“Részvényt juttatni háromféleképpen lehet; a pontos meghatározás nagyon fontos, mert aszerint kell utána a különböző közterheket megfizetni” – hangsúlyozta Andrási Jánosné, az APEH munkatársa.
Lehet részvényt adni részvényopciós program keretében. Ilyenkor az alkalmazott számára a cég a szerződésben meghatározott áron, opciós jogot biztosít részvényvásárlásra vagy -jegyzésre. A magánszemély ekkor a szerződésben rögzített áron juthat egyoldalú nyilatkozatával a részvényekhez. Jövedelme akkor keletkezik, ha az általa fizetett összeg kisebb, mint az értékpapír piaci értéke. Ez az előny a magánszemély “egyéb jövedelme”, tehát utána az adótábla szerint, az összevont adóalap részeként kell adózni. A szerződéskötés időpontjában még nincs adófizetési kötelezettség, az adót akkor kell megfizetni, amikor a magánszemély él a jegyzési, illetve vételi jogával. Ekkor a kifizetői adóelőleg-levonási szabályok szerint kell az adót levonni. Ha például az illető lehívta ugyan az opciót, ám nem értékesítette a részvényt akkor neki kell az adót a negyedévet követő hónap 12-ig megfizetni. A keletkezett jövedelemről számot adni viszont csak éves szja-bevallás keretében kell, a kifizetői igazolás alapján.
Az opciós szerződés alapján vásárolt részvény szerzéskori értéke a magánszemély által befizetett vételár és az egyéb jövedelemként leadózott rész összege lesz. A szerzéskori értéknek a részvények elidegenítésekor jelentős, mivel az értékpapír eladásából származó bevételből levonható a szerzésre fordított összeg, s csak a kettő különbsége után kell a 20 százalék árfolyamnyereség-adót megfizetni. A magánszemélyeknek érdemes a vételi jog gyakorlásával egy időben eladni a részvényt, ekkor árfolyamnyereség címén nem kell adózni.
Részvény adható természetbeni juttatásként is. Az szja-törvény szerint az így kapott vagyoni érték nem minősül a vételi jog gyakorlása által szerzett jövedelemnek. A jövedelem ugyan szintén a magánszemélynél keletkezik, ám nem számít bele az szja-alapba, mivel helyette a kifizető rója le a 44 százalékos szja-t. Ez esetben a részvény szerzéskori értékének az az összeg számít, amely után a cég az adót megfizette.
A harmadik módszer a dolgozói részvényjuttatás, ha az tőkeemeléssel párosul és ez a cég saját vagyonából történik. Az így keletkezett jövedelem ez év januárja óta nem természetbeni juttatás, hanem 35 százalékos adót viselő osztalékjövedelem, itt az adót a magánszemély fizeti. Ez nem vonatkozik az állam tulajdonában lévő vállalkozói vagyon értékesítéséről szóló törvény alapján nyújtott kedvezményre, azzal, hogy utóbb az árfolyamnyereség számítása szempontjából a kedvezménynek megfelelő érték az értékpapír megszerzésére fordított összeg része.
A Figyelő tapasztalatai szerint ma már nemcsak alkalmazottak, hanem több cégnél az igazgatósági és felügyelőbizottsági tagok is ebben a formában kapják tiszteletdíjukat. Az szja-törvény szerint a munkának így adott ellenértéke általában természetbeni juttatás. Előnye, hogy a magánszemélynek így nem kell szja-t fizetni, kell viszont a kifizetőnek, aki azonban a részvény ellenértékét, az általa megfizetett közterheket költségként elszámolhatja a társasági adó meghatározásakor. Ha viszont az igazgatósági és felügyelőbizottsági tagok és a cég között létrejött szerződésből az derül ki, hogy az szja-törvény szerint egyéb jövedelme keletkezik a magánszemélynek, akkor ezután a progresszív adótábla szerint kell adóznia.
