-programok sikerességének képlete egyébként egyszerű. A várható magas fizetés, ígéretes karrierlehetőségek és színvonalas hallgatói közeg reménye mind nagyobb számú érdeklődőt vonz az intézménybe. A túljelentkezés feloldására felállított rosta a legjobb tanulókat tartja a programban, akik magas tandíjat fizetnek. A magas tandíjbevétel és a színvonalas diákság lehetővé teszi a legjobb tanárok megnyerését. A jól képzett ambiciózus diákságnak magas fizetést és jó karrierlehetőségeket biztosítanak a vállalatok. Mindezek együttesen még nagyobb számú érdeklődőt vonzanak az intézménybe, és így tovább. A spirál beindításának persze Magyarországon is elengedhetetlen első feltétele, hogy vállalati oldalról legyen valódi – fizetőképes – kereslet a magas képzettség iránt.
SZŰCS ERVIN
INSEAD Öregdiák Egyesület,
Budapest
