Az öltönyt, fehér inget és kalapot viselő férfi mindennap a Szarajevó ütőerének számító Tito utcán várta a kuncsaftokat, még az 1992 és 1995 között dúló délszláv háború és a város heves bombázása idején is.
Kedden már nem volt ott, helyére egy faszéket tettek ki, rá pedig a mosolygós, de szomorkás tekintetű bajuszos, szemüveges férfi fotóját. A szék mellé virágokat és gyertyákat helyeztek el, valamint egy pár cipőt is. A járókelők közül sokan megálltak egy pillanatra, hogy leróják tiszteletüket.
A cipőtisztító koszovói cigány ember volt, aki a második világháború után, 15 éves korában került Szarajevóba. Valódi neve Husszein Haszain volt, a Misónak a bokszedzője, egy magyar férfi nevezte el, mert nem tudta kiejteni tanítványa igazi nevét – elevenítette fel egy róla készült dokumentumfilmben Cika Miso.
Az “üzletet” 21 évesen vette át apjától, és hamar a leghíresebb cipőpucoló lett a városban. A “legjóképűbb csak az utóbbi években” – viccelődött. Cika Miso Szarajevó jelképévé vált, hét évtizeden át élt ott, 2009-ben kitüntette a város, még egy lakást is kapott. A cipőtisztítást utána sem hagyta abba, bár sokan nem értették, miért. Ő csak annyit mondott nemrég: a munka a lelkébe égett, és a székében fog meghalni.
