Magyar, román vagy ázsiai részvények; európai vagy japán ingatlanok; arany, olaj, réz – napjaink népszerű befektetési eszközeit a garantált alapok hozták közel az átlag megtakarítóhoz. Méghozzá oly módon, hogy a bukás veszélyét teljesen kizárva tették elérhetővé ezeket az instrumentumokat. Úgy tűnik, ma már nem az a kérdés, mennyire lehetnek sikeresek ezek az alapok Magyarországon, sokkal inkább az, melyik befektetési stratégiára harapnak rá leginkább a hazai ügyfelek.
Három éve még csak az látszott, hogy a K&H Alapkezelő egyedül próbál egy külföldön már bevált konstrukciót itthon is sikerre vinni, ma viszont már a bőség zavara jellemző. Hétről hétre egyre több garantált alap jegyzése folyik párhuzamosan, lapunk megjelentésének időpontjában például hat variáció – öt forint- és egy devizaalap – közül lehet választani. Az ezekről készült pillanatfelvétel azonban jól mutatja, hogy teljesen eltérő befektetési politikát ajánlanak a befektetőknek, a hasonlóság szinte kimerül a tőke- és a hozamgaranciában (utóbbi az Erste 3. alapra nem vonatkozik).
EXTRAHOZAM. A garantált alapokban az a jó, hogy alapszintű pénzügyi ismeretekkel rendelkező befektetők is szofisztikált termékek révén tehetnek szert minimális kockázat mellett extrahozamra. A befektetőnek nem kell például értenie az opciókhoz, elég ha tudja, hogy az alapkezelők a befektetők pénzének döntő hányadát mezei állampapírba vagy betétbe teszik – ebből lesz a garantált hozam -, a maradék kevés pedig vagy elvész, vagy jó nagy pluszhozamot tesz hozzá a garantált részhez.
Mivel állampapírban ülni mindenki tud, ez a „maradék kevés” dönt arról, hogy a befektető a csekély (állampapírhozam alatti) garantált hozamot kapja, vagy elégedetten számolgathatja a pénzét. Az alapkezelők érthető módon megpróbálnak olyan konstrukciót ajánlani, ami egyrészt szerintük is kitűnő esélyekkel termel majd magas hozamot, másrészt „el is lehet adni a népnek”. Ha pár éve egy alapkezelő rezet vagy szingapúri részvényeket preferáló konstrukciót próbált volna rásózni a befektetőkre, néhány millió forintnál többet nagy valószínűséggel nem tudott volna gyűjteni. A tőke- és hozamgarancia azonban megtette hatását a közismerten kockázatkerülő magyarokra: márciusban az ingatlant, ázsiai részvényeket és alapanyagokat egyaránt kínáló HVB Triatlon Alap 8,5 milliárd forintot gyűjtött, s ezzel a második legnagyobb garantált alappá vált.
Akik a forintért szurkolnak
Befektetőinek 6 százalékos fix hozam mellé ígért 12 százalék prémiumot két évre az MKB tavaly év végén indult Euroforint alapja. A 18 százalékért csak egy dolognak kellene teljesülnie: a forintnak két évig nem szabad jelentősen elmozdulnia egyik irányba sem. Decemberben, 250 alatti euró-forint kurzusnál is az volt a valószínűbb, hogy a hazai pénz gyengülni fog; azok a befektetők, akik összességében több mint 1,7 milliárd forintot toltak be az alapba, lényegében abban bíztak, hogy a gyengülés nem ér majd el 280 forintig. Két évre fix 6 százalékra épeszű befektető ugyanis nem tesz be pénzt 6 százalékos éves kamatszint mellett, a 18 százalék azonban vonzónak tűnt. Megkockáztatható persze, hogy ma ugyanezekkel a feltételekkel már megbukna ez a konstrukció. A forint ugyanis 270 közelébe gyengült, ezzel pedig reális közelségbe került az a 280, aminek elérése egy pillanat alatt azt jelentené, hogy vége a 18 százalékos reményeknek – bármi történjen is futamidő hátralevő részében, csak a 6 százalékot fizeti majd az alap. Napról napra azt figyelni, vajon beigazolódnak-e a forint további gyengülését valószínűsítő jóslatok, a legkevésbé sem örömteli foglalatosság. Talán nem véletlen, hogy ehhez hasonló alapot sem az MKB, sem más nem indított azóta.
Változott viszont a helyzet a múlt év második feléhez képest abban, hogy az alapkezelők leálltak a konstrukciók likviditásának javítására tett lépésekkel. Az ősszel indult négy nyílt végű garantált alap után az idén még egyetlen ilyen sem startolt, a zárt végűeknél pedig nem egyszerű a futamidő előtti kiszállás. A tőzsdére ugyan bevezetik azokat, de ott a forgalom minimális, eladni pedig általában csak mélyen az aktuális nettó eszközérték alatt lehet. A probléma megoldásának új irányát választotta a Magyar Külkereskedelmi Bank (MKB) azzal, hogy új alapjának futamidejét 2,5 évben határozta meg, bevallottan a piaci igények alapján. Ettől függetlenül ismét nagyon aktuális az a jó tanács, hogy csak az vágjon bele a garantált alap vételébe, akinek szinte bizonyosan nincs szüksége a pénzére a futamidő végéig.
Azt már tavaly októberben könnyen valószínűsíteni lehetett, hogy a garantált alapokban levő tőke rövidesen eléri a 100 milliárd forintot. Ma az alapkezelők úgy számolnak, hogy még bőven az év vége előtt meglesz majd a 200 milliárd, vagyis 8-10 hónap alatt van esély a duplázásra. Nyáron bizonyára csökken majd a kínálat, de az ma már egyértelműen kijelenthető, hogy az év bármely munkanapján sokféle garantált alap között válogathatnak a jegyezni vágyók. Az általában egy hónap körüli jegyzési időszakban sem áll a pénz, a futamidő kezdetéig az alapkezelők mögött álló bankok általában adnak valamennyi kamatot.
A teljes magyarországi alappiac mérete februárban elérte a 2 ezer milliárd forintot, a márciusi növekedés közel harmadát pedig egymagában a garantált alapok adták. A szegmens ma még a teljes piac kevesebb mint 6 százalékát teszi ki, de az év végére ez a hányad is 10 százalékra nőhet. A kérdés csak az, mi jön Ázsia és az arany után, s milyen új, innovatív konstrukciókkal rukkolnak elő az alapkezelők.
