Furcsán, tulajdonképpen feddőn néztek rám a főnökei, amikor egy amerikai szerződés aláírását készítettem elő; az eredeti jogi dokumentum ugyanis legalább ötvenoldalas volt, ráadásul sűrűn teleírva, míg az általam készítettek legfeljebb négy oldalt tettek ki – szemlélteti a szerződések problémáját Timár András, a Számalk Rendszerház Rt. jogi igazgatója. Az amerikai jogászok ugyanis minden lehetőséget a szerződésben rögzítenek, míg a hazai joggyakorlatban nagy szerep jut a törvényeknek, s így ezekre nem kell külön kitérni. Ennek ellenére az angolszász jog sokkal könnyebben alkalmazható, hiszen a törvényalkotó a kereteket szabja meg, azon túlmenően nem akarja minden részletében szabályozni az összes eshetőséget.
A különbséget jól példázza a szoftvereknél Amerikában alkalmazott módszer, amikor is egyetlen klikkeléssel (click-wrap agreement) elismeri a “vásárló”, hogy a szerződésben foglaltakat magára nézve kötelezőnek ismeri el. “Ez nálunk tulajdonképpen nem alkalmazható jogi eszköz” – véli az Oracle Magyarországnál jogtanácsosként dolgozó Kondricz Péter, akinek gyakran okoz problémát, miként hozza összhangba az anyavállalat standardjait a magyar joggyakorlattal. Különösen fontos ez a probléma az internet világában, s általában az Új Gazdaságban, ahol éppen az a lényeg, hogy minél gyorsabban és minél egyszerűbben, s ebből következően minél olcsóbban lehessen üzleti tranzakciókat lebonyolítani.
ALAPKÉRDÉSEK. A két számítástechnikai területen gyakorló jogász Az elektronikus kereskedelem jogi kérdései címmel könyvet írt a folyamat előmozdítása végett (a mű a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó gondozásában szeptemberben jelent meg). A kötet komplex módon megkísérli bemutatni az elektronikus kereskedelem jogi elveit, problémáit, valamint a megalkotott és a kidolgozás alatt álló jogszabályokat. Az alapkérdés az elektronikus aláírás, hiszen annak rendezése nélkül nem lehet hatékony internetes kereskedelmet elképzelni, legyen szó B2B (vállalatok közötti) vagy B2C (vállalatok és fogyasztók közötti) tranzakciókról. A két jogász szerint ez ma már döntően jogi probléma, technikai nehézségek nem merülnek fel, hiszen jól működik az akkreditált hitelesítők rendszere. Sőt bizonyos esetekben nagyobb biztonságot jelenthet a hitelesített elektronikus aláírás a hagyományosnál, mivel így egy távoli országban székelő cégről hamarabb és lényegesen olcsóbban lehet kideríteni, hogy valódi üzleti partnerről van szó. Ugyanis csak ebben az esetben hajlandó hitelesíteni az elektronikus aláírást az erre hivatott szervezet, ahol a partnerről másodpercek alatt lehet informálódni.
AZ ELSŐ LÉPÉS. Az elektronikus aláírás persze csak az első lépés, de kihagyhatatlan. A végső cél mindenképpen az, hogy az elektronikus dokumentumok ugyanolyan megítélésben részesüljenek, mint a hagyományosak, vagyis a papíron megfogalmazottak. Ehhez persze nemcsak egyetlen új jogszabályt kell megalkotni az elektronikus aláírásról, hanem számos kapcsolódó törvényt meg kell változtatni, így például a polgári törvénykönyvet is.
Az Egyesült Államokban néhány nappal ezelőtt lépett jogerőre az elektronikus aláírást szabályozó törvény. Ennek közvetlen hatása nincs Magyarországon, azonban figyelemre méltó, hogy már Csehországban is elfogadás alatt áll ez a jogszabály, Lengyelországban pedig minden jel szerint még az idén megszületik. Várhatóan a magyar országgyűlés is elkezd 2000-ben foglalkozni az elektronikus aláírással. A két jogász álláspontja szerint mindenesetre az e-gazdaság addig nem kaphat erőre, amíg az elektronikus kereskedelemre nincsenek normák, a jogi környezet analógiákra és önszabályozásra épül, s az elektronikus dokumentumnak nincsen megfelelő szintű bizonyító ereje.
A bírák szerint persze sokat attól sem lehet várni, ha ezek a jogszabályok megszületnek, mert a bíróságokon nemhogy az internetre nincsen pénz, de gyakran még a számítógépek is hiányoznak. A bírók pedig csak akkor jutnak hozzá CD-jogtárhoz – amelyet azután otthoni PC-jükön használhatnak -, ha a gazdag ügyvédi irodák a levetett korábbi verziókat nekik ajándékozzák. Ez is az információs társadalom jogi aspektusa.
