Az egyszeres könyvvitelt vezető vállalkozások adófizetési kötelezettségének megállapítására sajátos elszámolási szabályokat tartalmaz a társasági adó-, a számviteli és az adózás rendjéről szóló törvény. Az alábbiakban, az adóhatóság munkatársa ezen cégek társasági adóbevallásával kapcsolatos legfontosabb teendőket, valamint a pénzforgalmi szemléletű könyvvezetési kötelezettségből eredő sajátosságokat ismerteti.
A társasági adó hatálya alá tartozó, és a számviteli törvény előírásai alapján egyszeres könyvvitel vezetésére kötelezett adózók az adóbevallási kötelezettségüknek 1996. május 31-éig kötelesek eleget tenni az APEH által rendszeresített 9528 sz. bevallási nyomtatványon.
Az adózás rendjéről szóló törvény az egyszeres könyvvezetésre kötelezett adóalanyok tekintetében is előírja az adóelőleg összegének a várható adóra történő feltöltési kötelezettségét adóév december 20-áig. A jogalkotó azonban ezen vállalkozások tekintetében nem szankcionálja a feltöltési kötelezettség elmulasztását. A befizetett éves adóelőlegek kiegészítési kötelezettsége az éves várható adó teljes összegére vonatkozik. A december 20-i feltöltési kötelezettség összegének meghatározásánál a kiegészítő adó összegét is figyelembe kell venni.
A feltöltési kötelezettség alól csak azok az adózók mentesülnek, akiknek az adózás rendjéről, illetve a társasági adótörvény szerint adóelőleg fizetési kötelezettségük nincs, vagyis a lakásszövetkezetek, a társadalmi szervezetek, az egyházak, az alapítványok és a vízközmű társulatok, illetve az adóévben újonnan alakult szervezetek. Ezen adóalanyoknak a társasági adójukat a bevallás esedékességekor kell megfizetni.
Az egyszeres könyvvitelt alkalmazó adózóknál a számított adó alapja a pénzforgalmi nyilvántartásban kimutatott eredmény (az árbevétel és bevétel, valamint a termelési és kezelési költségek és egyéb ráfordítások különbsége), csökkentve az adóévben a számviteli törvény alapján számított értékcsökkenési leírással és változtatva a vásárolt készletek készletváltozásának értékével és módosítva az adóalap növelő és csökkentő tételeivel. A számított adó a pozitív adóalap 18 százaléka.
Az értékcsökkenési leírás összegének elszámolásánál fontos tudnivaló, hogy 1995. évtől a társasági adótörvényben megállapított amortizációs normákat kötelezően kell alkalmazni.
Ezzel megszűnt az adókedvezménnyel rendelkező adózók számára az a lehetőség, hogy az amortizáció elszámolásának a halasztásával módosítsák az adóalap, illetve az adókedvezmény összegét. A rendelkezés alól csak néhány kivételt engedélyez a törvény, így például a beruházások után elszámolt értékcsökkenés, vagy a bérbe adott eszközöknél alkalmazandó amortizációs kulcsok vonatkozásában.
Az értékcsökkenési leírás összegét akkor is el kell számolni az adóalap korrekciók során, ha a számviteli törvény előírásai alapján megállapított értékcsökkenés megegyezik az adótörvény szerinti értékcsökkenés összegével. Ebben az esetben az adóalapra gyakorolt hatás nulla, de a törvényi előírásoknak megfelelően az adóalap megállapításánál figyelembe kell venni növelő és csökkentő tételként egyaránt.
Az egyszeres könyvvitelt vezető vállalkozásokat is érintő változás volt, hogy 1995. január 1-jétől a felmerülő lízingdíjakat csak időarányosan számolhatják el költségként (gép és jármű esetén a lízingdíj havi 3, ingatlan esetében havi 1,1 százalékát meghaladó része képez adóalap-korrekciót). Az adóalap-növelő tétel megállapításánál nemcsak a szerződésben rögzített lízingdíjak összegét, hanem az egyéb járulékos szolgáltatások ellenértékét is figyelembe kell venni. Az új rendelkezés csak az 1995. január 1-jétől kötött szerződésekre vonatkozik.
Az adóalap megállapításánál a társasági adótörvény az értékvesztést csak késleltetve engedi meg alkalmazni. Az adótörvény előírásai szerint a mérleg fordulónapján meglévő eszközök után, a számviteli törvény értékelési előírásainak megfelelően elszámolt és eszközcsoportonként (készletek, befektetések, értékpapírok) nyilvántartott és ráfordításként elszámolt értékvesztés összegével meg kell növelni az adóalapot. Ezt követően válik lehetővé, hogy a ráfordításként elszámolt értékvesztésből a tárgyévi felhasználásra, értékesítésre arányosan jutó összeget levonja a vállalkozás: az adóalapból.
A felhasználásra, értékesítésre, selejtezésre jutó arány az alábbi módszer szerint számítható:
(nyitóérték + tárgyévi vásárlás, beszerzés, új befektetés – záróérték) : (nyitóérték + tárgyévi vásárlás, beszerzés, új befektetés).
Az egyszeres könyvvitelt alkalmazó vállalkozásoknál a vásárolt készletek vonatkozásában nem érvényesíthető az általános szabályok szerinti értékvesztéselszámolás, mivel az értékvesztést az adózás előtti eredmény megállapításánál a korrekciós tételként alkalmazandó készletváltozáson keresztül érvényesítik.
Fontos tudnivaló, hogy 1993. évtől csak a mérleg fordulónapján meglévő készletek, befektetések, értékpapírok vonatkozásában számolható el értékvesztés.
Az év közben elszámolt leértékelés vagy selejtezést nem lehet figyelembe venni az értékvesztés összegének a megállapításakor, azok év közben számolandók el ráfordításként.
A változás visszamenőleges hatályú volt. Tehát aki 1992. évben az évközben elszámolt értékvesztéssel megnövelte az adóalapját, az önrevízióval csökkentheti ezen időszak adóalapját, s ezáltal a fizetendő adó összegét.
Alapítványra és közérdekű kötelezettségvállalásra csak a meglévő tőketartalék terhére lehet átadni véglegesen pénzeszközt. A pénzeszközátadás nem lehet több, mint e tétel nélkül számolt pozitív adóalap 20 százaléka. Ezen korlátozás nem érvényesül a közalapítványi hozzájárulás esetén.
A törvényben nevesített célokra történő közérdekű kötelezettségvállalás, alapítványi, közalapítványi végleges pénzeszközátadás után nem keletkezik kiegészítő adófizetési kötelezettség.
A kiegészítő adó mértéke az 1995. január 1-je után keletkezett adózás utáni eredmény 23 százaléka. A nonprofit szervezeteknek nem kell megfizetni a kiegészítő adót. A megfelelő adóalap bevezetéséhez a törvény által előírt külön nyilvántartásra van szükség, amely tartalmazza az adózás utáni eredményt, a kiegészítő adófizetési kötelezettség alá tartozó jövedelemfelhasználásokat, a tárgyévet követően kivonható jövedelmet (a fizetendő adó és a kifizetett osztalék összegével csökkentett adózás előtti eredmény).
Az 1995. január 1-jétől hatályban lévő rendelkezések szerint az adókedvezmények csak a 18 százalékos adómértékkel szemben voltak érvényesíthetők. Ez elsődlegesen a külföldi részvételű gazdasági társaságokat érintette hátrányosan. Az Alkotmánybíróság visszamenőleges hatállyal megsemmisítette ezen rendelkezést, és a jogalkotónak 1996. július 1-jéig adott határidőt az alkotmányellenes helyzet megszüntetésére.
Az egyszeres könyvvitelt vezető adóalanyok részére a bevallásban előírt kiegészítő, egyéb adatoknak megfelelő részletezésére nincs lehetőség a használatos könyvviteli nyilvántartásokban. Célszerű ezért a számviteli törvény 64-70. §-okban az egyszerűsített mérlegre vonatkozó előírásainak figyelembevételével külön analitikákat vezetni annak ellenére, hogy tulajdonképpen kötelező jellegű előírásokat sem a társasági adó, sem a számviteli törvény nem tartalmaz.
