Presser Gábor a médiatörvény magyar zenét védő részét üdvözli. Úgy véli, nem a nemzeti dalkincs védelmét célzó mozgalma változtatott a képen, hanem a médiatörvény, ami szabályozza, hány százalékban kell a rádiókban és a tévékben magyar zenét játszani. „Ha ebben akaratlanul volt egy kis szerepünk, akkor azt mondom, nem baj.”
Presser Gábor öröme mégsem teljes. Szerinte kiröhögnék a franciák, ha javasolná, hogy legyen Francia Dal Napja. Ott minden nap a francia dal napja, „a rádióadók maguktól játszanak 60 százalékban francia zenét. Ha parancsba kell adni, hogy hány százalék magyar dalt kell játszani a rádiókban, ha ez nem belülről jön, hanem kötelezvény, akkor valami nagy baj van. Törvény által nem lehet megszerettetni semmit, a saját dalkincsünket sem”.
Fotó: MTI / Mohai Balázs
A politikától a legjobb ügy mellett sem hajlandó segítséget elfogadni. Hogy miért? „Mert elmúlik belőle a szépség, az alulról, szeretetből jövő kezdeményezés – szögezi le. Szerinte amit a politika támogat, attól akar vagy elvár valamit. „Így volt, így van, így lesz.” Presser a Tv2-n futó első három Megasztárban zsűritag volt, de kiábrándult a tehetségkutatóból. Mint mondja: „Az egyre több tehetségkutatóból bonyolult szappanopera lett. Eleinte könyörögtem, énekeljenek magyarul, akkor értik miről szól a dal. De mindig visszapattantam.”
Az alsóörsi LGT-koncertet azért az egykori Tabán Fesztivál folytatásaként hirdetik, mert a Tabán „egyfajta fél napra megengedett szabadság volt. Tudtuk akkor is, de nagyon szerettük. És most egy ugyanolyan fűben ülős, fákon lógós bulit szeretnénk Alsóörsön, amilyenekről a Tabán volt emlékezetes”. A legtermékenyebb magyar dalszerző a csütörtökön megjelenő Heti Válaszban egyebek mellett azt is elárulja, mit gondol a kultúrpolitikában pozíciót vállaló művésztársairól.
Presser néhány hete elárulta, hogy új LGT-dalok egyelőre nincsenek a láthatáron – a zenekar 2002-ben jelentkezett utoljára stúdióalbummal. A zeneszerző arra nem tudott válaszolni, mi lesz az alsóörsi buli után az LGT-vel: újabb többéves “tetszhalál” vagy szünet nélküli folytatás. “Most csak ez az egy tervünk van, aztán majd érdeklődünk a sorsnál.”
