Távozott bábolnai elnök-vezérigazgatói székéből Nagy Frigyes, akit alig öt hónapja, június 28-án választottak meg a posztra. A fő tulajdonos Állami Privatizációs és Vagyonkezelő (ÁPV) Rt. javaslatára Velez Zoltánt, az igazgatóság egyik tagját nevezték ki elnöknek. A vezérigazgatói feladatokat pedig a 33 éves, már hat éve a cégcsoporton belül dolgozó agrárközgazdászra, Marczali Gáborra bízták.
Marczali Gábor, Nagy Frigyes és Velez Zoltán. Új felállás
Az újabb bábolnai “lavinát” egy formális adminisztratív lépés indította el, miszerint az állami agrártársaságoknál az ÁPV Rt. szétválasztja az elnöki és a vezérigazgatói jogkört. Erre Nagy Frigyes azonnal lemondott. Később úgy indokolta a lépést, hogy “a korábbitól teljesen eltérő helyzet alakult ki a tisztségek szétválasztásával”, ezért távozik. Mielőtt a nyáron kinevezték, csak úgy vállalta a takarítást “Augiász istállójában”, ha a vezérigazgatói mellett az elnöki jogkört is megkapja. Úgy ítélte meg, hogy csak így jut elegendő eszközhöz céljai megvalósításához.
POLITIKAI ÚTMUTATÁS. Sok évtizedes hagyomány, hogy az állami nagygazdaság vezérkarát a politikai hatalom útmutatása alapján jelöli ki a mindenkori igazgatóság. A koalíciós pártok “delegálta” vezetők legtöbbje viszont nem ért “bábolnául”, mert a különleges helyzetű óriásgazdaság, a baromfiintegráció és az élelmiszer-ipari birodalom vezetése speciális, máshol talán meg sem szerezhető gyakorlatot követel meg. Akinek van fogalma arról, mit is kellene csinálni, annak pedig kevés a mozgástere, hiszen a vagyonkezelő szervezet nagyon direkt utasításokat ad, és konkrét elvárásokat támaszt. Nagy Frigyes – aki eredetileg maga is állami gazdaság vezetője volt (a Lajta-Hansági Állami Gazdaságot kormányozta), majd a Horn-kabinet földművelésügyi minisztereként éppen eleget fájdíthatta a fejét Bábolna – nyilván tudta ezt.
Bár Nagy tanácsadóként a Bábolna közelében marad, a külső szemlélőben mégis azt az érzetet kelti Nagy Frigyes távozása, mintha megint a szakmaiság fölé kerekedne, sőt, az elérhető közelségbe került privatizációval még erősödne is a hatalomért, a bábolnai javakért folyó harc. Mi mással magyarázható, hogy a rendszerváltás, azaz Bogárdi Zoltán elnöksége és Papócsi László vezérigazgatósága óta olyan gazdasági potentátoknak tört bele a bicskája a bábolnai rendrakásba, mint Heimann Zoltán, aki gyógyszergyártó birodalmat épített a Béres Rt.-ből, Szép Imre, aki a Bábolnai résztulajdonban lévő győri Pannon Baromfi Kft. sikeres ügyvezető igazgatója volt, tehát értett a “food business”-hez, vagy Székely Csaba, aki nem csak oktatja a Szent István Egyetemen a gazdaságirányítást, hanem műveli is, jelenleg is tagja a Bábolnai Ménesbirtok Kht. felügyelőbizottságának.
RÉSZEGÍTŐ VAGYON. Vannak olyan vélemények, hogy a bábolnai gazdagság és a lenyűgöző méretek megzavarják az azzal kapcsolatba kerülőket. Még az állami földek eladása után is túl csábító az értékes ingatlan- és eszközvagyon, a kiterjedt integráció, gép, takarmány, baromfi, élelmiszer forgalmában rejlő üzleti lehetőség, esetleges jutalék. A hipotézist alátámasztja Nagy Frigyes is, aki a részvénytársaság drámai pénzügyi helyzetét sem csak a baromfipiaci krachhal indokolta: szerinte Bábolnát egyszerűen fejőstehénnek nézték a belőle kivált magántársaságok.
Az adófizetők pénzén zajló nagyüzemi veszteséggyártás már olyan mértékű volt, hogy Németh Imre földművelési és vidékfejlesztési miniszter még beiktatása előtt megígérte: első feladatai között szerepel majd a bábolnai “veszteségcsapok” elzárása. A Bábolna Rt. azért is vált politikai üggyé, mert – az Orbán-kormány távozása előtt viharos gyorsasággal értékesített 12 állami agrártársaság esete után – többen éltek a gyanúperrel, hogy nem véletlen a pénzügyi hanyatlás. A cég radikális leértékelése tudatos előzménye az információnk szerint 2003 május-júniusában kezdődő privatizációnak. A gyakori pozíciócserékkel járó káosz is hozzájárult ahhoz, hogy júniusra a fizetésképtelenség határára sodródott a 22 milliárd forintra duzzadt hitelállományú, 12 milliárd forint éven belüli tartozást felhalmozó agrárvállalat, s ebből a helyzetből csak a 2 milliárd forintos életmentő fejlesztési banki kölcsön és a céget finanszírozó négy banknak a lejárt hitelek utáni MFB-s visszafizetési garancia húzta ki átmenetileg.
