A világ gazdagabb országai közül mindössze négy teljesítette 1994-ben az ENSZ-nek tett ígéretét, miszerint bruttó hazai termékének legalább 0,7 százalékát az elmaradottak segélyezésére fordítja. Az összegszerűen legnagyobb adakozó Japán GDP-jének alig háromtized százalékát adta e célra.
Egyre kevésbé nagyvonalúak a gazdagabb országok a világ segítségre szoruló egynegyedével. Az OECD a napokban publikált 1994-es statisztikája nemcsak a segélyek csökkenéséről, hanem a menedékjog megadása terén is jelentős visszalépésről tanúskodik: 1992 és 1994 között a felére esett vissza a teljesített kérelmek száma.
Az OECD-tagországok által folyósított fejlesztési segélyek 59 milliárd dollárt tettek ki 1994-ben, gyakorlatilag ugyanannyit, mint az előző esztendőben. A segélyek negyede a Szaharától délre, Afrikába került, ennél valamivel kevesebb jutott Ázsiának. Összesen négy állam teljesítette az ENSZ által megfogalmazott célt, GDP-jének több mint 0,7 százalékával segítve a világ szegény régióit. Az abszolút bajnok Norvégia, amely a GDP 1,05 százalékát áldozta fel, az élcsoporthoz tartozik még Dánia, Svédország, Hollandia, míg Franciaország éppen hogy elmarad a kritériumtól.
Bár az USA összegszerűen nem kevéssel: 9,9 milliárd dollárral vette ki részét az adományokból, ez GDP-jének csak a 0,15 százalékát jelentette. A szűkmarkúságnak objektív okai is voltak, nevezetesen, hogy a donor államok költségvetési deficitjének megfékezése prioritássá vált. Több segély a politikai bizonytalanságok miatt nem került a címzetthez, így például Belgium nem teljesítette Ruandának tett ígéretét. Az 1994. év legnagyobb adományozója Japán volt 13,2 milliárd dollárral.
Az OECD statisztikájában szereplő összegek az ENSZ által békefenntartásra folyósított pénzeket nem tartalmazzák.