Új internetes fogyasztói szokásokat kíván megvalósítani egy magyar üzletember. Az ötlet a digitális lehetőségek kiaknázásával a kölcsönözhető termékek körét és a kölcsönzés módját bővítené. A tesztelés alatt lévő modell arra a felismerésre épít, hogy az internet révén az információ kölcsönzése megvalósítható anélkül, hogy az információt tartalmazó adathordozót is a maga fizikai valójában kölcsönözni kellene. Az ötlet tárgyi alapját egy speciális adathordozó, például egy újraírható CD-ROM vagy egy DVD adná, amely a most kapható társaihoz képest egy-két többletfunkcióval bír. Lajtner Tamás most azon dolgozik, hogy partnert találjon egy olyan, érintőképernyős számítógép üzembe helyezéséhez, amelybe ezt a speciális CD-t helyezve letölthetünk anyagokat az internetről, s a CD-vel akár fizethetünk is. Ha a letöltött anyagot meghatározott időn belül visszaadjuk, úgy a befizetett pénz nagy részét visszakapjuk – az ügylet így nem vásárlásnak, hanem kölcsönzésnek minő- sül. Ily módon akár szappanoperát, sporteseményt is lehetne bérelni vagy vásárolni, hiszen mindez elfér az interneten, így könnyen hozzáférhetővé válik. A magyar szaba- dalomban az is megoldott, hogy a kölcsönzéshez vagy vásárláshoz használt számítógép (amelyet például bevásárlóközpontokban lehetne felállítani, később pedig úgy terjedhetnének, mint a bankautomaták) felismerje az adathordozót, s arra utalja vissza a pénzt, ha az árut (információt) visszavisszük. Ideális esetben nem lenne szükség további eszközökre, az otthoni PC képes lenne a speciális adathordozó kezelésére. Mindez persze egyelőre a jövő zenéje. “Az ötlettel való üzletelés során az okoz gondot – mondja Lajtner -, hogy nehéz feltérképezni, hol van még ilyen, vagy akár ennél jobb szabadalom, s ezért nehéz partnereket találni.” Az internet világában ráadásul iszonyú gyors a fejlődés, s ami az egyik nap még újdonság, az a másik nap már rég elavultnak számít. Az üzletember azonban nem kis energiákkal dolgozik, ennek köszönhetően neves amerikai és japán cégek érdeklődnek az ötlet iránt.
Lajtner Tamás a biztonságos fizetés problémájára is igyekszik adaptálni a fenti megközelítést. Egy erre vállalkozó bank a kölcsönzésre is alkalmashoz hasonló speciális adathordozót forgalmazna, amellyel fizetni lehetne. Az egyik elképzelés szerint bankkártyával, a másik szerint anélkül. A kibocsátó bank garantálná, hogy a CD vagy mágneskártya (vagy más adathordozó) azé, aki használja (ahogy ez jelenleg a bankkártyákkal történik). Az adathordozó révén megvalósítható, hogy az interneten keresztül történő fizetésnél ne kelljen az állandó bankkártyaszámot használni. Az ötlet hasonló az American Express kezdeményezéséhez, amelyben a rendszer a bankkártyaszám alapján egyszer használható véletlen számot generál, s ez kering a hálózaton, így a kártya száma feltörhetetlen (Figyelő, 2000/38. szám). A másik – a bankkártya nélküli – elképzelés leginkább a telefonkártya ötletéhez hasonlítható: a különböző egységű értékekben vásárolható adathordozóval addig fizethetünk a számítógépünk és az internet segítségével, amíg a keretünk engedi.
A magyarok sosem voltak ötlet híján, ám az itthoni környezet nem kifejezetten jó táptalaj a megvalósításhoz. Alig van ugyanis jogi garancia a szellemi termékek védelmére, pontosabban az elvben meglévő jogok a gyakorlatban alig érvényesíthetőek. Emiatt az üzleti bizalom is hiányzik a potenciális partnerekből. Így aztán könnyen lehet, hogy ezek az ötletek is külföldön találnak gazdára, de az sem kizárt, hogy a gyors fejlődésben hamar, még megvalósulásuk előtt fölöslegessé válnak.
