Az ügy evidenciáit le kell szögezni a cikk elején: nincs rendjén, hogy a miniszterelnök a saját, milliós elérésű oldalán egy videóban mutogat nőket tárgyiasító módon ábrázoló képeket, és ezen mulat. Hogy miért nincs rendjén, már sokan megírták, az érvelések tartalmával többé-kevésbé egyetértek, hiszen, mint mondtam, evidenciák.
A jó kérdés az, hogy mindez miért történik meg megint, miért cselekszik mindenki algoritmikusan ebben a helyzetben, jelesül, hogy Magyar Péter nem tud viselkedni, ezért pedig a nyilvánosság különösképpen nem elítélhető módon, a saját szerepfelfogásának megfelelően ezt kikéri magának, és így telnek el a napjaink, modorral, morállal, stílussal, mémekkel, prédikálással, idétlen kommenteléssel meg ilyen cikkekkel, mint ez, amiben siránkozunk, hogy ahelyett, hogy erről beszélünk, lehetne másról is beszélni, arról, hogy milyen lesz ez az új ország, trallalla, milyen lesz a szabad Magyarország.
Mindenki a magára osztott szerepet játssza a miniszterelnökig bezárólag, a közbeszéd árkai közben mélyülnek, nincs innováció, nincs vita, minden egy napig fontos, ki emlékszik rá, hogy Matolcsy Györgyöt letartóztatták, vagy arra, hogy Lezsák Sándorról kirakta a magyar állam a saját oldalára, hogy ügynök volt, miközben pont ellenkezőleg: megfigyelték?
ezt mindannyian érezzük, de csak nyomjuk tovább a gázt, nem állunk meg, képzeletünk központjában a lenémított kérdés: milyen lesz a csattanás? És mindez rémisztően gépies, az egészet meg lehetett volna írni előre.
