Bábolna frissen megválasztott vezérigazgatóját, Karner Istvánt a kisgazda, Önt a fideszes szakértőtáborba sorolják. Valóban elkötelezett a politikának?
– Nincs pártkötődésem. Erre egyébként is kínosan ügyelek, hiszen egyúttal egy független szervezet, a gödöllői egyetem rektora vagyok. Valójában minden párthoz ugyanolyan a viszonyom. Amikor korábban a szocialista kezdeményezésű Nemzeti Agrárprogram vitájának az egyetem adott otthont, elmondtam a beszédem, és távoztam, hogy egy másik fórumon – a Magyar Demokrata Fórum felkérésére – a családi gazdaságok létjogosultságáról tartsak előadást.
Öntől látványos eredményeket vár a társaság 96,4 százalékos tulajdonosa, az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt. De vajon lehet-e a politikusok kézi vezérlése ellenére sikeresen gazdálkodni Bábolnán?
– A tulajdonosok általában bele akarnak szólni a cégük életébe. Bár a hatékony működéshez nem jó, ha a gazdaság öntörvényű folyamataiba kívülről – mi több, felülről – beleavatkoznak, mégis várható, hogy „iránymutatások érkeznek” majd a vagyonkezelőtől. Ezeket megpróbálom összehangolni a gazdasági szükségszerűségekkel, persze csak az ésszerűség határáig. Bízom benne, hogy a kormány, mint minden józan tulajdonos, nem akar újabb veszteségeket. Úgy tűnik, hogy ehhez Bábolnán meg is van a szakértelem, és nem várnak tőlünk lehetetlent. Nem akarok mindenáron elnök maradni. Ha a célokat azért nem sikerül elérni, mert túl sok az iránymutatás, akkor távozom.
A „gazdasági szükségszerűségek” felismeréséhez, a helyes vállalati döntésekhez nem árt a cégvezetési gyakorlat. Ön mennyire járatos a cégirányítás rejtelmeiben?
– A rektorság mellett én az üzemtani tanszéket is vezetem, s 1970 óta foglalkozom vállalatirányítással, vállalati tervezéssel, menedzsment információs rendszerekkel és vezetői problémák megoldásával. Saját bőrömön szereztem a gyakorlati tapasztalatokat. Az egyetem József-majorjában 1993-tól egy jól működő üzemgazdasági tanüzemet rendeztünk be; egy 270 hektáros, 100 tehenes „családi gazdaságot”, hogy a két kezünkkel dolgozzuk ki ezt a modellt. A kis gazdaság eredményes, önfenntartó. Ma már ugyan kevesebb az időm, de még mindig én vagyok a stratégiai vezető. Igazgatósági tag voltam továbbá – 1993-tól ez év nyaráig – a Hidasháti Állami Gazdaságból lett részvénytársaságnál, ahol szintén tervezési, stratégiai tervezési feladataim voltak.
A bábolnai reorganizáció – amelyet a szintén a gödöllői egyetemről választott Halmai Péter ex-elnök és csapata indított – már egy éve tart. A társaság egyes divízióiban az eredmények meghaladják a tervezettet, igaz, másutt jelentős elmaradások tapasztalhatók. Hogyan változik meg ezek után a reorganizációs program, kell-e egyáltalán azon módosítani?
– A kiindulási pont helytálló volt, a program alapvetően jó, de azóta történt egy és más. Az orosz válság miatt például valószínűleg felborul a hosszú távú stratégia is. A kezességvállalási ügy kipattanása óta eltelt két-három hónap alatt le is lassultak a folyamatok, s messze elmaradnak az ütemezéstől. Újra kell tehát értékelni Bábolna helyzetét, amit meg is kezdtek az állami vagyonkezelőben. Bár részletekkel csak két hónap múlva tudok szolgálni, annyi már most is biztosnak tűnik, hogy át kell tekinteni a beruházási és stratégiai terveket, amelyek közül több csak vágyálom. Többet kell fordítani a marketingre, reklámra – ami elenyésző a konkurencia aktivitásához képest -, s felül kell vizsgálni például a könyvvizsgáló alkalmasságát is.
Mikor válik időszerűvé a privatizáció?
– A tervek szerint Bábolna tartósan állami tulajdonban marad. A magánosításnak amúgy is több akadálya lenne. Ezek közül csak az egyik az állami földtulajdon megléte, amelyet a törvény szerint külföldi vevő nem vásárolhat meg. Magyar befektetőkre például egy munkavállalói résztulajdonosi program beindításával lehetne szert tenni, ezzel azonban nem oldódna meg a fő baj: a tőkehiány. Mindez nem jelenti azt, hogy a társasági szerkezetet ne kellene tovább egyszerűsíteni, a profilidegen, veszteséges egységek, cégek eladásával. Persze ezt is csak óvatosan és árfolyamveszteség nélkül. Nem biztos, hogy Bábolnának számítógépgyártással, kereskedelemmel, vagy éppen turizmussal is foglalkoznia kell. Nehéz és erkölcsileg szinte feloldhatatlan kérdés, hogy a cégnek fenn szabad-e tartani az évi 60-70 millió forintos ráfizetést okozó lóágazatot, vagy valamilyen más módon – elkülönítetten, állami támogatásból – kell a patinás ménes fenntartását megoldani. Ahhoz egyébként kétség sem fér, hogy tragédia lenne ezt a tradicionális ágazatot felszámolni.
Ezek szerint azt sem akarja, hogy a Bábolna Rt. zászlóshajó, illetve mintagazdaság maradjon?
– Bűn lenne a szakma elől elzárni a világon élenjáró bábolnai technikát, eljárásokat, például a baromfitenyésztésben és feldolgozásban, az élelmiszer-előállításban. Bábolna a mezőgazdaság zászlóshajója marad, de magából kell kitermelnie a nyereséget a további fejlesztéshez, a csúcson maradáshoz. A cég pénzügyi eredményét pedig mindenképpen javítani kell.
Székely Csaba 51 éves, 1969-ben Gödöllőn szerzett diplomát. A GATE üzemtani tanszékén dolgozott 1970-től 1980-ig – a tanársegédkedéstől a tanszékvezetésig. Eközben – 1970-71-ben – FAO-ösztöndíjas volt a bonni Friedrich Wilheim egyetemen. 1974-ben üzemtanból doktorált, a kandidátusi fokozatot pedig 1980-ban szerezte meg. 1980-84-ben a bonni magyar nagykövetség mezőgazdasági attaséja volt, ezalatt az unió agrárpolitikájával, agrárinformatikával és -energetikával, élelmiszerminőség-fejlesztéssel foglalkozott. Ezt követően visszatért a gödöllői egyetemre, ahol helyettes dékán, majd dékán lett; 1996-tól az egyetem rektora. Ez év november 13-tól – részmunkaidőben – a Bábolna Rt. igazgatóságának elnöke.
