Tavasztól őszig két keréken jár dolgozni Rieb György, a Mille Motor Kft. ügyvezetője. Ezért az irodában is tart ruhát: ha a programja úgy kívánja, ott öltözik át öltönyös üzletemberré. A Mille cégnév egyébként az Aprilia olasz motorgyár csúcsmodelljére utal, finoman alkalmazkodva a külföldi partner azon kikötéséhez, hogy e nevet a magyar forgalmazó nem használhatja. Volt egy másik feltétel is: a partner kizárólag ezen kétkerekűek ügyes-bajos dolgaival foglalkozhat. A Mille Motor ez utóbbinak köszönheti létrejöttét. Négy magyar tulajdonosának, köztük Riebnek már volt egy közös cége – a Bertinus Kft. -, az azonban szerteágazó profilja miatt nem tudott megfelelni a kizárólagosság kritériumának. Más kérdés, hogy ha nincs az 1992-ben alapított Bertinus, a világmárka Aprilia soha nem áll szóba a négyes fogattal.
Az 1996-ig Moszkvicsokat, 1997-ig pedig ukrán Tavriákat importáló cég igencsak megjárta a hadak útját. Az ukrán kisautó annak ellenére volt népszerű a kevésbé tehetős hazai vásárlók körében, hogy köztudomásúan nem lehetett kerékösszetartást mérni rajta. “Mi több, az ukrán gazdaság összeomlása után az autók már olyan minőségben érkeztek, hogy elindulni sem lehetett velük” – idézi fel a hőskort Rieb György.
BEROGOBÁS. Rieb – aki a csapatszellem jegyében mellőzi névjegyén titulusának megjelölését – autóvillamossági műszerészként kezdte a pályáját, ezt követte a Győri Távközlési és Műszaki Főiskolán megszerzett diploma, valamint néhány év gyakorlati tapasztalat különböző autószervizekben. Az 1983-ban önálló autósbolttal a vállalkozói szférába átigazoló szakember ezután egy pécsi autókereskedelmi cég budapesti képviselőjeként kóstolt bele az importőri feladatokba, majd néhány esztendő Lada-dealerség után 1994-ben elvállalta az olasz Piaggio kisáru-fuvarozó triciklijeinek honi képviseletét is. Rá egy évre már az olaszok robogóival igyekezett betörni a főként japánok uralta magyar piacra. Abban az időben a magyar fogyasztók egy év alatt mindössze 800 motor megvásárlására voltak kaphatók, de a jó piacfelmérés eredményeként három év múlva már egyedül a Piaggio robogóiból 600-at adtak el. “Bár az értékesítési statisztikák imponzánsak voltak, a nemzetközi tendenciák nyomán egyértelműnek látszott, hogy nyitnunk kell a nagyobb motorok felé is” – indokolja az ügyvezető az 1999-ben végrehajtott újabb fordulatot. Kapóra jött, hogy az olasz Aprilia motorgyár ez idő tájt keresett meg vagy egy tucatnyi itteni importőrt, hogy termékeinek magyar képviselőt találjon.
|
Az immáron negyedik legnagyobb hazai motorimportőr cég vezetője szerint minden náció más stílusban köt üzletet, s a siker titka, hogy a partnerek mennyire képesek egymáshoz idomulni. “Az olaszokkal például kezdetben nagyon könnyűnek ígérkezik a tárgyalás, ennek azonban nem szabad bedőlni, mert később, amikor komolyra fordul a dolog, kellemetlenül kukacoskodó, kemény üzletfélnek bizonyulnak” – árulja el Rieb György.
A kapcsolat ma már annyira gyümölcsöző, hogy az Aprilia kelet-európai hídfőállásának tekinti a Millét. Ez azért is nagy szó, mert egy olyan márkáról van szó, amelynek versenygépei tavaly a lehetséges hatból négy vb-aranyat elhoztak. Ez – továbbá az, hogy a legsikeresebb magyar motorversenyző, Talmácsi Gábor is az Apriliával szerződött – egy bizonyos vevőkörnél igen előkelő színben tünteti fel a márkát.
PAPAGÁJOSOK. A 14 és 60 év közötti hazai vevőkör egészében is rendkívül érdekes összetételű, mert szakmailag sokkal érettebb, mint például az autóvásárlók. A testhez simuló színes öltözetük után “papagájosoknak” csúfolt speedmotorosok világában a divat és a vagányság olyan elegyet képez, amely egyfajta cowboy-romantikából táplálkozik – ennélfogva nem elsősorban a vagyonos üzletemberek sajátja. A szabályt erősítő kivétel maga Rieb György, aki a robogók felső osztályát képviselő 125 köbcentis scooterrel közlekedik legszívesebben a városban, vidékre viszont egy testesebb, erősebb kétkerekűt részesít előnyben. Mint mondja, egy ezres túramotorral százötvenes tempó mellett még szinte semmit nem érez az ember a szembeszélből.
ADOTT SZÓ. A Mille első emberének tárgyalási kultúráját emeli ki Niedelmayer Antal, a Superbike Kiadó ügyvezetője is, aki szerint Rieb György, amellett, hogy kreativitása olykor elragadtatja, ezt képes a “szögletesebb” üzletfelek számára is vonzóan tálalni. A lapkiadásban és autófinanszírozásban is érdekelt Niedelmayer normális autokrata vezetőnek tartja három éve megismert üzleti partnerét, akivel mind a mai napig elég egy kézfogással megállapodniuk egy-egy ügylet kapcsán: az adott szó kettejük között erősebb bármely szerződésnél. Példaként említett egy tavaly nyári közös rendezvényt, amelynek 4 millió forintos büdzséjét ilyen, szóban köttetett megállapodás nyomán együtt állták.
A prognózisok szerint a motorozás a közeljövőben – nem feltétlenül a vagyonosok kiváltságát jelentő – életstílussá válhat Magyarországon, amit 2007-re már közel 20 ezer kétkerekű importjával lehet majd csak kielégíteni. Ebből a tavaly 600 milliós forgalmat lebonyolító Mille tetemes részt szeretne kihasítani – sokszor azokkal a piaci résztvevőkkel szemben is, amelyekkel ma még a legnagyobb egyetértésben igyekeznek letörni a szürkeimportot. Mint mondja, van egy torta, amit szeletelgetnek, de ez a torta évről évre nagyobb lesz. A közbeszerzési tenderek és a futárszolgálatok mellett a magánvásárlók piaca bővül a leglátványosabban.
Rieb szerint a három piacvezető japán márka helyzeti előnye – amely abból ered, hogy az importőr cégek a gyártók tulajdonában vannak – valószínűleg megmarad. Egy olyan független magáncég, mint a Mille, mind árakban, mind marketingben sokkal inkább magára hagyatott, mint a dobogós konkurensek. Ennélfogva szorosabb a büdzsé, ami akár Rieb irodáján is lemérhető – praktikus, ám csöppet sem hivalkodó enteriőrben dolgozik. Az ésszerű spórolás híve, mindezt üzleti filozófiájában így foglalja össze: nem elkölteni, hanem megkeresni kell a pénzt.