(Figyelő, 1996/11. szám)
Érdeklődéssel szoktam olvasni lapjukat, különösen az elemző cikkeket, így a 11. számban Gáspár Pál tartalmas írását az adórendszer reformjáról (Halogató taktikázás). A cikket két grafikon egészíti ki, amelyekről nem tudni, hogy a szerző vagy a szerkesztőség művei-e. A bennük foglalt magyar vonatkozású adatok azonban félrevezetőek. 1993-ban például a tb-járulék összege a GDP-nek nem 18 százalékát, hanem csak 14-16 százalékát tette ki. [A Világbank, az OECD és a Társadalombiztosítás Statisztikai Évkönyve (1993) eltérő adatokat közöl.]
Az adóterhelés (adó/GDP) sem 50,5 százalék, hanem körülbelül 42 százalék – az OECD és a PM számításai szerint. A grafikon a Világbankot nevezi meg forrásnak. A Világbank tiszteletreméltó intézmény, de itt-ott hebehurgya. Legutóbbi országtanulmánya (Magyarország: Szerkezetváltás és tartós növekedés, 1995) az adóterhelést 1992-re 40,8 százalékban (16. oldal), máshol 41,5 százalékban (158. oldal) jelöli meg. 1993-ra 44 százalékos értéket közöl (158. oldal), 1994-re 41,8 százalékot (158. oldal), illetve 52 százalékot(?) (80. oldal). Az OECD-szakértők és a PM igen részletes elemzése szerint az adóteher 1993-ban 42,4 százalék, 1994-ben pedig 41,3 százalék volt. Ez látszik a reális adatnak.
Örömmel jelenthetjük tehát, hogy Gáspár Pálnak az adóteher 50 százalékról középtávon 40 százalékra való csökkentésére tett javaslata már lényegében teljesült. Az új feladat a 35 százalékos arány elérése lenne.
