A korábbi évek önkormányzati beruházásai között első helyen szerepelt a községek gázellátásának megoldása, ami egyéb forrás hiányában a legtöbb esetben csak a lakosság, illetve az önkormányzat önerejéből valósulhatott meg. A beruházások befejeztével viszont az önkormányzatokat kényszerítették arra, hogy a lefektetett gázvezetékek tulajdonjogát adják át a területileg illetékes gázszolgáltató társaságnak, mondván: a privatizáció keretében majd részvényekkel ellentételezik ezt. Így – amennyiben a lakosság arányában osztják szét a részvényeket – előfordulhat, hogy azok a nagyobb önkormányzatok, amelyek alig költöttek pénzt az elmúlt években a gázhálózat fejlesztésére, akár négyszer annyi részvényt kapnak az államtól, mint akkor kapnának, ha beruházás-arányosan osztanák szét a papírokat. A kisebb önkormányzatok közül sokan pedig a befektetett pénzükhöz képest jelképes értéket kapnának részvények formájában vissza.
A gázszolgáltató társaságok megalakulását követően befejeződött közműberuházások viszont már nem kerültek a cégek birtokába, így továbbra is önkormányzati tulajdonban vannak. A fenntartási és üzemeltetési költségeket figyelembe véve érthető, hogy ezek az önkormányzatok ha tehetnék, bérbe adnák vagy eladnák a vezetékrendszereiket a gázszolgáltatóknak. A gáztársaságok viszont nem mutatnak különösebb érdeklődést irántuk, mondván: ők az értékesítésben érdekeltek, és a község, ha akarja, sem tudja máshonnan beszerezni a gázt. Mivel régiónként végezték a gázvezetéket kiépítését, így a beruházások befejezése is közel egy időben történt, azaz jól elhatárolhatóak területileg az azonos problémával küszködő önkormányzatok. Ezért egyre többen ismerik fel, hogy ezek a problémák saját gázszolgáltató alapításával megoldhatók.
