Csak annyi kell, hogy váratlanul felhívja egy búgó hang, és elkérje az életrajzi adatait egy készülő lexikonhoz. Mikor azonban a szócikkjelölt már kezdi úgy érezni, hogy nem élt hiába, búgó hang mintegy mellékesen még megkérdezi, hogy puha fedelű példányt szeretne-e majd az elkészült műből, huszonvalahány-ezer forint plusz postaköltségért, netán bőrkötéseset, tripla áron. Warhol azt nem mondta, hogy a hírnév ilyen drága is lehet. Egészséges önértékeléssel rendelkező átlagpolgár tehát soha nem vásárol olyan Ki kicsodát, amely méltónak találja arra, hogy szerepeljen benne. Akkor már inkább az MTI kétkötetes celebrity-gyűjteménye. Nem mintha ezt ingyen mérnék, sőt, 14 ezer forintért kínálják, de a szerkesztők legalább nem csak a potenciális fizetőképes keresletből válogatták össze a több mint húszezer szócikket. Valóban azok vannak az életrajzi lexikonban, hazulról és külföldről (nagyjából kettő az egy arányban), akikről az utóbbi időben leginkább lehetett olvasni-hallani. A távirati iroda tavaly a Biográftól vette át a stafétát, amely 1990 óta nyolc alkalommal gyűjtötte össze legismertebb kortársaink életrajzi adatait. Azt, hogy ebben a formában van-e üzlet a vállalkozásban, vagy csak a direkt marketinggel felduzzasztott hiúságvásár lehet kifizetődő, egyelőre nem tudni, mindenesetre az MTI közszolgáltató profiljába bele kell, hogy férjen egy ilyen ismétlődő kiadvány.
Csakúgy, mint a Kor-képek immár második kötete, amely 1945-ig vezeti el a lapozgatót a XX. századot megragadó fotók között tallózva. Nem lenne meglepő, ha októberre elkészülne a harmadik, feltehetőleg 1956-ig nyúló kötet is. Helye van a könyvespolcunkon az olyan könyvek között, amelyeket nem emel le mindennap az ember, mégis jó ott tudni őket. Akárcsak a Ki kicsoda 2006-ot, még ha nem is találjuk meg benne saját halhatatlanságunk bizonyítékát.
