az eurót – ezzel a szalagcímmel jelent meg a múlt hét keddjén a Financial Times, miután az Európai Központi Bank (ECB) elnöke egy újságinterjúban azt állította, hogy az amerikai elnökválasztás előtt nem lesz nemzetközi intervenció a közös európai valuta védelmében. E kijelentésével Duisenberg minden kétséget kizáróan gazdaságtörténeti kuriózumra ragadtatta magát, hiszen a nyílt beavatkozásra vonatkozó kérdésekre eddig minden íratlan szabály szerint csak dodonai választ volt szokás adni. Duisenberg ezt a “törvényt” szegte meg, s a piacok ezt néhány nap múlva az euró újabb rekordmélységű árfolyamával “honorálták”.
Az európai monetáris politika hitele szempontjából nem túl hízelgő, hogy az ECB az elmúlt időszakban csak akkor tudott javítani a közös valuta árfolyamán, amikor azt – a világ vezető jegybankjaival karöltve – intervencióval dúcolta alá. E végső monetáris politikai lépésen kívül a többi eszköz hatástalannak bizonyult. Hiába emelte az ECB az elmúlt egy évben az irányadó kamatokat csaknem a duplájára – 2,5 százalékról 4,75 százalékra -, ezen intézkedések nem gyakoroltak érdemi hatást az árfolyamra. A dollárhoz képest egyre olcsóbb euró ugyanis valójában az Európai Unión belüli politikai viták és – az amerikaihoz képest – kevéssé versenyképes gazdaság következménye.
Sőt, a ráták emelésével az infláció lassú, de folyamatos növekedését sem sikerült megállítani, hiszen az általános áremelkedés fő oka egy külső tényező, az olajárak emelkedése. A gondokat tetézi, hogy az öreg kontinensen immár a növekedési kilátások is rosszabbak a korábban vártnál. A nemrégiben még 3,5 százalékos 2001-es növekedési prognózis mára 2,7 százalékra olvadt, s az euróval együtt szánkázik a fogyasztói bizalmi index és a vállalati profitráta is.
A sokat hangoztatott, s lassan azért megindult strukturális reformok egyik napról a másikra nem hozhatnak eredményt. A valuta lejtmenetét rövid távon csak valamilyen látványos politikai lépés állíthatja meg, legyen az a kommunikációban korábban sem jeleskedő ECB-elnök idő előtti távozása – amiről egyre több szó esik a nyugati üzleti sajtóban -, a 17 tagból álló monetáris kormányzó tanács kakofóniájának adminisztratív megszüntetése, vagy az Európai Unió belső reformjáról szóló egyezség híre.
Ezek hiányában az árfolyamesést tényleg csak a “padló” állíthatja meg. –
