Közélet

Kivégzések Magyarországon: idézetek a hóhér szolgálati szabályzatából

Az államilag legalizált gyilkolás ténye ma is emberek ezreit foglalkoztatja.

Az előre kitervelten, nyereségvágyból elkövetett emberölés bűntette, nagyobb értékre elkövetett lopás bűntette és okirattal visszaélés vétsége miatt halálbüntetésre ítélt Vadász Ernőt a Budapesti Fegyház és Börtön akasztóudvarán 1988. július 14-én, csütörtökön végezték ki. Vele zárult Magyarországon a kivégzések kora.

A halálbüntetést, mint büntetési nemet, az Alkotmánybíróság 1990. október 31. napjától megszüntette. Az államilag legalizált gyilkolás ténye azonban ma is emberek ezreit foglalkoztatja.

A szegedkurir.hu idéz abból a szolgálati szabályzatból, ami előírta a magyarországi kivégzések menetét, illetve meghatározta az állami hóhér kötelességeit.

A szabályzat szinte óráról órára meghatározta mind a halálra ítélt, mind pedig az őrzésére kirendelt személyzet lépéseit. A törvényerejű rendelet szövegéből egyértelműen kiderül, hogy a közvélekedésben annyira elterjedt „utolsó kívánság joga” a szocialista Magyarország ítélet-végrehajtásában nem létezett. Sőt, a családjától búcsúzó elítéltnek azt is tiltotta, hogy fizikailag érintkezhessen szeretteivel.

A rendelkezés természetesen a bitó alá vezető útra, s magára a kivégzésre is meglehetősen szigorú útmutatást adott.
„A kivégzett holttestét nem szabad a hozzátartozóknak kiadni. A holttest temetőbe szállításáról és eltemettetéséről a büntetés-végrehajtási intézet gondoskodik. A kivégzettek holttestét csak köztemetőben, az ismeretlen holttestek temetésére kijelölt helyen, jeltelen sírban szabad eltemetni” – áll a szabályzatban.

Ajánlott cikk:

Államilag osztott halál – Kivégzések a Kádár-korszakban (szegedkurir.hu)

Ajánlott videó

Olvasói sztorik