Az OMV nem hagyja magát, és ha nem jut be az ajtón, akkor az ablakon át próbálkozik. Sok bécsi szakértő szerint ez történt, amikor az osztrák konszern 9 százalékra tornászta fel részesedését a Molban, s ezzel kerülő úton kissé közelebb került a schwechati finomítójától alig 40 kilométerre lévő Slovnafthoz. Ott tavasszal kosarat kapott, az áhított részesedést éppen a magyarok vitték el az orra elől. A kudarcot sokan annak tudták be, hogy Richard Schenz vezérigazgató hibát követett el, amikor nem számolt a szlovákok nemzeti önérzetével. Schenz most javított, s a még mindig 35 százalékban állami tulajdonban lévő osztrák konszern alaposan megerősítette pozícióját a közép- és kelet-európai piacon.
Az OMV vezérkara szokás szerint tartózkodó volt a múlt héten közzétett nyilatkozatban is, amely tisztázta a Mol-részvények nagyarányú budapesti tulajdoncseréje nyomán lábra kapott híreket. Bécsben csak annyit közöltek, hogy valóban az OMV a vevő, s a kötéssel immár közel 10 százalékos pakett tulajdonosa, ám részesedését nem is kívánja e határ fölé emelni.
Az osztrák szakértők szorosan követik az E.On német óriáscéggel – pontosabban annak leányvállalatával, a Veba Oillal – folytatott, az utóbbi időben lelassult fúziós tárgyalások minden mozzanatát. A cégen belül sem aratott osztatlan sikert az elképzelés, amely szerint a fúzió keretében az OMV “beáldozná” teljes gázüzletágát – cserében egyebek között az Aral töltőállomás-hálózatért, amely mellesleg abszolút piacelsőséget jelentene számára nemcsak Ausztriában és Németországban, de Közép- és Kelet-Európa több országában is.
A gázüzlettel kapcsolatos kérdésekre a vezérigazgató pár hete azt a kitérő választ adta, hogy nem kizárólag a németekkel tárgyalnak, hanem öt régiós konkurenssel, közöttük a Mollal is.
Az osztrákok soha nem tagadták a Mol iránti érdeklődésüket. Ám vágyálomnak nevezték a 25 százalék plusz egy részvény – tehát a beleszólási jog – megszerzését. A konszernhez közelálló források a mostani bevásárlást mégis e törekvés első lépésének tekintik. Nem árt felkészülni arra az eshetőségre, hogy dobra vernek egy nagyobb állami részvénycsomagot. Ha ez bekövetkezik, az OMV “lába már ott van az ajtóban” – vélik bennfentesek, akik számára a budapesti üzletkötés mégis elsősorban a gázstratégia éles változását jelzi. Úgy látják, ezek után bizonytalan a fúzió a németekkel, s az OMV inkább a belföldi és a kelet-európai gázpiacra összpontosít, mégpedig együttműködve a Gazprommal, amelynek a Mol iránti érdeklődése természetesen nem kerülte el Bécs figyelmét sem. –