Mindig hitelesebbek a szerkesztői hírek, mint a vállalatoktól származó, maguk gyártotta hirdetések; ez az oka annak, hogy a sajtókapcsolatok olyan jelentős, szinte domináns szerepet játszanak a public relations (PR) tevékenységén belül – olvasható Szeles Péter: Public relations a gyakorlatban című könyvében.
A kötet – címéhez híven – gyakorlati tanácsokkal látja el a PR- szakembereket, s a szakma munkáját kívülről figyelő olvasó csak azt kívánhatja, bár fogadnák is meg azokat. A sajtókapcsolatoknál maradva, a szerző egyebek mellett azt javasolja, a cégek ismerjék meg a sajtó működését, elvárásait, s azt, mi jelenti számára a hírértékű információt. Az újságírók szívéből szól akkor is, amikor helyteleníti a “no comment” (nincs válasz) politikát. Nem nyilatkozni gorombaság és nem is túl okos taktika. Ha egy cég nem adhat információt, legjobb, ha elmondja, miért nem teheti ezt meg. Gyakorló zsurnaliszták tudják, milyen bosszantó is az, amikor egy vállalatvezető nem hívja vissza a kérdezőt, sőt, letagadtatja magát. Az ilyesmi nem használ a jó sajtókapcsolatnak, ami pedig – Szeles Pétert idézve – a leghatásosabb és legfontosabb összekötő kapocs bármely szervezet és annak ügyfélköre között.
Hasonlóan megszívlelendők a sajtóközlemények szerkesztéséről szóló olyan tanácsok is, mint például “jó és helyes, ha gyorsan rátérsz a lényegre”. A rendezvényszervezésről szóló részben pedig a szerző felhívja a figyelmet a helyszín, az időpont, a program megválasztására. Mindhárom lehet figyelemfelkeltő (az időpont szokatlan, a helyszín mondjuk egy uszoda, a program különleges), de vigyázni kell arra, hogy az eredetiség vonzó, ne pedig taszító legyen.
A könyv kitér a PR különböző munkatársainak (asszisztensek, account menedzserek és mások) feladataira, a dokumentáció, a kutatás, a tréning jelentőségére, és sok minden másra, ami a magyar vállalati körben jó, ha elméletben ismert, a gyakorlatban azonban kevéssé alkalmazzák. A szerző hiteles szakértőnek bizonyul az olvasó számára, már csak azért is, mert megfelelt a maga által a PR szakemberek számára is megszabott követelménynek: élvezhető művet tett le az asztalra.
