Jó esetben már csak néhány év van hátra az EU-csatlakozásig. Fazakas Szabolcs, a DaimlerChrysler budapesti képviselője azonban attól tart, hogy ez idő alatt cégének amerikai termékei egyre jobban kiszorulnak a piacról, s a tagság elnyerése után kínkeservesen kell majd visszaverekedniük magukat. Mindezt hazánk EU-társulási szerződése okozza. Míg ugyanis az amerikai gyártmányú, 2000 köbcentiméternél nagyobb hengerűrtartalmú gépjárművek behozatalát ma 43 százalékos vám terheli, Magyarország az Európa Megállapodás nyomán az unióból érkező hasonló autók vámját már 10 százalékra csökkentette, a jövő év elejétől pedig teljesen eltörli. Ilyen versenyhátránnyal még a DaimlerChrysler sem tud megküzdeni.
A Chrysler volt az első amerikai cég, amely 1997-ben lépéseket sürgetett a probléma orvoslására. Ám mint Jean Bonilla, az Egyesült Államok budapesti nagykövetségének gazdasági tanácsosa elmondta, amerikai körökben már 1992-ben, az Európa Megállapodás aláírásakor felmerültek bizonyos aggályok. Már akkor látták, hogy az uniós országokkal szemben tervbe vett vámleépítés miatt komoly hátrányba kerülhetnek az amerikai cégek a magyar piacon. A tárgyalások mégis csak 1998 végén indultak meg. Ennek oka elsősorban az, hogy előbb a tizenötök kezdték el lebontani a magyar kivitelt sújtó vámterheket, Budapestnek csak jóval később kellett hozzálátnia az ellentételezéshez.
ÁRUKAPCSOLÁS. A probléma egyébként átmeneti jellegű, hiszen amint az ország az EU tagja lesz, automatikusan átveszi a közösségi vámelőírásokat. A közel két esztendeje zajló magyar-amerikai tárgyalások célja éppen ezért egy olyan megállapodás, amely ebben a behatárolt időszakban szabályozza a kétoldalú kereskedelmet. Amerikai részről nagyon bíznak benne, hogy még ebben az évben sikerül minden fennmaradó kérdésben egyezségre jutni.
“Most a tárgyalási folyamat közepén járunk, de igen jól halad az egyeztetés, mindkét félben erős a mielőbbi megegyezés szándéka. Amikor például Peter Tufo nagykövet a közelmúltban találkozott Martonyi Jánossal, a külügyminiszter biztosította őt arról, hogy a magyar kormány is szeretné még 2000 vége előtt aláírni a megállapodást” – mutatott rá Jean Bonilla. A követség illetékese érzékeltette, hogy egyidejűleg a többi EU-tagjelölttel is hasonló tárgyalásokat folytatnak, de a megállapodás megkötéséhez nálunk jutottak a legközelebb.
Az amerikaiak az egyeztetés kezdetén egy több száz tételes listát tettek le a tárgyalóasztalra. Az esetek többségében már sikerült egyezségre jutni, de van még néhány rendezendő kérdés. Ezek között a legjelentősebb az említett, 2000 köbcentiméteres hengerűrtartalomnál nagyobb gépjárművek, a nagyteljesítményű ipari turbinák, továbbá egyes élelmiszer-ipari és agrártermékek kezelése. Mindeközben amerikai oldalról szeretnék egy füst alatt a gyógyszeripari szabadalmi vitát is rendezni. El kívánják érni, hogy a dollármilliókért kifejlesztett új készítmények szabadalmi védettségük lejárta után még néhány évig Magyarországon is védettséget élvezzenek. A hazai gyógyszergyárak ugyanis jogszabályi korlátok híján jelenleg a licencdíjak megfizetése nélkül azonnal gyártani kezdhetik azokat. Ennek jegyében azt sürgetik, hogy Budapest már most vegye át az EU ide vonatkozó szabályozását, amit taggá válva néhány éven belül úgyis be kell majd vezetnie. Csakhogy Magyarország a csatlakozási tárgyalásokon egyelőre az EU-tól is éppen átmeneti mentességet remél ezen a területen, arra hivatkozva, hogy a hazai egészségügy ma nem bírná el az ugrásszerűen megemelkedő gyógyszerárakat, és a betegekre sem háríthatják át a drágulás következményeit, mivel az súlyos szociális következményekkel járna. Éppen ezért Budapest elzárkózik a két ügy összekapcsolása elől. “Ha megpróbáljuk a gyógyszeripari vitát és a vámleépítéseket egy csomagban rendezni, az az egész tárgyalási folyamatot elnyújtja, sőt talán lehetetlenné is teszi a megegyezést” – érzékeltette Balás Péter, a Külügyminisztérium külgazdasági kérdésekért felelős helyettes államtitkára, mennyire “kölcsönös érdek” a két probléma szétválasztása. Annál is inkább, mert még a vámtárgyalások is tartogathatnak buktatókat. Ahogyan az hasonló esetekben lenni szokott: semmiben sem állapodtak meg, amíg mindenben meg nem állapodtak.
HOL A LABDA? Az államtitkár-helyettes szerint jelenleg az amerikai térfélen pattog a labda. Magyarország a még vitatott termékekre vonatkozóan a nyár elején elküldte a tengerentúlra a maga vámcsökkentési javaslatait, amire eddig semmilyen hivatalos válasz nem érkezett. Miként az Egyesült Államok egyelőre azokra a felvetésekre sem reagált, amelyek a magyar ellentételezési igényeket tartalmazzák. Mindazonáltal a bő két esztendeje még az ipari miniszteri székben ülő, ám a DaimlerChrysler képviselőjeként a kérdést azóta az ellenkező oldalról megközelítő Fazakas Szabolcs szerint korántsem magától értetődő a Budapest részéről a vámleépítés fejében felvetett kompenzáció. Egyrészt azért, mert az EU-csatlakozási folyamat előrehaladtával a magyar fél “hibájából” nőtt ilyen hatalmasra a szakadék az unióból és a tengerentúlról érkező importáruk vámtételei között. De azért is, mert az általános preferenciarendszer (General System of Preferences – a legnagyobb kereskedelmi kedvezménynek nevezett korábbi rendszer “utódja”) érvényesítése révén az Egyesült Államok már eddig is a lehető legkedvezőbb vámelbánást biztosította a magyar exporttermékeknek.
A DaimlerChrysler egyébként nem a vámok teljes eltörlését sürgeti. Csupán azt szeretnék, hogy Budapest a jelenlegi 43 százalékról csökkentse az uniós 10 százalékra a szóban forgó gépjárművek vámját, és ez ellen Brüsszelnek sem lehet kifogása. Miként Fazakas véleménye szerint az a magyar érvelés sem állja meg a helyét, hogy azért nem mérséklik a vámtételeket, mert ezzel az államkassza komoly bevételtől esne el. Ebben a kategóriában ma mindössze évi 140 Chrysler lel gazdára nálunk, és ez az alacsony szám jórészt a vámterhekre vezethető vissza. Azaz azok mérséklése jelentős lökést adhatna az eladásoknak, és ennek nyomán a jelenleginél éppen hogy több pénz folyna be az állam pénztárcájába.
ELPÁRTOLHATNAK. Hasonló helyzetben van a General Electric is, amelynek erőművi turbináit ma mintegy 10 százalékkal magasabb vám sújtja nálunk, mint az uniós tagországok gyártmányait. “Egy-egy ilyen berendezés ugyan dollármilliókba kerül, a vámcsökkentés azonban – mutatott rá Völgyes Iván, a GE magyarországi főtanácsadója – hosszú távon mindenképpen megtérül.” A versenyhátrányt okozó vámterhek ugyanis eltántoríthatják az amerikai cégeket attól, hogy adott termékeiket itt gyártsák.
Völgyes Iván szerint az idén, de legkésőbb a jövő év elején megszületik a megegyezés. Azért némi malíciával hozzátette: ahol kormányok ülnek az asztal két oldalán, ott nem könnyű megjósolni a tárgyalások lezárásának időpontját.
