A washingtoni székhelyű Gazdasági és Politikai Kutatások Központja (CEPR) az említett három országról készült tanulmányában arra a következtetésre jutott, hogy az IMF a szükségesnél rosszabb helyzetet idézett elő.
Ha érzékenyebben reagált volna, kevesebb munkahely szűnt volna meg, és kisebb megszorításokra lett volna szükség a szociális ellátások terén.
A megállapítás új lendületet ad egy régi vitának – állapította meg a lap, felidézve, hogy a pénzintézet válságkezelését korábban is érték bírálatok, például az 1990-es években egyes ázsiai országoknak szabott hitelfeltételeket illetően.
A Valutaalap azzal érvel, hogy tanult a hibáiból, és már nem ír elő szigorú reformokat. Erre azonban a CEPR szerint nem is volt szükség: az IMF mindhárom országtól szükségtelenül kemény költségvetési fegyelmet várt el, és részben alábecsülte a válság mértékét.
Az IMF-fel kapcsolatos kritikákat osztja az Összehasonlító Gazdasági Tanulmányok Bécsi Intézete (WIIW) két elemzője, Vaszilij Asztrov és Vladimir Gligorov is. Gligorov ugyanakkor rámutatott arra is, hogy idővel enyhítette a hitelfeltételeket az IMF, és mindhárom országnak nagyobb költségvetési hiányt engedélyezett.