már nehezebb feladni a téves álláspontot, kell hozzá némi bölcsesség és önmegtartóztatás. Örömteli tehát, hogy a kormány végül is hajlandó volt a kompromisszumra a gázár ügyében. A Mollal kötött egyezség értelmében november elsejétől 43 százalékkal emelik a gáz árát az ipari fogyasztók számára, míg a lakossági körben (a pontos definícióval a gazdasági miniszter még nem készült el lapzártánkig) a jövőben is csak az inflációnak megfelelő mértékben nőne az ár.
A döntés ugyan önmagában örvendetes, de néhány dolgot azért rögtön hangsúlyozni kell. Az első, hogy ezzel a Mol veszteségei nem tűnnek el, az olajcég saját számításai szerint az idén a gázüzletág így is 80 milliárd forintos mínuszt termel, még ha ez 20 milliárd forinttal kisebb is, mint amennyi az emelés nélkül keletkezett volna, és 2001-ben is veszteségre lehet számítani.
A másik hangsúlyozandó körülmény, hogy szinte minden szereplő jobban járt volna, ha a kormány már a gázár felülvizsgálata idején, júniusban elfogadta volna a Mol hasonló koncepcióját. A halogatás egyedüli nyertesei a hazai ipari fogyasztók voltak, ami abból is látható, hogy ez a kör most, az áremelés hírére élénken tiltakozik. A paternalista hazai közegben szinte fel sem tűnik, mennyire “vicces” a felzúdulásuk; ne felejtsük el, hogy e felhasználók így is sokkal olcsóbban kapják a gázt, mint az uniós átlag, s az eddigi, teljesen indokolatlan versenyelőnyük novembertől is csupán csökken, nem tűnik el.
Az igazi kérdés azonban az, miért ment bele most a kormányzat az áremelésbe, amikor júniusban még hajthatatlannak tűnt. Hogy a közgazdasági racionalitás mint szempont alig pár hónap elteltével dominánsabbá vált volna, azt lényegében kizárhatjuk, hasonlóan ahhoz, hogy az olaj és gáz árára vonatkozó prognózisok gyökeres megváltozása lenne a pálfordulás oka.
A közkeletű magyarázat szerint az tette engedékenyebbé a kabinetet, hogy a hazai vegyipari szektorban megjelentek a külföldi szakmai befektetők, kihasználva a cégek nyomott árfolyamát. Csakhogy ez az érvelés is sántít, hiszen a kormányzat kompromisszumkészségéről és a készülő alkuról már augusztus vége óta lehetett hallani.
A racionális magyarázat minden bizonnyal összefügg a kormányzatnak a gázüzletággal kapcsolatos terveivel. Azokról viszont vajmi keveset tudunk.
Válasz tehát egyelőre nincs, csak kérdések. Nem tudjuk, kell-e a gázüzletág a kormányzatnak (vagy törekszik-e arra, hogy az eddigi helyett más kézbe kerüljön), s hogy a Mol kiéheztetését felfüggesztve miért döntött most mégis a gázár jelentős emelése mellett. –
