Alexis de Tocqueville az 1830-as években Észak-Amerikában utazgatva jegyezte le azon megfigyelését, hogy az egyszerű állampolgárok mennyire érdeklődnek a választások iránt, s milyen nagy befolyást gyakorolnak azokra. “Az amerikai nép úgy uralkodik az amerikai politika fölött, ahogyan Isten uralkodik a világegyetem fölött” – írta a nagy francia gondolkodó Az amerikai demokrácia című híres könyvében.
Manapság a választók kevésbé érzik magukat nagyhatalmúnak, mint de Tocqueville idejében. Ma a politikai meccsek arról szólnak, hogy a támogatói körtől minél hatalmasabb pénzösszeget kell begyűjteni, s azt azután tévéhirdetésekre elkölteni, amelyek során a jelölteket úgy reklámozzák, mint a söröket. A győzelem azé lesz, aki a legjobb marketinges teljesítményt nyújtja.
Éppen mostanában azonban ismét változásokon megy át a politikai élet. Lehetséges, hogy néhány év múlva ahhoz lesz hasonló, amiről a francia író-filozófus annak idején beszámolt. Az információs forradalom valószínűleg demokratizálni fogja a politikai életet, mégpedig azáltal, hogy kikezdi az elitek információs monopóliumát. Az amerikai választók, akik az utóbbi években néhány televíziós csatorna és országos lap tudósításainak és reklámjainak passzív befogadói voltak, már a közeljövőben is száz meg száz egymással versengő forrásból – e-mail listákról és website-okról – kaphatnak majd ilyen jellegű információkat. Mi több: az interaktív média lehetővé teszi számukra, hogy “visszabeszéljenek”.
A de Tocqueville által megrajzolt Amerikában a politikai élet lármás és személyes volt: fáklyás felvonulások, almabor, a vetélkedő jelöltek híveinek kölcsönös ordítozása a nyilvános vitákon. A XX. században ez sterilebb és visszafogottabb lett. Most azonban újra személyesebbé válik. A XXI. században a tömegek a cybertérben rendezett kampányeseményeken vesznek majd részt, és a csevegő site-okon vágják egymás fejéhez a sértéseket. “Az amerikaiakban mára hatalmas mennyiségű visszafojtott politikai véleménynyilvánítási vágy halmozódott fel, ennek kiszabadulása demokratizálni fogja kultúránkat” – véli Richard A. Segal, egy Cincinattiban működő ismert marketinges és kommunikációs szakember, aki jelenleg Steve Forbes republikánus elnökjelöltet segíti az internettel kapcsolatos tanácsokkal.
Az új stílusú kampányolás nem jelenti azt, hogy kevesebb pénz kell a politizáláshoz. Segal – a célzott e-mail listák és az információs korszak hasonló eszközeinek mestere – arra használja fel tudását, hogy támogatókat szerezzen a népszerűnek igazán nehezen nevezhető Forbesnak. Ma inkább arról van szó, hogy lazul a szoros kapcsolat a pénzzel alátámasztott érdekek és a hagyományos pártpolitikai apparátusok között. Feljövőben vannak viszont a meghatározott célra szövetkező csoportok, amelyek néhány számítógép-billentyű lenyomásával hívek tömegeit tudják mozgósítani; ily módon ad hoc szerveződések jönnek létre egy-egy ügy vagy jelölt támogatására. John D. Podesta, a Fehér Ház személyzeti főnöke szerint mindez az intézményi struktúrák meggyengüléséhez vezet majd. “Ez rossz hír a pártfegyelem szempontjából, segíti viszont a kreativitást.”
A status quo megbomlásának lehetnek kellemetlen következményei. Amerikában a két nagy párt csaknem két évszázadon át mérsékelte a közéleti szenvedélykitöréseket, mivel egyik sem vette a bátorságot ahhoz, hogy túl messzire merészkedjen a politikai középtől. Ha a pártok elaprózódnak, a világ vezető hatalma abba a helyzetbe kerülhet, hogy törvényhozása megbénul, elnöke pedig olyan személy lesz, akire a választóknak csak egy töredéke szavazott. Hogy az idő ne lépjen túl rajtuk, a demokratáknak és a republikánusoknak maguknak kell szekerük elé fogniuk a technológiát, hogy a töredék csoportokból a választók egy irányba terelhető nagyobb tömbjeit alakítsák ki.
De Tocqueville bizonyára méltányolná az új politizálás demokratikus irányultságát. Hiszen 1831-ben ezt írta: “Nincs a világon még egy ország, ahol az ember bizakodóbban tekintene a jövő elé, ahol olyan büszkén érezné, hogy az emberi értelem a világegyetem urává teszi őt, s hogy saját akarata szerint alakíthatja a világot.” A demokrata párt egyik tanácsadója, Dane Strother pedig így foglalja össze a politikai kultúra terén várható fejleményeket: “Vissza a jövőbe.”
