Meglepően hasonlít a németországi internet-előfizetési helyzet a magyarhoz: az alternatív szolgáltatók olcsóbban kínálják a DSL-kapcsolatot, ám a bekötésre 4-6 hetet várni kell, mivel a csatlakozások 80 százalékát birtokló Deutsche Telekom (DT) nem biztosítja hamarabb a vonalat. A Magyar Telekom anyacége odahaza éppúgy a monopóliumi múlt örökségével küzd, mint Magyarországon.
Habár a DT a 2005-ös év harmadik negyedében rekorderedményt jelentett be, egy füst alatt mindjárt azt is hírül adta, hogy a következő két esztendőben csak Németországban 32 ezer munkatárstól válik meg. A dolgozókat képviselő szakszervezet, a ver.di a két tényt mindjárt ki is játszotta egymás ellen, s 28 ezer fős tiltakozó tüntetést szervezett azzal a felkiáltással: miért éppen akkor kell leépítéseket végrehajtani, amikor fut a szekér.
Tüntetés a DT-leépítések ellen. Szárnyaszegett távközlési óriás.
TEGNAPI HASZON. Nos, azért, mert a bonni székhelyű távközlési konszern háza táján a rekordnyereség dacára komoly bajok vannak. Kai-Uwe Ricke elnök-vezérigazgató a bejelentésnél rögtön deklarálta is: „A mai eredmények tulajdonképpen a tegnap eredményei, és semmi közük a 2006 és 2008 közti személyi intézkedésekhez.” A konszern a tavalyi harmadik negyedévben a megelőző évi hasonló időszakinál közel 5 százalékkal több, 15 milliárd eurós árbevételt és 5,5 milliárdos EBITDA-mutatót (kamat, adózás és értékcsökkenés előtti eredményt) ért el, igaz, utóbbi részben rendkívüli hatásoknak köszönhető. Kevésbé biztató, hogy a DT-részvények árfolyama tavaly 17 százalékot esett, s a papírok ma már az egykori kibocsátási ár alatt forognak, miközben a frankfurti DAX tőzsdeindex 30 százalékkal hízott 2005-ben.
A vezetékes üzletág, a T-Com havonta átlagosan 100 ezer előfizetőt veszít el, akik a konkurensekhez pártolnak át, vagy egyszerűen csak mobiljukon, netán interneten keresztül intézik a hívásaikat. A német távközlési szövetség, a VATM adatai szerint 2004 végéhez képest egy év alatt 922 millió percről 897 millió percre csökkent a vezetékes telefonon folytatott beszélgetések hossza – ráadásul ezen belül a DT piaci részesedése 53,7 százalékról 50,7 százalékra esett.
Mobilt a szupermarketből
Még mindig a DT uralja a 2005-ben az iparági becslések szerint 67 milliárd eurós német távközlési (vezetékes és mobil) piac felét. A konszern a jövőben a mobilüzletágtól várja a nyereségtermelést: a tervek szerint az ebből származó EBITDA 2006-ban meg fogja haladni a vezetékes üzletágét. Kai-Uwe Ricke, a DT elnök-vezérigazga-tója szerint a T-Mobile növekedésé-nek záloga az Egye-sült Államok piaca: a tengerentúlon a legutóbbi negyed-évben a németorszá-gi leányvállalatéval azonos nagyságú nyereséget kasszí-roztak. Az elemzők mindazonáltal veszélyesnek ítélik az amerikai piactól való függőséget, és felvá-sárlások útján inkább európai ellensúlyok képzését javasolják a konszernnek. A DT tavaly meg is vette a negyedik legnagyobb osztrák mobilvállala-tot, a Tele.ringet, valamint tárgyalt a német piacon is tevékeny brit mobilcég, az O2 felvásárlásáról, ám utóbbitól végül elállt, így az a spanyol Telefónicához került. A német piacon éles árverseny olvasztja az árréseket, mióta az Aldi élelmiszer-diszkont is belépett a mobilpiacra – az E-Plus-tól vásárolt – percenkénti 15 eurócentes telefonkártyáival. A kávéjáról ismert Tchibo az O2-vel szövetkezve nyújt olcsó feltöltőkártyá-kat, s hogy a sor itt ne érjen véget, a Magyarországon is ismert Lidl áruházlánc szintén kacérkodik a távközlési piacra lépéssel.
Tény, a T-Mobile ez utóbbi szolgáltatással némileg lemaradt a versenytársai mögött, a német piacon második mobilcég, a Vodafone, illetve a legkisebb – a nemrég a spanyol Telefónica tulajdonába került – O2 ugyanis már korábban nyújtott hasonló opciót, csupán az E-Plus vár még a bevezetéssel. Ám a T-Mobile késlekedése mögött racionális üzleti megfontolás rejlett: a Home csomag az anyacég vezetékes üzletágának támaszt konkurenciát – amit csak a leányvállalat integrációja oldhatna meg. Magyarországon ennek jegyében épült be a hazai T-Mobile a Magyar Telekomba, ám a német anyacégnél erről a lépésről egyelőre nincs szó.
Apropó, integráció! Az internet és a telefon konvergenciája miatt a T-Online beolvasztása a vezetékes üzletágba úgyszintén logikus lépés lenne – ez azonban a kisrészvényesek tiltakozása miatt csúszik. Ezáltal pedig az ígért egymilliárd euró fölötti szinergikus hatások, illetve a megtakarítások is késnek. A történet pikantériája, hogy az áprilisi közgyűlésen a jelenlevők 99,46 százaléka megszavazta az integrálást. Mi több, már a részvények csereértékét is megszabták: egy internetes papír 0,52 Telekom-részvényt érne. Csakhogy 30 befektető – túlnyomórészt kisrészvényesek és alapok – bírósághoz fordult a döntés ellen. Azzal érvelnek: ők annak idején a növekvő internet-piacba invesztáltak, a vezetékes üzletág visszaesése miatt szenvedő Deutsche Telekomban viszont eszük ágában sincs részesedést szerezni. Az ügy hónapokig, rosszabb esetben évekig is elhúzódhat.
„A DSL-piacon egyre élesebb a harc az új ügyfelekért, s a Deutsche Telekom struktúrája a versenytársakkal szemben egyértelműen hátrányos” – magyarázza az internet-ágazat helyzetét Thomas Friedrich, a HypoVereinsbank (HVB) berlini elemzője. Az egymillió szerződéses DSL-ügyfelet magáénak tudó Arcor például „egy kézből” nyújtja a vezetékes telefont és az internetet, így egyszerűbben és olcsóbban működteti a számlázást és az ügyfélszolgálatot. Az óriáskonszern azonban lassabban reagál a versenytársak ajánlataira, olyannyira, hogy az egyre divatosabb internetes telefóniát is vonakodva, tavaly nyáron illesztette be ajánlatába, lévén az megint csak a T-Com kenyerét veszi el. Más kérdés, hogy a szépen bővülő internetpiacon – immár tízmillió német háztartás rendelkezik szélessávú netkapcsolattal – a T-Online a maga 43 százalékos részesedésével mindmáig piacvezető, még ha a versenytársak, így például a United Internet vagy a Freenet dinamikusan faragják is le a hátrányukat.
KÉRDÉSES BŐVÜLÉS. Kai-Uwe Ricke a gondokat észlelve „előremenekülést” hirdetett meg. Az idén a tavalyinál 25 százalékkal többet, 7,5-8,0 milliárd eurót szándékozik beruházásra fordítani, ami a jövő évi EBITDA-mutatót kicsit „lesodorja” ugyan, a konszern ambiciózus tervei szerint viszont az ebből finanszírozott új termékek és a hirdetések 5-5 százalékos növekedést garantálnak a következő két évre. Kérdés, valóban így lesz-e. Az elemzők szkeptikusan állnak a nagyszabású jövővízióhoz, s mindössze 1,4 százalékos bővülést jósolnak 2006-ra és 2007-re. Sőt, a tőzsde sem volt elragadtatva az ötletektől: a novemberi gyorsjelentés óta rendületlenül csúszik lefelé a DT-papírok árfolyama.
Ráadásul a 32 ezres leépítés sem lesz sem olyan drasztikus, sem olyan költséghatékony, mint ahogyan azt tervezik. A szándékok szerint a társaság 2009-től évi 1,7 milliárd euróval fogja ugyan csökkenteni a személyi kiadásokat, ám a karcsúsítás 3,3 milliárdosra taksált költsége nemzetközi összevetésben is magas – alkalmazottanként kétévi fizetésnek felel meg. Összehasonlításul: a British Telecom nemrég mindössze egyévi végkielégítést fizetett leépített dolgozóinak.
Mindeközben a DT arra készül, hogy 2007-ig egy szupergyors üvegszálas hálózatot épít ki, amely 50 német nagyvárost kötne össze, és akár 50 megabites sávszélességet is biztosítana (a jelenlegi 2 megabit helyett). Ha a projekt megvalósul, az internetes tévé- és zenei szolgáltatásokat ma még ismeretlen minőségben lehet majd fogni, de csábítóan hangzik a beruházás teremtette 5 ezer munkahely is. Ricke azonban csak akkor hajlandó állni a befektetés 3 milliárd eurós költségét, ha a kormány garantálja, hogy – legalább bizonyos ideig – nem kell új szabályozástól tartania és a konkurenseket ráengednie a hálózatra. A berlini kabinet támogatja is az elképzelést, ám a riválisok és Brüsszel természetesen máris a piaci verseny ősellenségének kiáltják ki az egykori monopóliumot.
