A jelenség az akadémiai körök minden szintjén tapasztalható, legyen szó mester, vagy doktori fokozatú disszertációk írásáról, szakfolyóiratokban közölt publikációkról, tanulmányok készítéséről, vagy nagyközönség előtti beszéd, prezentáció összeállításáról. A szellemírók többnyire széles érdeklődési körrel rendelkező egyetemisták, vagy jövedelmüket kiegészíteni igyekvő fiatal kutatók, akikből tucatnyit találni a kínai interneten egy egyszerű keresőmotor segítségével is.
A témával legutóbb foglalkozó Csongkuo Csingnien Pao központi napilap a Vuhani Egyetem egy 2010-es tanulmányát idézi. Eszerint mindössze három év leforgása alatt, 2007 és 2010 között a “megrendelt plágiumok”, vagyis a szellemírás iparának nagysága megötszöröződött, az évtized elején már az évi egymilliárd jüanos (36 milliárd forint) határt is meghaladta. A lap szerint abból ma vélhetően több tízezer ember él meg, magánszemélyek mellett újságok is.
forrás: AFP
Ezek egy-egy általuk lehozott, de az eredeti szerzőtől eltérő név alatt publikált írásért átlagosan legkevesebb 300 jüant (11 ezer forint), átlagosan pedig 800 jüant (29 ezer forint) kérnek el, a bonyolultabb szakmai anyagok díja természetesen ennél magasabb. Egy egyetemisták vagy fiatal szakemberek által megírt mesterdiploma disszertációjának elkészítési díja nagyjából átlagosan 10 ezer jüanra (360 ezer forint) rúg, ami terjedelemtől, témától és határidőktől függően is változik.
A jelenség hátterében mindenekelőtt a publikációs jegyzékek tudományos életben betöltött túlzott hangsúlya húzódik meg. A szakcikkek és tanulmányok száma kinevezéseket, szakmai díjakat, előléptetéseket segít elő, és komoly szakmai büszkeség forrásaként is szolgál. Egy további ok valószínűleg a kínai oktatási rendszer visszásságaira vezethető vissza: a plagizálás már az általános- és középiskolások körében is mindennapos, a diákoknak ugyanis – hangzik gyakran a vád és egyben a mentegetőzés – az iskolai terhelés mellett nincs idejük önálló, kreativitást igénylő munkák összeállítására.
