Gőzerővel folyik a Daewoo átalakítása, amelynek elsődleges célja, hogy a cégcsoportban maradó, illetve abból kikerülő érdekeltségeket elkülönítsék. Maradna a kereskedelmi és a nehézipari gépgyártó részleg, a személygépkocsikat gyártó és értékesítő rész, továbbá a Daewoo Telecom azon szelete, amely az autógyártást szolgálja ki, s végül az egyik pénzügyi érdekeltség, a Capital Management. A többire a mihamarabbi eladás sorsa vár.
A nemrég még üstököshöz hasonló pályát bejáró Daewoo három évtized alatt kis textilipari cégből nőtt a világ nagyvállalatai közé, s lett a második legnagyobb Dél-Koreában. Méreteire jellemző, hogy az általa termelt érték körülbelül a fülöp-szigeteki gazdaság teljesítményével egyezik meg. Éves árbevétele 80 milliárd dollárig kúszott fel, a cég értéke 63 milliárd dollár körüli.
A Daewoo távol-keleti mintára, azon elv alapján próbált betörni a nagy nyugati cégek uralta üzleti világba, hogy tömegesen és olcsón lépett a piacra, ahol lehetett. Ma minél többet eladni, azután holnap esetleg profitot csinálni, s abból visszafizetgetni az adósságokat – ez a távol-keleti konglomerátumok filozófiája, ami csak egy pénzes állam tehetős bankjainak asszisztenciája mellett működhet.
A régi recept szerint az állam kezdeményezi sok esetben a cégek hitelezését, olyan mérvű tőketámogatását, hogy azok fokozatosan ernyőjük alá vonhatnak egy sor egyéb, velük kapcsolatban álló termelő és szolgáltató vállalkozást. Ez utóbbiak között a japán rendszert követő elv szerint hamarosan ott vannak a pénzintézetek, a kereskedelmi vállalkozások és a brókercégek is. Köztük egykori csődbement állami cégek. A Daewoo cégei, részben követve az ipari “láb” terjeszkedését, idővel önállóan megjelennek a külpiacokon is, mint ahogyan a világszerte ismert vállalkozás, a Daewoo Securities is. A távol-keleti “minta” szerint a konglomerátum egy jelentős nehézipari lábat is magában foglal, ez esetben a Daewoo Heavy Industries nevű egységet, amelynek fő profilja ugyan a hajógyártás, de kiszolgálja az iparcikket termelő egyéb részlegeket is, például a Daewoo Electronicsot. Japánban ezt a rendszert sogo sosaként, Dél-Koreában chaebolként emlegetik. Öt ilyen chaebol uralta a legutóbbi időkig a dél-koreai gazdaságot.
Tavaly, a válság miatt beköszöntött a hitelszűke. A chaebolok növekedését támogató finanszírozói háttér meggyengült. A pénzemésztő monstrumok teherré váltak. Ám mivel egy-két évtized leforgása alatt középvállalkozásból sok tízmilliárd dolláros forgalmú óriásokká duzzadtak, szétdarabolásuk immár komoly ellenállásba ütközik. A Daewoo első embere tavaly – a koreai pénzügyi válság kellős közepén – még azt mondta: egy olyan nagy hajó, mint az övék, nem süllyedhet el.
Bár nem mostanában vált láthatóvá a Daewoo súlyos pénzügyi válsága, mégis hónapoknak kellett eltelnie, hogy az óriásvállalat elfogadja a radikális karcsúsítás tervét. Nem volt más út: a bankok tudatták, hogy a hitelcsap nem folyik tovább.
A Daewoo-válság megoldása így egyben a chaebol-rendszer szükségszerű átalakításának próbája is. “A mennyiség nimbuszának vége” – húzta alá az ország elnöke.
Jelentős mérföldkő volt a Daewoo beleegyezése a máig jövedelmező részlegének, a pénzügyi műveletek és az értékpapírok forgalmazása terén jeleskedő és Dél-Koreában piacvezető, Daewoo Securities eladásába. Hat hitelező bank már át is vette, ezzel ezt a részt gyakorlatilag elkülönítették. De ez csak az első lépés.
Bár a kormányzat fejében ott motoszkálhat, hogy a csoport közvetlenül s közvetve mintegy 2,5 millió embernek jelent munkát, mégis arra az álláspontra jutott, hogy meg kell akadályozni a Daewoo-részlegek burkolt keresztfinanszírozási ügyletekkel való megmentését.
Kim De Dzsung szerint nem lehet feláldozni a dél-koreai gazdaság egészét azért, hogy a Daewoo 50 milliárd dollárt meghaladó teljes, azon belül 8-9 milliárdnyi külföldi adósságait fedezzék. Ha a nagyvállalatnak süllyednie kell, akkor legyen ez a sorsa. A pénzfaló chaebolok leépítése növeli a finanszírozási lehetőségeket, teret enged új befektetéseknek és most erre van szüksége a megroggyant dél-koreai gazdaságnak.
Ami elképzelhetetlen volt korábban: a chaebolba tartozó vállalatok most kényszerűen külföldiek érdekeltségébe is kerülhetnek. Elvégre a legjobb vevőt kell választani. Itt kerül előtérbe a General Motors érdeklődése a Daewoo gépkocsigyártása iránt. Az elektronikai részleget egy másik amerikai vállalat venné meg, de csak a külföldi egységeit; minderre bő 3 milliárd dollárt áldozna. A Daewoo Securities kebelébe tartozó Daewoo Capital 80 százaléka hírek szerint a szintén amerikai Scudder Kemper Investment beruházási cégé lesz.
Mindez persze szerény hozadék az irdatlan – s a végső, nemzetközi szabványok szerinti elszámolások elvégzését követően várhatóan még “magától” tovább duzzadó – tartozásokkal szemben. –
