Egy állampolgár helyett annak apját vezette elő a rendőrség az adóhatóság megkeresése alapján – az elmúlt évekből ez az egyetlen olyan ügy, amelynek jogalapját nem vitatja az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal (APEH), vagyis elismeri, hogy közigazgatási jogkörében eljárva kárt okozott. Fekete Józsefné, a hivatal osztályvezetője sem tagadja, hogy a fenti esetben hiba történt, azonban túlzásnak tartja az “áldozat” által kártérítés címén kért 5 millió forintot. Éppen ezért most megpróbálnak – figyelembe véve a hasonló ügyekben kialakult bírósági gyakorlatot – megegyezni a sértettel a kár összegében. Még így is unikumnak számít az ügy az APEH eddigi története során, hiszen ez idáig sohasem ismerték el a közigazgatási jogkörben eljárva előidézett károkozást, s a peren kívüli megegyezést sem keresték az adózókkal. Pedig az utóbbi időben megszaporodtak az adóhatóság ellen ilyen jogcímen indított perek, számuk 1995 óta minden évben meghaladta a tízet. Arról nem is beszélve, hogy sokszorosára nőtt a követelt kártérítés összege: korábban csupán 50-60 ezer forintokért perelték a hivatalt, mostanában viszont már többnyire 100 millió forint körül van a perérték, sőt két olyan vitás eset is akad, ahol több mint félmilliárd a tét. Az APEH pernyertességi rátája ezen a területen igen jó: az eddig befejeződött ügyekben többnyire elutasították az adózó kártérítés iránti kérelmét, s csupán két olyan eset akadt, amikor jogerősen elmarasztalta a bíróság a hivatalt. “A pernyertességről azonban itt sem tettünk le, mert véleményünk szerint nem jogos a kártérítés iránti igény” – hangsúlyozza az osztályvezető, hozzátéve: a fenti ügyekben felülvizsgálati kérelmet nyújtottak be a Legfelsőbb Bírósághoz.
A korábbi években alkalmazott állandó bírói gyakorlat szerint az adóhatóság szakmai tévedései – vagyis a munka jellegével együtt járó jogszabály-alkalmazási és -értelmezési tévedések – nem alapozzák meg a kártérítési felelősséget. Vadász Iván adószakértő, a Magyar Adótanácsadók Egyesületének alelnöke szerint nem helyes ez a – minden esetben az adóhatóságot kedvezményező – bírói hozzáállás, s szemléletváltásra lenne szükség. Amire egyébként a Legfelsőbb Bíróság két tavalyi jogerős ítéletében akad is példa: téves tájékoztatás miatt megállapították az APEH kártérítési felelősségét. Ez pedig azt jelenti, hogy ha az általa kiadott állásfoglalás, vagy tájékoztatás szerint jár el az adózó, s emiatt kár éri, akkor azt a hatóság köteles megtéríteni. A két illusztris ítélet fordulatot hoztat az APEH ellen indított közigazgatási jogkörben okozott kár megtérítése iránti perekben. Egyrészt megugorhat az ilyen jogcímen kezdeményezett perek száma, másrészt elképzelhető, hogy a hatóságnak a téves tájékoztatás miatt mind gyakrabban kell majd fizetnie.
“A téves tájékoztatás mindig valamilyen jogszabály-értelmezési problémára vezethető vissza, amikor nem egyértelmű a szabályozás” – emlékeztet Fekete Józsefné. Ebben az esetben arról van szó, hogy az adóhatóság is rosszul értelmezi a jogszabályt, ami utóbb – például a Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati eljárásában – kiderül. “Ilyen azonban igen ritkán fordul elő, az adóhivatali tájékoztatásokban bízhat az adózó” – állítja az osztályvezető. Évente egyébként több száz szakmai állásfoglalást tesz közzé a hivatal, s több ezer az adózóknak konkrét esetek kapcsán közvetlenül nyújtott szóbeli és írásbeli tájékoztatás.
Jelenleg az adóhatóság ellen közigazgatási jogkörben okozott kár jogcímén több mint 30 per van folyamatban, ezek együttes perértéke meghaladja az egymilliárd forintot. A károkozás jellemző forrása a téves tájékoztatás, a szakszerűtlen vagy késedelmes eljárás. A korábbi években keresetindítási okként szerepelt még a jogalap nélküli gazdagodás, az elmaradt haszon megtérítése, vagy a végrehajtási eljárás jogszabálysértő megindítása is. Többször előfordult, hogy végrehajtói “túlkapások” miatt pereltek, mert lefoglalták az adózó tevékenységéhez szükséges gépkocsikat.
Perindítás előtt az adózók egyébként általában írásban megkeresik az APEH elnökét, s tájékoztatják róla, hogy bizonyos adóhatósági magatartás miatt kár érte őket, s kérik ennek megtérítését. Tavaly például hét esetben jelentettek be kárigényt, zömmel úgynevezett nem vagyoni kár megtérítését kérve. Ez utóbbira általában azért tartanak igényt az adózók, mert az adóellenőrzés – illetve annak nyilvánosságra kerülése – miatt elvesztették az üzleti hitelüket, jó hírnevük csorbult, üzletileg ellehetetlenültek. Az érvelést az adóhatóság legtöbbször megalapozatlannak tartja, így következhet a bírósági szakasz. Az ügy kimenetele attól is függ, hogy az APEH másodfokú határozatát közigazgatási perben korábban megtámadták-e. Ha ugyanis a bíróság már jogerősen jóváhagyta az adóhatóság határozatát, akkor nem sok esélye van az adózónak. Legalábbis az eddigi ügyek alapján ez a tapasztalat.
A perek mindenesetre szaporodnak, ám számuk még mindig kevés például ahhoz képest, hogy évente több tízezer adóellenőrzést folytatnak le, s hasonló nagyságrendű határozatot hoznak. Fekete Józsefné úgy véli, arról nincs szó, hogy az adózók retorzióktól tartanának, s azért nem perelnek. Jól példázza ezt szerinte az is, hogy ma már akkor is bírósághoz mernek fordulni a polgárok, ha minimális esélyük van a nyerésre. Van például olyan perük, ahol a perérték közel százmillió forint, s az APEH mellett alperesként szerepel a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnoksága, továbbá a magyar állam is. A másik – Fekete Józsefné szerint “átlátszó” – ügyben 5 millió forint a tét. Az adózó azt állítja, ez az összeg nem jutott el hozzá, mert bár a pénzintézet adóhatósághoz beadott kontroll információja arról tanúskodott, hogy nyitott nála bankszámlát, ő ezt tagadja.
Vadász Iván viszont úgy látja, hogy a többség – a “polgárbarát” APEH létrejötte ellenére – ma is fél vitába szállni az adóhatósággal, s a per maximum az adózónak lenne ez érdeke, aki viszont önmagában tehetetlen. Az ilyen perhez az adó- és számviteli jogban járatos ügyvédre lenne szükség, ilyet pedig nem nagyon találni. Vadász szerint az adózó könyvelőjének sem érdeke a per, mert ha nagyító alá veszik korábbi tevékenységét, könnyen kiderülhet, hogy sok minden nem klappol, már csak az adójog területén mutatkozó jogbizonytalanság miatt sem.
