Hosszú ideje kutatnak a csillagászok az Univerzum legelső, és legtávolabbi csillagaira vonatkozó bizonyítékok után. Ezek a korai objektumok már közel félmilliárd évvel az Ősrobbanás után felragyogtak, és bár már rég elpusztultak, sugárzásuk azóta is jelen van a világűrben. A NASA Föld körül keringő űrtávcsöve, a Spitzer most olyan infravörös sugárzást rögzített, amely valószínűleg a kozmosz időben és térben legtávolabbi részeiből érkezett és a legősibb csillagoktól származhat.
Fények a sárkány csillagképből. Titokzatos derengés.
A mai elméletek szerint a világegyetem története több mint 13 milliárd évvel ezelőtt, az Ősrobbanással kezdődött. A Nagy Bumm után pár száz millió évvel pedig az első gázok koncentrálódásával már létre is jöttek az első generációs csillagok. Ezek csaknem teljes egészében hidrogénből és héliumból álltak. Az asztronómusok szerint e korai objektumok hatalmasak voltak: a számítások alapján tömegük a mi Napunk ötszázszorosára tehető. A csillagóriások fényesebbek és forróbbak is voltak a mai napoknál, így hamar felélték nukleáris üzemanyagukat. Ezért csupán néhány millió évig világítottak, és kimerülésük után gigantikus robbanással fekete lyukakká omlottak össze. Kezdetben energiájuk jelentős részét az ultraibolya tartományban sugározták ki, az Univerzum tágulása miatt azonban ennek a sugárzásnak a hullámhossza ma már az infravörös tartományba esik.
A Spitzer-űrtávcső infravörös tartományban érzékeny detektorainak segítségével most sikerült a csillagászoknak e sugárzás nyomaira bukkanniuk. Az űrtávcső közel tíz órán keresztül fényképezte a Sárkány (Draco) csillagkép területén az égbolt egy meghatározott szegletét. E felvételeken az ismert csillagokat és galaxisokat eltávolítva diffúz derengés látszik: a NASA kutatói szerint a fényjelenség a csillagok legelső nemzedékének fénye lehet, de az sem kizárt, hogy a haláluk után létrejött első fekete lyukakba koncentrálódott, felhevült gázanyag emisszióját sikerült megörökíteni.
