Nemrégiben az oxfordi Roger Penrose ciklikus univerzum-elmélete keltette fel a tudományos világ érdeklődését a mikrohullámú háttérsugárzáson látható körgyűrűk iránt.
A kutatók azt állítják, hogy a kozmikus háttérsugárzásban keletkezett nyom azt bizonyítaná, hogy létezhetnek más univerzumok is a miénken kívül.
A londoni University College kutatóinak modellje szerint, a mi univerzumunk része egy nagyobb és egyre bővülő multiverzumnak.
A multiverzumban a mi világegyetemünk egyfajta kozmikus buborékban bújik meg. A multiverzumban léteznek más univerzumok is, mely világegyetemek fizikája teljesen eltérhet a miénktől.
Ha ez az elmélet helyes, akkor ebből az következne, hogy a világegyetemek ütközhetnek egymással, és így történhetett ez a múltban is, és ennek a nyoma maradt őrződött meg az ősrobbanáskor, így mutatható ki az a mikrohullámú háttérsugárzásban egy körgyűrű formájában.
A kutatók megkezdik a további kozmikus zúzódások feltérképezését, választ keresve arra a kérdésre, valóban ki kell-e tágítani elméletben létezés határait.
Hamarosan az Európai Űrügynökéség Planck missziója részletesebb képet nyújt majd a mikrohullámú háttérsugárzásról. Az új adatok feldolgozása után talán bebizonyosodhat, hogy valóban több univerzum létezésének nyomait találták-e meg.
A világegyetem – latinosan univerzum – csillagászati fogalom, minden létező összességét jelenti. Jelenlegi ismereteink szerint a világegyetem kora nagyjából 13,6 milliárd év, átmérője pedig legalább 93 milliárd fényév. A világegyetemben becslések szerint 100-800 milliárd galaxis található.
Az úgynevezett multiverzum elméletek szerint több különálló világegyetem létezik, az ilyen elméletekben a „világegyetem” szó tehát nem minden létező összességét jelenti.
AJÁNLOTT LINKEK:
Cikk az új multiverzum elméletről– angolul (Popular Science)
Tanulmány az univerzumok ütközéséről és a mikrohullámú háttérsugárzás vizsgálatáról (Arxiv)
