A szociológus szerint Magyarországon idén szeptemberben 7,6 millió 15 és 74 év közötti ember élt. Közülük 2,5 millió (800 ezer 18 éven aluli) szegénységben. Legföljebb negyedük lehet cigány. A szegény gyerekek fele falun él, szociális segélyt csak kisebb részük kap – sorolja a drámai adatokat írásában az akadémikus, idézve az MTA KTI közfoglalkoztatás-kutatását, amely szerint „Magyarországon több mint egymillió a munkaerőpiac peremén lévők száma. Mintegy 3,5-4 millió azoknak a száma, akiknek a háztartásában van a munkaerőpiac peremén lévő tag. Közülük azoknak különösen nehéz a helyzete, akiknek a háztartásában a munkapiac peremén lévőkön kívül nincs is más aktív tag: ők közel másfél millióan vannak.” E csoportokban az átlagnál kétszer–ötször gyakoribb a jövedelmi szegénység, a lakásszegénység, a rossz táplálkozás. A különböző munkanélküli-ellátások, és segélyek nagyjából a felüket érik el, a másik felük ilyesmit nem kap.
A lét a tét
A kabinet azt tervezi, hogy három év alatt az összes segélyt megszünteti. Az első lépést 2015-ben megteszik, aminek képtelenség a hatását kiszámolni, de az biztos, hogy 2018-ra „legkevesebb másfél millió emberrel, 400 ezer gyerekkel szemben” megszületik az a társadalmi ítélet, hogy nincs is szükség rájuk. A gyerekek sorsát ezen túl megpecsételi a közoktatás felforgatása, a 16 éves tankötelezettségi korhatár, a rossz minőségű szakképzés, egyelőre ösztöndíjak nélkül, a 12 éves büntethetőségi korhatár. A kutató szerint a költségvetés ígéretei szépek, de a „szavak olcsók”. A foglalkoztatás csak a közfoglalkoztatás miatt nőtt. Ami valóban javul, az a közmunka elfogadottsága, azt az érintettek egyre inkább kormányzati, önkormányzati kegynek tekintik. „Az ok egyszerű: a lét a tét”. A közmunka a teljes reménytelenségben élő munkanélkülieknek a biztonság illúzióját nyújtja, noha valójában a családokat a mélyszegénység csapdájában tartja.
Faragnak a szociális jogokon
A társadalmi rétegződés egyik legismertebb kutatója a legnagyobb tragédiának a segélyezés filozófiájának radikális átalakítását tartja. „Nem egyszerűen arról van szó, hogy a gyerekeket közelről érintő, eleve szégyenletesen alacsony segély összegét csaknem 20 százalékkal, a ráfordított kiadást több mint 70 milliárddal csökkentik. A csökkentés mögött az 1993-ban törvényileg megerősített szociális jogok tagadása áll. A szociális jogok megszüntetésének folyamata az alaptörvénnyel kezdődött. Az alaptörvény szerint az állam már nem köteles a szociális biztonság megvalósítására, csak törekszik rá”. A 2015. évi költségvetés újabb nagy lépést tesz a szociális jogok megszüntetése felé, hiszen az önkormányzati segély radikálisan átalakul. Már 2014-ben egy „önkormányzati segélybe” vontak össze néhány adható támogatást, de 2015-ben a kör kibővül olyanokkal, amelyek normatív jogosultságra épültek eddig.
Fotó: MTI/Kallos Bea
Értékvesztés
A rendszeres szociális segélyt és a lakásfenntartási támogatást eddig kötelező volt adni, még ha egyre megalázóbb feltételekkel is. Jogok voltak, most önkényesen nyújtható önkormányzati segéllyé váltak, attól is megtagadhatják, aki rászorultságát a egyértelműen igazolni tudja. A „családi pótlékok és gyermekeknek járó juttatások” változtatása egyelőre inkább kicsinyes, mint radikális, bár a radikális folytatás sincs kizárva. E tételek értékvesztése eddig majdnem 25 százalékos. „Erre tesz rá az állam egy lapáttal, amikor 2014-ről 2015-re 18 milliárddal csökkenti az eddigi 540 milliárdot”. Ferge Zsuzsa nem tudja, ezt mennyire indokolja a gyerekszám csökkenése, a gyerek iskolai hiányzása miatt a családtól megvont pótlék, de jelzi, hogy eddig a családi pótlék valamilyen biztonságot jelentett.
Vissza a Kádár-korba
Ez is változhat, ha a kormánypárti képviselők valóban valamilyen módon a munkavállaláshoz kötnék a családi pótlékot, miként a rendszerváltás előtt. „Minthogy az ötletgazda állítólag maga a miniszterelnök, nincs kizárva, hogy a 25 éve nyugdíjba küldött intézkedés feltámad és forradalmian megújul”. Forradalmian, mert akkor csak néhány ezer gyereket zártak ki a rendszer, a mai 250 ezerrel szemben. „Ezzel a családi pótlék mintegy 300 milliárdjából akár (vigyázz, becslés!) 35 milliárd is megtakarítható – és néhány százezer ember végső nyomorba dönthető”. A kutatót a családi adó- és járulékkedvezmény sem hat meg. Szerinte az, hogy annak „eredményeként 240 milliárd forint marad a családok zsebében”, semmi újat nem jelent. Az év közben beígért emelés több évre elhalasztódott. De ha bekövetkezne is a kétgyerekesek kedvezményének 20-ról 40 ezer forintra emelése, a szegényebbeken ez semmit nem segítene. Csak azok tudják ezt felhasználni, akiknek legalább 120 ezer forint a havi bérük, minimálbéresek, közmunkások, munkanélküliek ebből a jóból is kimaradnak. Ferge mellőzi ezúttal az összegzést, de arra emlékeztet, hogy a kormány erkölcsi felelőssége, „hogy másfél-két millió embert immár nemcsak az út szélén hagy, hanem belöki őket az árokba, s még földet is szór rájuk”.
Csak a duma
Korábban a Magyar gyerekesélyek címmel készült tanulmánykötet vezetői összefoglalójában Ferge Zsuzsa arról írt, hogy “integráció nincs integrálók, kirekesztés kirekesztők nélkül”. A szegénység sokféle hiányt jelent, de mindegyik oka, okozata a pénzhiány. Ehhez képest a segélyreformoknál inkább az összegek csökkentéséről, a feltételek szigorításáról, a pénzbeli ellátások átváltásáról természetbenire van szó. „Ez kérdésessé teszi a 2020-ra vállalt alapcél, a jövedelmi szegénység csökkentésének megvalósítását”. Már akkor jelezte, hogy a kormány legtöbb országos intézkedése szembemegy a szavakban vállalt célokkal. A nagy ívű szövegekből kis ívű projektek lesznek. Az országos tervből a gyakorlati megvalósításhoz közeledve olyan programok lesznek, amelyek többnyire „mélyen alulfinanszírozottak”, és nem is állnak össze valamilyen egésszé, a kormány a gyerekszegénység csökkentését és újratermelését megállítani kívánó célokkal csak formálisan azonosult, eszközei szegényesek vagy éppen a céllal ellentétesek voltak, eredményei elkeserítőek. Az eddigi tendenciák alapján úgy tűnik, az EU 2020 stratégiából semmi lényeges nem valósulhat meg, még a válság miatt mindenütt kissé enyhített célok mellett sem. Az ország dezintegrálódása (leszakadása, leépülése – a szerk.), a szociális és etnikai szakadékok mélyülése egyelőre megállíthatatlan tendenciának tűnik – írja Ferge Zsuzsa.
