Így legyen szó egysejtűről, vagy magasabb rendű emlősről, az organizmus meghibásodás esetén – például egy sejtszervecske károsodása, vagy szerv megsemmisülése során – sem pusztul el, hanem további, többé-kevésbé normális működésre képes. A Cornell University mérnökei most robotokban is megpróbálták utánozni ezt a készséget: a Starfish – tengeri csillag – nevű sétáló négylábú teremtményük különböző alkatrészei (akár egyik lába) elvesztése után is tovább folytatja útját. Teszi mindezt úgy, hogy mindig a számára az adott terepen legmegfelelőbb mozgásformát választja. Így, ha egy akadályon másképp nem tud átjutni, dönthet például a három lábon, skorpiószerű testtartásban végzett helyváltoztatás, vagy mind a négy végtagjának használata, esetleg a visszavonulás mellett is.
A Starfish különlegessége, hogy a szenzoraival értékelt információknak megfelelően tervezi meg mozgását. Számításait saját virtuális tükörképén végzi, amely valójában a robot szoftveres modellje. Ez a program jelenleg a robottól elkülönülő számítógépen fut, és maga a valódi szerkezet csak a végső utasításoknak engedelmeskedik, ám a kutatók idővel integrálnák ezt a két egységet. A hasonló robotok extrém környezetben – katasztrófa sújtotta területeken, harctereken, esetleg idegen bolygókon – is jól teljesíthetnek, mert itt sérülés esetén is újrakonfigurálhatják magukat és folytathatják küldetésüket.
