az ENSZ Biztonsági Tanácsában az amerikai-brit-spanyol határozati javaslatról, Franciaország és Oroszország megvétózta volna azt. A második Öböl-háborút immár szinte bizonyosan megindító koalíció viszont az akció legitimálását várta a BT-től – amennyiben az erre nem hajlandó, nem kíváncsi a véleményére. A háborúpártiak a “kisebbik rosszat” választották: úgy tesznek, mintha nem is lenne szükségük a nemzetközi közösség támogatására. Hétfő éjszakai beszédében Bush amerikai elnök ezt nyíltan az ENSZ szemébe is vágta, mondván: ha a szervezet nem képes szembenézni azzal a veszéllyel, amelyet Irak jelent a világra nézve, és nem képes megszüntetni azt, majd megteszi helyette Amerika.
George W. Bush 48 órát adott Szaddam Huszeinnek, hogy elhagyja Irakot. Ez az ultimátum magyar idő szerint csütörtök hajnalban lejárt. Így nem kizárt, hogy mire e sorok megjelennek, már hullanak a rakéták Irakra. Ha ez bekövetkezik, a világ többé nem lesz olyan, mint volt. Ezek kivételesen nem üres nagy szavak: a háború feketén-fehéren bebizonyítja, hogy mindazok az intézmények, amelyekről az elmúlt évtizedekben azt hittük, hogy a nemzetközi jogrend és stabilitás zálogai, bármikor semmibe vehetők. Magyarország ebben a helyzetben döntött úgy – fölöttébb bizonytalan alapokra, egy több mint négy évvel ezelőtti parlamenti határozatra hivatkozva -, hogy engedélyezi az Öböl-térségbe tartó amerikai és brit harci gépeknek légtere használatát. A kapkodást az sem menti, hogy az ellenzék legnagyobb pártja, a Fidesz-MPP, egy globális következményekkel fenyegető háború küszöbén sem volt képes fölülemelkedni a belpolitikai csatározáson, és a kérdés súlyához illő felelősséggel kezelni a kormányzat rendkívüli egyeztetésre szólító meghívását. Mindezek után csak reménykedni lehet abban, hogy ha a háború szele netán Magyarországot is eléri – ne adj’ Isten terrorakciók formájában -, akkor a hazai politikai erők tudni fogják, mi a feladatuk.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
