Egy olyan napnak, amely az „Erőt, egészséget, Feri bácsi!” köszönéssel kezdődik, nincs nagyon folytatása, viszont van még rosszabb: a feribácsikkal, erőtegészséggel zsúfolt teljes élet.
A győzelem és a kudarc ugyanannak az erőfeszítésnek a folyománya, ezt rágcsálják az olyan mintapéldányok, mint a Rocky, a Tűzszekerek vagy a Billy Elliot, amelyekben a zsenik szinte mindig győzelmet aratnak. Bár az idei filmszemle díjhalmozó filmjének főszereplője egy tornász – méghozzá egy valódi tornász, Hajdu Zoltán, aki egyben a rendező öccse -,a Fehér tenyér nem sportfilm. Nincs benne fogcsikorgató küzdelem, intrika, nem dől belőle az öltözők fura szaga, nincsenek benne lassított felvételek, valamint nem szól a jelenetek alatt a kivételes helyzetet felülfogalmazó nevetséges zene. A Fehér tenyér főhőse akkor is normális életjeleket mutat, amikor nem dresszt, hanem hétköznapi öltözéket visel, azt illusztrálva, hogy az elvárásokkal szemben nem feltétlenül a győzelemre, inkább az életre készül. A film a nyolcvanas években Debrecenben, egy lepukkadt tornateremben kezdődik, és 2002-ben, a kipofozott Debrecenben rendezett tornász vb-n, illetve Las Vegasban ér véget. Egy fiú elhatározza, hogy megcsinálja a saját életét, és ez majdnem sikerül neki. Az első képeken az a kísérlet jelenik meg, amelynek során az edző (Gheorge Dinica) a gyermekidomítás brutális, de még nem büntetendő módszereivel, elpróbálja, mit bír ki a törékeny test, és nem véget ér, hanem megszakad a lélegzetelállító, túlkonstruált cirkuszi látványosság, a Cirque du Soleil próbáival, ahol az életben maradáshoz jól jön az emberbe beleégetett fegyelem.
A film hol a prolitkult kínosan valódi humorával, hol szívbemarkolóan, de végig tartózkodó tónusban ugyanazzal a tanulsággal szolgál, mint bármelyik, még nem befejezett élet: az utolsó sípszóig kell játszani. A Fehér tenyérre zúduló elismerések a film kvalitásainak visszhangjai. Hajdu Szabolcs a rendezői díjat azért kapta, mert effektek, trükkök, keresett formai megoldások nélkül képes elfogultságot és szimpátiát kelteni, még azt is megengedve, hogy az illúzió kedvéért túl gyakoriak a versenysport és a cirkusz egymásra rímelő képei.
Fehér tenyér • Magyar, 97 perc • Rendező: Hajdu Szabolcs • Főszereplők: Hajdu Zoltán, Gheorge Dinica
