 |
 |
Infotech rovatunk alapvető műszaki ajánlásainak egyike, hogy design- terméket nem teszünk védőtokba, a szépet nem rejtegetjük. Tézisünk az iPod Nano kapcsán mégis revideálásra szorul. Saját tapasztalatunkat az Apple-fanatikusok táborának egyöntetű ökölrázása támasztja alá. Közös sérelmük, hogy a kütyü borsos ára ellenére is hajlamos a karcosodásra. Mi több, a kasztni fém és műanyag felülete meglepően gyorsan amortizálódik még akkor is, ha a ketyerét a farmer legkisebb zsebében, a kulcsoktól teljesen elszeparálva tároljuk. Noha a gyártó állítja, a készülék a legerősebb polikarbonátból készül, rendeltetésszerű használata mellett napok kérdése, hogy a Nano úgy nézzen ki, mintha egy smirglipapírral került volna közelharcba. Mindez felveti a kérdést, hogy a hardvergyártók a piacra dobás előtt vajon milyen megpróbáltatásoknak teszik ki a termékeiket, hogy felmérjék fizikai tűrőképességük határait.
Emanuelle Massimo, az Apple magyarországi képviseletének vezetője várakozásunknak megfelelően nem szivárogtatott ki erre vonatkozó információkat a cég háza tájáról, ahol köztudottan hétpecsétes titokként őrzik a gyártási eljárásokat. A vásárlási szándékkal rendelkezőknek sok esetben tehát más forrásból kell meríteniük, ha egy-egy termék strapabírására kíváncsiak. Szerencsére számos újság, független technikai közösség, dacolva a nehézségekkel, maga végez törésteszteket, hogy a leendő tulajdonosokat felkészítse az esetleges sokkhatásokra.
Egy ilyesfajta magántesztre vállalkozott az Arstechnika, amelynek stábja nem bánt kesztyűs kézzel a zenelejátszóval. A tesztlabor tagjai első körben többször ráhuppantak egy széken hagyott szerkezetre, de mivel az kisebb karcolásokat elszenvedve túlélte a megpróbáltatást, jöhettek a durvább atrocitások. Életszerű próbatétel volt, amikor futás közben (4-6 kilométer/óra) ejtették le a szerkentyűt, majd kerékpárról hagyták el (15-20 kilométer/óra), ezt követően egy robosztus Passattal hajtottak rajta át (50 kilométer/óra). Az ekkor már gyalázatosan elcsúfított készülék nem adta fel, „és a zenekar tovább játszott”. Nem sokkal ezután azonban pár méter repülés után, a csillapításmentes landolás következtében végleg kilehelte a lelkét.
Bár nem röpteti, gyárilag is vállalja, hogy mi módon teszteli termékeit a Siemens, amely tesztlaborjában a mindennapi életből vett tipikus sérülésveszélyeket térképezi fel. A készülékekhez felhasznált műanyag, üveg és fém alapanyagokat egy elektrodinamikai és hőmérsékleti ingadozásokat produkáló kamrában tesztelik. A készüléknek háromszor nyolc órán át kell bírnia a mínusz 25 és plusz 85 fok közötti hőmérsékleti értékeket. A gyártó így próbálja bebiztosítani, hogy a telefon akkor is túlélje a kutyát, ha a nyári nagymelegben esetleg együtt felejtődnek a kocsiban. A dzsekink zsebében vagy az autós kihangosítóban lévő telefonunk folyamatos rázkódásnak van kitéve. Ezt a környezeti behatást szimulálja a több órán át a gyengétől az erősig többféle rezgéshullámon rázkódó berendezés.
A mobiltelefonnak akkor is működőképesnek kell maradnia, ha leejtjük. Mivel egy átlagos európai embernek 152 centiméter magasságágban van a füle, a tesztlaborban a földtől számított ekkora távolságról szolgáltatják ki a gravitációnak, mindig másféle, összesen 18 különböző pozícióban a készülékeket. A telefon hátlapja persze kinyílhat, szabadjára engedve az akkumulátort, ám az összeszerelés után működnie kell a készüléknek. A billentyűzetet a folyamatos nyomkodás, például sms-ezés megviseli, ezért a laboratóriumban egy ujjaknak látszó szerkezet előre meg nem határozott sorrendben minden billentyűt 400 ezerszer nyom le. Nem csak a billentyűzetnek kell tűrnie a megpróbáltatásokat: sokan hordják mobiljukat a kulcsukkal együtt nadrágjuk zsebében, lassú kínhalálra ítélve a kijelzőt. A tesztek során a kijelzőre 20 kilogrammos oszlophenger nehezedik, amelyet sérülés nélkül kell kibírnia a telefonnak.
A por a telefonok legalattomosabb ellensége. A farmerzseb-teszt során a készüléket egy mesterségesen kiképzett zsebbe csúsztatják körülbelül ezer alkalommal, amely különleges összetételű porkeveréket, dohány- és papírzsebkendő-darabkákat tartalmaz, akárcsak egy valódi nadrág zsebe. Egy másik teszt során a készüléket egy kamrába helyezik, ahol négy napig, bizonyos időközönként port szórnak rá, majd mikroszkóp alatt megvizsgálják, hogy a finom por bejutott-e a kijelző mögé vagy a billentyűk közé. A mérnökök a korróziós teszt segítségével nézik meg, hogy a telefon hogyan tűri az irodai klímának megfelelő 25 Celsius fokos hőmérsékletet, a 77 százalékos páratartalmat és a többféle gáz (kén-dioxid, nitrogén-dioxid, klór és nitrogén-oxidok) keveréke által okozott környezeti hatást. Ezután tesztelik, hogy az izzadság és az olyan háztartási veszélyforrások, mint az olaj, illetve a zsír miként befolyásolják a telefonok működését. A legújabb modellek már tartós használat esetén sem fakulnak: az erős fénnyel megvilágított kamrába helyezett mobiltelefonoknál ellenőrzik, hogy a gyártáshoz felhasznált anyagok miként tűrik a napfényt, kivédve a szín- és egyéb elváltozásokat.
