Talán még sokan emlékeznek: a Matáv priivatizációjának első fordulója idején, 1993 végén még azzal kellett szembesülnünk, hogy 100 lakosból mindössze 14-nek volt vezetékes telefonja; a Westel 450-es mobiltelefon-szolgáltatásnak 50 ezernél alig volt több előfizetője; a kábeltévézés, az internetezés pedig csak mutatóban léteztek – ha voltak egyáltalán. A múlt év végére már 34 százalék fölé ugrott a vezetékes ellátottság, a mobiltelefóniában ugyanez az arány 10,1 százalékos volt, több mint 1,5 millió háztartás kapcsolódott rá kábeltévés rendszerekre, és 90 ezer Internet-előfizetőt tartanak nyilván a statisztikák. Elfogyott a vezetékes telefonra várakozók sora, s az előfizetők joggal reménykedhetnek a jelenleginél jobb és olcsóbb szolgáltatásban.
Mire megnyílik és teljesen szabaddá válik a piac, az alternatív vezetékes szolgáltatók – sokmilliárdos beruházásaikkal – megerősödve ugrásra készen várják az új lehetőségeket. Addigra már nyilván aktív piaci szereplőként működik majd a harmadik GSM-szolgáltató, s ki tudja, hogy korszakalkotóan új technológiájának bevezetése után mekkora ügyfélkört gyűjt maga köré a Westel 450-es mobiltársaság.
A budapesti konferencián felszólalt az Európai Unió egyik szakértője is. Vetítőjén bemutatott néhány kimutatást, amelyen felvázolta a közép- és kelet-európai távközlési helyzetet. Mint kiderült, Szlovénia lesz a leggyorsabb a térségben, hiszen már 2001. január elsején teljesen megnyitja távközlési piacát a verseny előtt. Tegyük hozzá, hogy a nemzeti szolgáltató, a Telekom Slovenije tavaly év végén még 73 százalékban állami kézben volt. Ugyanakkor liberalizálja majd távközlését Észtország, ahol a nemzeti szolgáltató, az ETC tavaly még 51 százalékos állami tulajdonban volt, ám az idén ez az arány a tervek szerint 25 százalékig megy vissza. Szinte pontosan megegyezik az észt tervekkel a csehországi is, azzal a különbséggel, hogy ott az SPT Telecom nevű országos szolgáltatónál marad az állami tulajdonosi többség. Időrendben ezután következik Magyarország, ahol a Matávban az állam csupán az aranyrészvényét tartja magánál. Bulgária, Litvánia, Lengyelország, Románia és Szlovákia 2003-ban nyit, és addig óvatosan folytatja az állami többségi tulajdonú szolgáltató privatizációját (Szlovákiában ez a folyamat csak 2000-ben kezdődik meg). A sor végén kullog Lettország, ahol 2013-ig várnak a piacnyitással.
Az MCI-Worldcom nevű távközlési óriás képviselője szintén előrukkolt egy érdekes táblával: nyolc-nyolc nyugat-európai, illetve közép- és kelet-európai vezetékes szolgáltató percdíjait hasonlította össze. A kontinens nyugati felén a svédek mutatkoztak a legolcsóbbnak, a maguk 13 dollárcentes tarifájával. A legdrágábbnak a térségben az osztrákok és a svájciak bizonyultak, 28 centes átlagos árszinttel. A kontinens keleti felén a magyar távközlésben kérnek a legkevesebbet, átlagban 42 centet a szolgáltatásért. A legtöbbet, 70 centet viszont a románok és a szlovének kérik az előfizetőktől.
A hazai mobilszolgáltatás fejlődését értékelő külföldiek elemző grafikonjaiból az derül ki, hogy a bevezetés időszakától mérve a magyar növekedési ütem az élenjáró britekével szinte teljesen azonos.
Az összehasonlításokból persze nem szabad messzemenő következtetéseket levonni. Legfeljebb azt érdemes megjegyezni, hogy a magyar távközlésben 1999. valószínűleg a minőség éve lesz, amikor ráadásul kiderülhet, hogy megérett-e a helyzet a tervezettnél korábbi piacnyitásra. Egyre többen emlegetik ugyanis – bár az ilyen prognózisokat hivatalosan egyelőre nem sokan vállalják -, hogy már csak két évünk van hátra. A nyitás éve tehát 2001. lehet.
