A jegybank már az előtt javasolta a sáv eltörlését, mielőtt engem kineveztek elnöknek, s amióta betöltöm ezt a posztot, én is szorgalmaztam ezt a lépést – nyilatkozta a Figyelő legfrissebb, csütörtökön utcára kerülő számában Simor András jegybankelnök.
Nem a kamatemelést akarták megúszni
Három dolog változott az elmúlt évben, ami elérhetővé tette a sáv eltörlését. A most elkészült inflációs jelentésünkben szereplő, 2009-es előrejelzés 3,6 százalék, ami most először meghaladja a 3,0 százalékos inflációs célt. Másodszor: az elmúlt egy évben 1,0-1,5 százalékpontos szűkülés következett be a magyar és a térségi kamatok, valamint az eurózóna kamatszintjében. A harmadik tényező pedig az, hogy a forint árfolyama most sokkal közelebb van/volt a sáv közepéhez, tehát a kormánynak ebben az időszakban nem kellett tartania attól, hogy a sáveltörlés azonnali, a korábbi sávhatáron átlépő forinterősödést idézne elő – indokolta a jegybank és a kormány közös döntését a jegybankelnök.
A Magyar Nemzeti Bank első embere közölte: nem tud arról, hogy a kabinet a hétfői sáveltörlésre egy vasárnapi, rendkívüli ülésen bólintott volna rá.
A jegybank nem azért kezdeményezte a lebegési sáv eltörlését, hogy megússza a kamatemelést – cáfolta a hiedelmet az elnök. „A sáveltörlés hosszú távú stratégiai célja volt a jegybanknak. Ezzel a lépéssel nagyon világosan levertünk egy cöveket, amely jelzi, hogy az MNB legfontosabb célja az infláció csökkentése, s ennek elérése érdekében képes az összes rendelkezésére álló eszközt mozgósítani. Nincs „de” és „ha” meg „amennyiben”. Az összes ilyen kötőszót félre lehet tenni.” – mondta Simor András.
A döntés a jegybankelnök értékelése szerint nem azt üzente, hogy a központi bank erősebb forintot szeretne, hanem azt, hogy a jegybanknak nem árfolyamcélja, hanem inflációs célja van.
Arra a piaci pletykára, amely szerint az inflációs jelentésnek két változatát készítette el a jegybank, egyiket a sáveltörlés, másikat a sáveltörlés elmaradása esetére, Simor indulatosan reagált: „Sértésnek tartom, hogy egyáltalán van épeszű ember ebben az országban, aki ezt feltételezi.” – mondta.
Lóg a levegőben a kamatemelés
Egyesek szerint a jegybank puhán kezeli az inflációs kockázatokat. A most megjelent inflációs jelentés 3,6 százalékra teszi a 2009-es rátát; néhány jelentéssel korábban 2,4 százalékos volt e mutató, amely aztán két következő jelentésben 0,6-0,6 százalékponttal emelkedett. Ez alatt azonban az MNB tétlen maradt. Ön szerint ez nem csorbítja a jegybank hitelességét? – hangzott a Figyelő kérdése.
„Az elmúlt évben a piac folyamatosan kamatcsökkentésre számított. A jegybank azonban éppen tavaly decemberi, majd az idén januári kamatdöntés során adott olyan jelzést, hogy nem egyértelmű ez a pálya. Emlékszem, a januári sajtótájékoztatón az egybegyűltek meghökkenten hallgatták, hogy az MT kamatemelési opciót is tárgyalt. Ha úgy tetszik, utána ébredt fel a piac, s kezdte latolgatni a kamatemelés lehetőségét.
A jegybanknak nem árfolyam-, hanem inflációs célja van (Fotó: Figyelő)
Az elmúlt évben a monetáris tanács folyamatosan szigorúbb döntéseket hozott, mint amit a piac előre beárazott. Amikor 2,4 százalék volt az előrejelzés 2009-re, akkor ebből kamatcsökkentés is következhetett volna. Pont azért nem vágott kamatot akkor még az Monetáris Tanács, mert azt mondta, hogy ez a 2,4 százalékos előrejelzés jelentős, az infláció növekedésére irányuló kockázatokkal párosul.
Lehetett volna azt is, hogy korábban jobban levisszük a kamatot, utána meg felemeljük, de nem szerencsés dolog rángatni a rátát.” – válaszolt a jegybankelnök.
Simor András a 2009-es inflációs célra leselkedő veszélyként beszélt a növekvő olajárról, a forinteszközöktől elvárt esetleg túl magas kockázati prémiumról, és a lakosság magas inflációs várakozásairól.
Ha ezeken a területeken nem lesz pozitív változás a következő hónapokban, illetve az infláció csökkenésére utaló más trendek nem válnak dominánssá, akkor nem lehet más megoldás, mint szigorítani a monetáris kondíciókat – közölte a jegybankelnök.
Nem a magas kamatszint gátol
„Ebben az országban nem azért alacsony a növekedés, mert a jegybanki alapkamat valamennyivel magasabb szinten van, mint máshol. A magyar gazdaság versenyképességi tényezői közül jó néhány korlátozza a gazdasági növekedést régiós versenytársainkhoz képest. Ha egy országban versenyképességi problémák vannak, akkor a jegybanknak nem az a dolga, hogy elhitesse a kormánnyal, ezt a problémát árfolyammozgásokkal orvosolni lehet. Pont ellenkezőleg – nyilatkozta Simor András.
Az MNB első embere szerint Magyarország túl van adóztatva, mert az állam a gazdaság fejlettségéhez képest túl sok feladatot vállal magára, és ezeket a kiadásokat a beszedett adókból kell finanszírozni. Alacsony a foglalkoztatás, aminek gyökerei részben a gazdaság igényeit nem kielégítő oktatási rendszerben és a szociális rendszer hibás ösztönzőiben rejlenek – vázolta a gyenge versenyképesség okait a Figyelő csütörtöki számában megjelenő interjújában Simor András.
(A lapnak a jegybankelnök mindezeken túl elmondja: a kivitel alakulása és a forint árfolyama között nincs összefüggés, és a magas kamatszint akár még gyorsíthatná a növekedést. Szól még a hét elejei forintgyengülésről és állampapírpiaci hozamemelkedés lehetséges okáról, és arról is, hogy tart-e a forintárfolyam ingadozásától. Megtudhatjuk azt is, hogy Simor András hogy vélekedik a kormány adócsökkentési terveiről, illetve mikor volna érdemes újra elgondolkodni eurócsatlakozási céldátum kitűzésén.)
