Ötcsillagos design

Több tízmilliós veszteség egy ki nem fizetett munka okán, nem túl kellemes karácsonyi ajándék. „Egyik partnerünk mégis ezzel kedveskedett” – idézi fel a néhány héttel ezelőtt történt esetet Elek Márton, a Geppetto Design Stúdió társtulajdonosa, egyben vezető tervezője. A formatervező műhely a CIB Leasing ingatlanberuházási tenderén, amelynek tárgya a balatonlellei BL Yacht Klub felhúzása volt, 158 apartman bútorozási munkáit nyerte meg. Elek csapata a konyhák, a gardróbok és a fürdőszobák kialakítására vállalkozott. Miután leszállították a munkát, a CIB Leasing ugyan igazolta a teljesítést, időközben azonban megvált a beruházástól. Itt kezdődtek a bajok. Az új tulajdonos az előre kialkudott és teljesítésigazolt árral szemben utólag kifogásokat emelt, majd azzal rukkolt elő, kifizeti az ár háromnegyedét, ha a formatervező brigád a fennmaradó összegről lemond, mire Elekék úgy döntöttek, peres úton szereznek érvényt igazuknak.

Fotó: Lakos Gábor

ÖSZTÖNZŐ CSALÁDI HÁTTÉR. Pedig, ha valami, a háborúzás aztán tényleg távol áll tőlük. Legelőször is a békés természetük szembeötlő, no meg a felfedező vénájuk. Utóbbi nélkül nehezen is boldogultak volna választott iparágukban, ahová autodidaktaként érkeztek, illetve anélkül, hogy az asztalosmesterséget – amiből később formatervezőkké léptek elő – intézményes keretek között tanulták volna. „Anyai ágon mindenki művész, apai ágon feladatmegoldó mérnök volt” – segít az indíttatás megértésében Elek Máté, aki szerint a családban a „Nézd milyen szép!”, felkiáltást mindig a „Jó, de vajon hogyan lehet megcsinálni?” kérdés követte. A nagyszülők pincéjében a kísérletezgetésre a család minden tagjának lehetősége nyílt. Hol anyjuk kerámiázott, hol a nagybátyjuk szerelte a motorját, hol pedig a fiúk barkácsolgattak a fa tetejére magaslest, bunkert, fákat összekötő hidakat, persze, csak, ha éppen nem legóztak vagy rádióamatőrködtek. Az Elek testvérek kipróbálás szinten mindenbe beleszagoltak, pláne, miután szülői részről messzemenő támogatást élvezett a gyerekek bárminemű alkotó tevékenysége. Ezért is volt nagy öröm, amikor a család a Pilisben egy rönkház felépítésére vállalkozott, ahol bőven akadt tennivaló a fiúk számára.

Míg épült a ház, Marci a Budapesti Műszaki Főiskolára, Máté az ELTE szociológia szakára járt. Sorsfordító esemény volt a fivérek életében, amikor megérett az idő arra, hogy Marciék lakását egy galéria beépítésével bővítsék. A munkát nem bízták szakemberre. Maguk vágtak bele a nagyapától kölcsönkért Iskra körfűrészel a dologba, úgy, hogy a szakkönyvek nyújtotta útmutatásokkal sem zavarták össze mindazt, ami a galériaépítésről a fejükben élt. „A végeredmény elég béna lett” – értékeli most a kezdeti szárnypróbálgatásokat Máté. Ez feltehetően nem fedi teljesen a valóságot, hiszen ezt követően jó néhány megrendelés futott be a barátokról további galériák építésére.

Ekkor sokat még nem kértek munkájukért. Az anyagár mellett csupán annyit, hogy fussa saját szerszámokra. A baráti kör megrendeléseit inkább arra használták, hogy tanuljanak, kísérletezgessenek, szép lassan kialakítsák személyiségközpontú belsőépítészeti megközelítésüket, amelynek lényege, hogy a lakásba lépve megpróbálnak belehelyezkedni az ott lakók életébe, majd beleálmodják az enteriőrbe a kívánt bútordarabot. Míg a cég fejlődéstörténetének első szakaszát a baráti légkör mellett a fura alakú dohányzóasztalok, kacifántos lépcsők, tartóoszlopok nélkül „lebegő” galériák jellemezték, a hobbi kezdett komollyá válni.

Műhelyt béreltek, majd pár évnyi szívességmunka után jött a cégalapítás. Nevüket egy grafikus haverral boltolták. A Geppetto névért és logóért természetben fizettek – egy formatervezett asztalt adtak cserébe. Nevükre és munkáikra lassan a sajtó is felfigyelt. Bekerültek a Tér és Rend magazinba, amely révén eljutottak a hazai Absolut Design kiállításra, onnan a Lakástrendre, ahová a kiállítás idejére a vevőiktől visszakért bútoraikat vitték, majd azon kapták magukat: egyre másra jönnek a megrendelők.

NEMZETKÖZI VIZEKEN. „A tanulási folyamat ezzel lezárult” – mondja Elek Márton, aki a gyártást és a tervezést innentől különválasztotta, majd testvérével együtt csak az utóbbira koncentrált. Hogy a koncentrációban nem volt hiba, mutatja, hogy magyar formatervező stúdióként először, 2003-ban ők léphettek a publikum elé, mint meghívott kiállító a londoni 100% Design szakkiállításon, utóbb a milánói Salone Satellitén.

Ide már vitték első designtárgyukat, a kiskanalakból hajlított, ma már nemzetközi ismertségnek örvendő lágytojástartót (egg cup), ami Máté kreativitását dicséri. A brit fővárosba emellett saját bútorcsaláddal és prospektusokkal kiegészülve érkeztek. A helyszínen szembesültek azzal a szomorú ténnyel, hogy nem lesz belőlük gyártó, miután nagy megrendeléseket sosem fognak tudni kielégíteni. Leálltak hát a saját bútorcsalád- tervezéssel, és egyedi bútorok, illetve tárgyak tervezésére specializálódtak. Közben arra is rájöttek: a bútor önmagában sokszor nem érvényesül, így, ha kell, a bútor mellé burkolatot, világítást terveznek, vagy akár komplett építészeti megoldásokban gondolkoznak.

Dolgoztak már a Philip Morrisnak, a Kaiser’snek, a Tescónak, Sárváron az ő kezük munkáját dicsérik a Park Inn Hotel közösségi terei, és a saját XIII. kerületi bemutatótermük is figyelemre méltó. Sok külföldi megrendelést hozott, amikor Londonban berendeztek egy négyszintes házat. Ennek révén Ghánába is eljutottak. Egy bányatársaság arra kérte őket, ottani központi épületüket londoni és New York-i mércével is vállalhatóra tervezzék meg. A kivitelezést Elek Márton maga ellenőrzi, aki a Budapest-Bamako túra után, ahol maga is résztvevő, átruccan Ghánába. „Miért, az Bamakótól földúton már csak 1700 kilométer?!” – von vállat a nagyobbik Elek fiú, aki szerint a szakmának fontos külföldön bizonyítani, hogy itthon is komolyan vegyék őket. „Ezzel nincs gond” – vélekedik Fischer László, az ingatlanberuházásokkal foglalkozó Olimark Kft. ügyvezetője. Neki Elekék előbb a lakásába terveztek konyhabútort és gardróbot. Most, hogy Fischer cége szállodát épít, ismét a fiúkat alkalmazza, indoklása szerint azért, mert kreatívak, rugalmasak, új anyagokkal kísérleteznek, figyelik a világot, mindazt, ami új és trendi.

A szárnyalásukkal csupán az a baj, az átlag igényekre nehezen alkalmazható, amit ők nyújtanak. Nemrég például megbízták őket egy négycsillagos hotel belsejének megtervezésével, de egy csillaggal följebb lőttek. „Túl jó” – utasították vissza a tervüket. Amikor azt kérdezem, vajon az ő lakásuk is ötcsillagos-e, azt mondják, arra nincs idejük. Inkább másnak dolgoznak, ma már nem is mondhatni, hogy olcsón. Bútoraik egy import design bútor árért kaphatók, enyhítő körülmény azonban, hogy ezért a pénzért legalább egyedi darabot adnak.