Sokan ismerik az ókori mondást: a történelem az élet tanítómestere. Ám azok a hazai százezrek, akik népszerű történelemkönyveket olvasnak, okulás helyett mégis inkább kellemes és hasznos órákat akarnak szerezni maguknak. Így vagyunk a hadvezérekről, ismert államférfiakról, uralkodókról, tragikus sorsú királyokról szóló eltérő színvonalú életrajzok egész sorával. De vajon mit kereshet mellettük, mekkora érdeklődést válthat ki egy alig ismert német bankárdinasztiáról, a Fuggerekről szóló könyv? “Súlyosbító körülmény”, hogy több mint öt évszázada kezdődött történetük a nagypolitika kulisszái mögött zajlott, a nyilvánosság csaknem teljes kizárásával. Günter Ogger rendkívül érdekes könyve viszont éppen azt bizonyítja, hogy a Fuggerek a középkor alkonyán és az újkor hajnalán fontos szerepet játszottak a történelmi események alakításában.
HÉTPRÓBÁS ÜZLETEMBEREK. A szerző figyelmet érdemlő megfogalmazása szerint a Fuggerek sikereinek és kudarcainak története csak a mértékek tekintetében különbözik a jelen nagy vállalkozói dinasztiáinak történetétől. Ezek a hétpróbás üzletemberek – akik árukereskedelemmel kezdték, ércbányászattal folytatták, végül a banküzletben értek el a csúcsra – hamar megtanulták: minden hasznuk az akkor is állandó pénzhiánnyal küszködő királyokkal, hercegekkel, grófokkal való kapcsolataikból származhat. A család legjelentősebb személyisége, “Gazdag” Jacob Fugger (1459-1525) nem csekély ravaszsággal egyenesen a Habsburgok házibankárává vált. Különleges kapcsolatok fűzték I. Miksa császárhoz, de legemlékezetesebb tette, hogy a kor legerősebb uralkodójának, V. Károlynak megvásárolta a német-római császári koronát. “A napnyugat történelmében kereskedő ilyen mértékben még sohasem befolyásolta a történelem menetét” – állítja a szerző. De Jacob Fuggernek tevékeny része volt a katolikus egyház kétes üzelmeiben is. Nagy hasznot húzott például a búcsúcédulák árusításából, s azt azután megosztotta a tiszta erkölccsel nem büszkélkedhető egyházfőkkel is. A bankárok sikereinek kulcsa tehát a korrupció volt. “Ugyanolyan kíméletlenséggel aknázták ki az Alpok természeti kincseit, mint évszázadokkal később az olajtársaságok az arab világ energiakészleteit, és legalább olyan eredményesen vesztegették meg koruk politikusait, mint napjainkban a Lockheed-konszern lobbystái” – írja Günter Ogger.
A Fuggerek tehát sok tekintetben megelőzték korukat. Számos, a mai nagyvállalatokra jellemző módszert alkalmaztak, bizonyítván: nincs új a Nap alatt. Tűzzel-vassal védték a családi vagyon oszthatatlanságát, hogy megóvják a családi részvénytársaságot a széthullástól. Sok lábon álló multinacionális konszernt alkottak azzal, hogy fénykorukban üzemeik, telepeik, raktáraik, fiókjaik, irodáik behálózták egész Európát. A korai kapitalizmusnak ezek a jeles képviselői a modern tőkés szervezeteket évszázadokkal megelőzve felismerték a monopolhelyzet előnyeit. Jacob korának egyik legtájékozottabb embere volt, megteremtette saját hírszolgálatát. Diszkréciójuk hasonlított a mai zürichi és genfi bankokéhoz, a Szentszékhez fűződő tranzakcióikat jórészt titkos számlákon vezették. A mecenatúrát illetően legmaradandóbb tettük a székhelyükön, Augsburgban felépített Fuggerei, a jelenleg is jelképes bérért kiadott 143 (munkás)lakás.
A NYILVÁNOSSÁG KIZÁRÁSÁVAL. Ellentétben a szokványos életrajzoktól, ebből a könyvből vajmi keveset tudunk meg a főszereplő Jacob személyéről, mivel “sok mai nagyvállalkozóhoz hasonlóan, magánéletét illetően ő is rendkívül tartózkodó volt, és irtózott a nyilvánosságtól”. Nem volt más vágya, mint nyerni, és viszolygott mindentől, ami reform- és forradalomgyanús volt. Utóda, Anton (1493-1560) már nem volt nagybátyjához hasonló súlyos és erős egyéniség. Emellett a történelem fordulatai, a reformáció térhódítása amúgy is elindították ezt a korát megelőző vállalatbirodalmat a hanyatlás útján.
Végül, de közel sem utolsósorban nem hagyhatók említés nélkül a Fuggerek nagyon jelentékeny magyarországi kapcsolatai. Jacob Fugger és Thurzó János lőcsei vállalkozó és körmöci kamaragróf kölcsönös házasságokkal is megerősített üzleti kapcsolatai révén e családok kezébe kerültek Magyarország ezüst-, ólom- és rézbányái. A társas viszony azonban nem volt felhőtlen. A vitás ügyeknek később a mohácsi vereség és a török megszállás vetett véget. Talán kevesen tudják, hogy a Fuggerek emlékét mindmáig őrzi egy jól ismert szavunk. Az etimológiai szótár szerint a német eredetű fukar szó a Magyarországon is lebonyolított pénzügyletei, kíméletlen nyereséghajhászása révén mintegy fogalomma vált Fugger-család nevéből származik.
Érdemes ezt a fordulatos könyvet elolvasni mindazoknak, akik megismerni kívánják a történelem egy izgalmas korszakának hátterében zajló eseményeket, valamint tudni szeretnék, mit is tanulhatn(án)ak a mai pénzemberek régvolt elődeiktől. –
