Az elmúlt egy hétben számos bejegyzést osztott meg Gajdos László, amelyekben vízmegtartási módszereket, gyakorlatokat mutatta be országszerte. Az élő környezetért felelős miniszter beszámolói alapján ezeknek az intézkedéseknek, illetve a novemberi esőnek köszönhetően több kiszáradt területen is újra megjelent a víz.
Idén novemberben sok hónapnyi szárazság után végre számottevő csapadék érkezett hazánkba. Ez azonban önmagában még kevés ahhoz, hogy felszámolja az aszályt, ugyanis az év során olyan jelentős vízhiány alakult ki a talajban, amit egyetlen esős időszak nem tud orvosolni. Erre korábban Gajdos is felhívta a figyelmet, és kiemelte, hogy az ősszel lehulló csapadék nem elegendő, azt meg is kell tartani a tájban. A miniszter Facebook-posztjai arról tanúskodnak, hogy a vízügyi igazgatóságok és nemzeti parkok szakemberei már dolgoznak is ezen.
Baján és környékén például betétpallós elzárásokat helyeztek el a Bácsbokodi-Kígyós-csatornán, a Kígyós-főcsatornán és az Árkosdombi-csatornán, a medrekben pedig terméskőből és homokzsákokból építettek mederküszöböket, amelyek lelassítják a víz áramlását, így több ideje marad beszivárogni a talajba. Az Ős-Dráva térségében zárva tartják a zsilipiket és duzzasztókat, hogy a víz ne távozzon feleslegesen a Dráva irányába, és hasonló műtárgylezárással igyekeznek megőrizni a vizet a Balmazújváros melletti 200 hektáros Nagy-sziken is.




A Gerje és a Kis-Gerje mentén vízvisszatartási céllal eddig 50 különböző méretű fenékküszöb-rendszert építettek ki a Hosszúcsemői Tőzegláp vízőrzői, a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatósága, valamint a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont és a KÖTIVIZIG munkatársai.
A közös munka gyümölcse a napokban lehullott és összegyülekezett csapadék hatására vált látványossá, miután Albertirsa, Ceglédbercel és Cegléd térségében szakaszosan összegyűlt a víz a mederben ott is, ahol nincs tisztított szennyvízbevezetés
– írta Gajdos László.
Az Alsó-Tisza vidéken, a Fehértó-Majsai főcsatornán a helyi gazdálkodók és a vízügyi szakemberek közös erővel építettek ki egy big-bag zsákos mederelzárást, hogy helyben tartsák a lehulló csapadékot. A Tiszalöki Vízlépcsőnél a duzzasztási szintet 470 centiméterre emelték, amivel akár 1,5–2 millió köbméter vizet is vissza lehet tartani.
A Közép-Duna-völgyi Vízügyi Igazgatóság területén homokzsákokból, földből és más természetes anyagokból emeltek ideiglenes vízvisszatartó elzárásokat a medrekben. Emellett több mint 200 hektáron végeztek sekély árasztást legelők területén.




A Dobolyai-csatornán szintén homokzsákokból építettek fenékküszöböt, hogy ezzel a víz áramlási sebességét csökkentsék, és több idő maradjon arra, hogy a víz beszivárogjon a környező területekre, ezzel gyarapítva a talaj vízkészletét. A Marcal mentén kő fenékküszöbökkel igyekeznek helyben tartani a vizet.
A Körös, a Tisza és mellékfolyóik vizét eközben csatornákba vezetik be vízpótlási céllal. Taktaköz és az Inérhát–Tiszadob térségének csatornáiba. Ezzel arra rászuroló erdőkbe, tavakba és holtágakba jutnak vízutánpótlást a szakemberek.
Hogy a Tisza-kormány vízmegtartási intézkedései mennyire lesznek eredményesek, a következő évben derülhet ki. Gajdos László reményei szerint a jövő nyári száraz időszak kevésbé lesz kritikus az ideinél a vízőrző gyakorlatoknak köszönhetően.
További cikkeink a magyarországi vízhiányról alább olvashatók:
- Legalább két balatonnyi víz hiányzik a talajból Magyarországon
- Semmivé lett ezerhektárnyi víz: a kiszáradás szélén álló Kolon-tónál jártunk
- Kétségbeejtő a Balaton vízmérlege, miközben óriási építkezés kezdődött az egyik befolyójánál
- Ezermilliárd forintból lehetne elkezdeni az ország vízpótlását
- „Meglehet, hogy nem élhetjük már azt a jövőt, amelyet korábban elképzeltünk” – elértünk a vízválságok korába?



