Amikor a Srí Lanka-i börtönök parancsnoksága hirdetést tett közzé, amelyben hóhért keresett, több jelentkező is megkérdezte, hogy mégis, mi lenne a dolga. Munka, legalábbis elvben, akadna bőven: az országban 369 elítélt várja, hogy végrehajtsák rajta a halálos ítéletet, 471-nek az ügye pedig a fellebbezésnél tart. Ám hiába van benne a legsúlyosabb büntetés a törvénykönyvben, az ítéletek végrehajtását régen felfüggesztették, és három évtizede senkit se akasztottak fel az India csücskétől délre lévő szigetországban.
A börtönök parancsnoksága nem nézett azonnal utánpótlás után, amikor egy évvel ezelőtt a két állami hóhér közül az egyik nyugdíjba vonult, a másikat pedig előléptették. Azóta viszont néhány súlyos bűncselekmény, köztük egy fiatal lány megerőszakolása és meggyilkolása újból felélesztette a halálos ítéletről szóló vitát.
A colombói kormány szóvivője nyáron azt mondta, hogy “a közvélemény, a kabinet és a parlamenti képviselők arra a közös álláspontra jutottak, hogy a gyermekeket molesztálókkal és a kábítószer-kereskedelem legfőbb irányítóival szemben alkalmazni kell a halálos büntetést”.
A börtönök irányítói ezért adtak fel hirdetést, amelyben hóhérokat kerestek. 178-an jelentkeztek. Az aspiránsok között voltak nyugalmazott katonák, munkások, egy félszemű riksavezető és egy egyetemi hallgató is, akinek a korábbi munkakeresési próbálkozásai kudarccal végződtek.
Tíz jelentkezőt kapásból elutasítottak, mivel vagy túl idősek, vagy túl fiatalok voltak. Egy nőt azzal küldtek el, hogy a neme miatt érzelmileg túl nagy hatással lehet rá a hóhérmunka.
Végül két személyt választottak ki az üres helyekre. Felkészítésük komoly kihívást jelent, mivel elődeik alkalmazásuk évei alatt egyetlen személyt sem végeztek ki, és az egyikük ráadásul már meg is halt.