Néma csönd uralkodott az Intel Santa Clara-i központjához közeli szálloda báltermében egy tavaly októberi délelőttön. Háromszáz felső vezető várta feszülten, hogyan reagál a köztiszteletnek örvendő Andrew S. Grove, a világ első számú csipgyártójának volt vezérigazgatója és jelenlegi főtanácsadója arra a prezentációra, amelyben Eric B. Kim marketingfőnök ismertette a Paul S. Otellini vezérigazgatóval közösen kimunkált, a társaság jövőjéről szóló koncepciót. Világos volt, hogy a terv lényege a Grove-örökséggel való gyökeres szakítás. „Ideje eltakarítani a pókhálókat” – jelentette ki Kim, majd kifejtette, hogy meg kell válni az „Intel inside” jelmondattól, a Pentium márkanévtől és a süllyesztett „e” betűtől a cég logójában.
Paul S. Otellini. Mérnökök után egy üzletember az Intel élén.
ÁLDÁS. Sokan arra számítottak, hogy Grove elátkozza a tervet. Ehelyett áldását adta rá. Tisztában van azzal – mondta zengő baritonján, amelyen még mindig érződik a magyar akcentus -, hogy nem az ő megtagadásáról van szó, hanem annak felismeréséről, hogy az idők változnak, és az Intelnek is változnia kell. „Ez a program az általam látott egyik legjobb megtestesülése az Intel értékeinek, a kockázatvállalásnak, a fegyelemnek és az eredménycentrikusságnak. A magam részéről teljes mértékben támogatom” – zárta beszédét Grove.
Az igazgatók megkönnyebbült tetszésnyilvánításának pillanataiban mindenki számára végérvényessé vált, hogy a világ egyik legjelentősebb technológiai vállalata történelmi fordulóponthoz érkezett. Maga mögött hagyja a Grove-érát, és ismeretlen vizekre evez. Ennek leglátványosabb formai eleme, hogy három évtized után megváltozik a vállalati logó: az oválisba foglalt „Intel inside”-ból eltűnik az „inside”, s megjelenik a „Leap ahead” (Ugrás előre) felirat.
A 2,5 milliárd dolláros reklám- és marketingkampánnyal megtámogatott átalakulás – amelynek állomásait és eddigi eredményeit a január eleji Las Vegas-i fogyasztói elektronikai kiállításon mutatták be – természetesen nem merül ki a logóváltásban. Grove és az őt követő Craig R. Barrett alatt az Intel a személyi számítógépeket működtető mikroprocesszorok gyártására összpontosítva prosperált. A fókusz szűkítésével a duó lekörözte a konkurenciát. Milliárdokat invesztáltak hiperproduktív üzemekbe, amelyek egy nap alatt több processzort állítanak elő, mint néhány rivális egy év alatt, s az egyre gyorsabbá és erősebbé váló csipekkel az Intel az információs korszak egyik tartóoszlopává vált.
Termékinvázió
Az Intel az idén több új terméket hoz ki, mint valaha. Íme a kínálat:
NOTEBOOKOK. Három új laptop-csip kerül piacra, köztük a keveset fogyasztó Core Duo, amellyel a gépek 5-10 óráig működhetnek. Egy másik, a Wimax a mobil internetes kommunikációt segíti.
Kilátás: kitűnő • Az Intel továbbra is uralni fogja a laptop-piacot. A Core Duót máris háromszor annyi PC-gyártó támogatja, mint az előző csipet.
PC-K. Az Intel be akar törni a szórakoz-tatásba az új Viiv csipekkel. A viives PC-k egyik típusa tévéként fog funkcio-nálni – távirányítóval és surround hang-zással -, egy másik pedig, amely az év végére várható, lehetővé teszi a digitális tartalmak hordozását a tévé, DVD-lejátszó és rádió között.
Kilátás: jó • A Viiv iránt nagy az érdek-lődés, a Sony, a Philips és a Dell új PC-ket fejleszt a technológiával, sőt a japán Onkyo első számítógépében is Viiv processzor lesz.
SZERVEREK. Az Intel azt ígéri, hogy új csip-jével számottevően csökkenthető az áramfelhasználás, ami fontos szempont a szerverek ezreit működtető nagyvál-lalati ügyfelek számára.
Kilátás: vegyes • A rivális AMD folyama-tosan növeli piaci részesedését a 64 bites Opteronnak köszönhetően, s ez valószínűleg folytató-dik is, mert az Intel csak 2008-ban hozza ki teljesen megújított szerverplatformját.
MOBILTECHNOLÓGIA. Az Intel új processzo-rokat kínál mobiltele-fonokhoz és kézi számítógépekhez, valamint új memória-csipeket csúcskate-góriás mobilokhoz és az Apple-féle iPodhoz.
Kilátás: borús • A mobiltelefonos pro-cesszorok piacán vár-hatóan a Qualcomm és a Texas Instru-ments marad az élen, bár a memóriacsipek terén az Intel előretörhet erős technológiájával.
A váltás mögött üzleti szükségszerűség rejlik. A PC-piac bővülése lassul, s ha az Intel nem újít, örökre elveszítheti lendületét. Árbevétele az elmúlt három évben átlagosan 13 százalékkal emelkedett, ám az idén az elemzők szerint csak 7 százalékkal (42,2 milliárd dollárra) gyarapszik. Nyeresége pedig várhatóan 9,5 milliárd dollár lesz, azaz mindössze 5 százalékkal több a tavalyinál, holott az utóbbi három év átlagosan 40 százalékos profitnövekedést hozott.
Az Intel ugyan Barrett idejében is megjelent új piacokon, de azoknak soha nem szánt komoly szerepet. A tavaly májusban hivatalba lépett Otellini viszont fenekestül átszervezte a társaságot. A 98 ezer alkalmazott zömét új munkakörbe helyezte, külön divíziókat alakított ki minden termékkategóriának, s húszezer új állást hozott létre. Ennek eredményeként az Intel 2006-ban több új termékkel rukkol majd ki, mint valaha.
Lassan eltűnik a híres Pentium márkanév, s a helyét három másik foglalja el, köztük két új. Az első a Viiv (ejtsd: fájv) nevű csip, amely az otthoni szórakozást forradalmasíthatja. Az ezzel működő PC-k alkalmasak lesznek részint digitális tévézésre, részint a digitális anyagok mozgatására a különböző szórakoztatóelektronikai eszközök – tévé, DVD-lejátszó, játékkonzol, rádió – között. Szintén újdonság a Core márka, amely a kétmagos – és ennélfogva nagyobb teljesítményű – processzorokat jelöli. A stratégia harmadik eleme a 2002 óta létező Centrino csip. Akkoriban Otellini irányította a termékfejlesztést, és az ő ötlete volt, hogy ne egyszerűen egy új mikroprocesszort hozzanak ki, hanem adják hozzá az akkor még kevéssé ismert WiFi mobil internetes technológiát. A 300 millió dolláros reklámkampánnyal megtámogatott újítás érzékelhető lendületet adott a számítógéppiacnak.
A termékszerkezettel párhuzamosan változik a vállalati kultúra is. A vezérigazgatói posztot 1987-től 1998-ig betöltő, majd 2005-ig elnökként dolgozó Grove alatt az Intel nem a jó légköréről volt híres. Grove azt hirdette, hogy „csak a paranoiások maradnak életben”, s ösztönözte az úgynevezett konstruktív konfrontációt a menedzserek között, amit egy kívülálló leginkább üvöltözésnek minősített volna. Az 55 esztendős Otellini ennél diplomatikusabb természet, nem szereti felemelni a hangját, s úgy tartja, hogy a nyilvánosságra csak a dicséret tartozik, a bírálat ellenben vállalati belügy.
ORVOS A CSAPATBAN. Nem mellékesen ő az első olyan Intel-vezér, akinek nincs mérnöki végzettsége. Közgazdaságtant tanult a San Franciscó-i egyetemen, majd a Berkeley üzleti karáról rögtön a diploma 1974-es megszerzése után került a vállalathoz. A Grove-korszakban a mérnökök voltak az urak, akik az egyre gyorsabb processzorokon dolgoztak, Otellini ellenben átszervezte a gyártmányfejlesztést. Ma már a csipmérnökök mellett szoftverfejlesztők és marketingesek is részt vesznek az új termékek megalkotásában, sőt társulnak hozzájuk nem kimondottan technológiai képesítésű szakemberek is, így szociológusok, etnográfusok és orvosok. A tizenöt évig belgyógyászként praktizáló Bern Shen például három hónapja lépett be a vállalathoz, ahol az orvostudományi technológiák kifejlesztésében segédkezik.
Otellini szerint az ilyenfajta együttműködés úttörő jelentőségű újításokat eredményezhet. Elképzeli, amint az emberek a metrón utazva élőben tévéznek Centrino processzoros laptopjukkal, vagy amint a gyerekek a bemutató napján letölthetik házimozijukba a Pókember 3-at. Shen és kollégái munkája lehetővé teheti, hogy a betegeknek ne kelljen kimozdulniuk otthonról, hanem az orvosok az Intel kínálta technológia segítségével távdiagnózist készítsenek, és akár távgyógyítást is alkalmazzanak.
Mindehhez nélkülözhetetlen persze a jó marketing. Otellini különösen nagy hangsúlyt is helyez erre, mert álláspontja szerint az Intel csak akkor lehet sikeres az új piacokon, ha az eddiginél világosabban képes kommunikálni azt, hogy mire is jó egy adott technológia a felhasználóknak. Ennek érdekében csábította az Intelhez Kimet, aki előzőleg 1999 óta a Samsung marketingfőnöke volt, s nagy érdemeket szerzett abban, hogy a dél-koreai márka globálisan elismertté vált. 
KONKURENCIA. Nem szabad megfeledkezni a konkurenciáról sem. A régi rivális Advanced Micro Devices (AMD) 2003-ban hozta ki Opteron és Athlon 64 csipjeit, amelyek teljesítményben és a fogyasztás szempontjából is felülmúlták az Intel hasonló termékeit. Három éve az AMD világpiaci részesedése 16,6 százalék volt, azóta 17,8 százalékra bővült, s néhány elemző szerint tovább nőhet, mert az Intelnek leghamarabb 2007 vége felé lesznek versenyképes processzorai. Hector J. de Ruiz, az AMD vezérigazgatója az amerikai autógyárakhoz hasonlítja az Intelt, amelyek még mindig nem tudnak újítani, pedig a vevők már tömegesen pártolnak át a japán márkákhoz. „Az emberek elég okosak ahhoz, hogy ha választhatnak, akkor a minőséget válasszák, és az, hogy valamit elneveznek platformnak, még nem garantálja a minőséget” – mondja Ruiz.
A szórakoztatóelektronikai piacon sem ígérkezik sétagaloppnak a terjeszkedés az Intel számára. A Viiv csipes eszközök alapgondolata a különböző digitális technológiák integrálása, ám az ebben rejlő lehetőséget számos vállalat felfedezte már. A Sony például hónapokon belül piacra dobja a PlayStation harmadik generációját, amely a játékok futtatásán túl filmnézésre és zenehallgatásra is alkalmas lesz, s amelyhez az IBM szállítja a processzorokat.
Igaz, a japán vállalat egyúttal partnere is az Intelnek, miután Otellini Digital Home teamje részint rávett számítógépgyártókat és elektronikai cégeket – köztük olyan óriásokat, mint a Sony és a holland Philips – a Viiv technológia használatára, részint nagyszabású megállapodásokat kötött hollywoodi stúdiókkal és zeneszolgáltatókkal a platform sikeréhez nélkülözhetetlen digitális tartalom biztosítása érdekében. „Nagyobb rugalmasságot és nyitottságot látok az Intelnél, mint korábban. Rájöttek, hogy változnak az idők, és nincs mindenre válaszuk, ezért jobban lehet együttműködni velük” – hangoztatja Mike Abary, aki a Sony Vaio PC-üzletágát irányítja alelnöki rangban.
Az egyik legfontosabb – és legváratlanabb – szövetséges az Apple Computer. Grove és Barrett mindig lenézte valamennyire a vállalatot, mint amelynek termékei formatervezési szempontból jók ugyan, de teljesítményben nem veszik fel a versenyt az Intel processzoros gépekkel. Otellini ellenben kezdettől fogva igyekezett megnyerni Steve Jobst, az Apple vezérét. Tavaly júniusban, egy hónappal hivatalba lépése után, a két társaság bejelentette, hogy 2006-tól az Apple az Intel kétmagos processzoraival gyárt Macintoshokat és egyéb termékeket. Otellini abban bízik, hogy miután az Apple élen jár az újítás terén, az együttműködés az innováció fokozására fog ösztönözni más számítógépgyártókat. Bennfentesek szerint a gyakran érintkező két vezérigazgató között igazi barátság is kezd kialakulni.
RIVALIZÁLÓ PARTNEREK. Az Apple-partnerség ugyanakkor némi feszültséget okozhat az Intelnek az ágazat két nagyágyújához, a Dellhez és a Microsofthoz fűződő viszonyában. A Dell az Intel egyik leghűségesebb vevője, amely összes amerikai riválisától eltérően soha nem vásárolt még AMD processzorokat. Viszont ha az Intel erősen támogatja az Apple-t, megtörténhet, hogy a Dell nyit az AMD felé. A vállalat mindenesetre tervezi viives gépek gyártását. Ami a Microsoftot illeti, a PC-gyártók kezdetben csak a Windows Media Center Edition operációs rendszerrel együtt használhatják a Viiv processzort, ám az Intel idővel lehetővé kívánja tenni, hogy a Linuxszal futó PC-k vagy akár az Apple gépei is az újfajta processzorral működjenek.
Erősödik a kapcsolat az Intel és a Google között is. Otellini 2004 áprilisa óta tagja az internetes keresőcég igazgatóságának, s ott hallott arról, hogy a Google szervereinek áramköltsége már meghaladja az eszközök árát (százezer szerverrel a Google villanyszámlája valószínűleg évi 50 millió dollár fölött van). Emiatt indult be az Intelnél a hatékonyabb energiafelhasználású csipek fejlesztése, tavaly augusztusban pedig a vállalat be is jelentette, hogy a régi architektúrát az idén kisebb fogyasztású processzorok váltják fel.
Perspektívák tehát vannak a terjeszkedéshez, de Otellini azzal szembesülhet, hogy a belső kihívások komolyabbak a külsőknél. A PC-csipek fejlesztése még mindig hosszú árnyékot vet a vállalatnál. Grove és Barrett alatt azok, akik nem a PC-üzletágban tevékenykedtek, másodrangú polgárnak számítottak. Otellini egyszer azzal a hasonlattal élt, hogy vannak sivatagi növények, amelyek mérgező nedvet bocsátanak ki, elpusztítva maguk körül a vegetációt: a mikroprocesszorok annyira domináltak az Intel stratégiájában, hogy semmi más nem tenyészhetett mellettük.
Ez volt az egyik fő oka az átszervezésnek, amely viszont ártott a vállalati morálnak. Különösen azok a mérnökök vették zokon a változtatást, akik Kaliforniában és Texasban a Pentium 4-en dolgoztak, amíg Otellini véget nem vetett a projektnek. Jó néhány tervezési specialista fel is mondott, és az AMD-nél vagy a Texas Instrumentsnél helyezkedett el.
