Két héttel ezelőtt Magyar Péter miniszterelnök jelentette be, hogy január 1-jétől megszűnik a látványsportok tao-támogatási rendszere, október 27-én pedig már be is nyújtották az Országgyűlésnek a tao-törvény módosítására tett javaslatokat. A sportállamtitkárság a kormányfői bejelentés után zártkörű egyeztetést tartott az érintett sportszövetségek vezetőinek, ám a kivezetéssel kapcsolatban így is több a kérdés, mint a konkrétum, és az egyesületek egyelőre nem tudják, mire kell készülniük 2027-től.
A Miniszterelnökség interaktív diagramokon, térképen és táblázatokban foglalta össze a társasági adóból (tao-ból) származó sporttámogatások adatait, összegeit és kedvezményezettjeit az elmúlt tizenegy évből. Ahogy a kormany.hu-n olvasható közlemény is fogalmaz: „a közzétett összesítés a különböző szövetségi és minisztériumi forrásokból eddig is elérhető adatokat vezeti össze és teszi átláthatóbbá”, továbbá, „az összesített adatok a kiadott igazolások értékét mutatják, nem a ténylegesen megérkezett vagy elköltött pénzt”. Éppen ezért „azt sem lehet megállapítani ezekből a listákból, hogy a támogatás végül ténylegesen a feltüntetett klubhoz jutott-e el, mivel a szövetségek és az akadémiák a kapott forrást továbbadhatják más szervezeteknek is”.
Néhány érdekesség azonban így látszik, ezeket szedtük össze most öt pontban.
1. Továbbra is azok oszthatják el a pénzt, akik létrehozták ezt a térképet
A most összerendezett adatok minden kétséget kizáróan bizonyítják például, hogy
Kálnoki-Kiss Attila ugyanis a napokban úgy fogalmazott, hogy a kormány a finanszírozási rendszer átalakításában leginkább a szövetségekre támaszkodik, és a jövőben is ezek a szervezetek dönthetnek majd arról, hogy hova mennyi állami támogatás jusson abból a 150 milliárd forintból, amelyet a kormány a következő évre biztosít a látványsportoknak.
A kijelentés leginkább azért érdekes, mert a látványsportok szövetségi vezetésében semmilyen személyi változás nem történt az áprilisi kormányváltás óta. Tehát: azok a szereplők, akik korábban kulcsfontosságú döntéseket hoztak meg a tao-források elosztásáról, és megkerülhetetlenek voltak a kedvezményezettek által benyújtott sportfejlesztési programok elbírálásában, kivétel nélkül megőrizték pozícióikat.
Ha hinni lehet a jelenleg ismert információknak, és továbbra is nekik lesz döntő szerepük az állami támogatások felhasználási céljainak jóváhagyásában, az egyben azt is jelenti, hogy a finanszírozási rendszer érdemi, valós reformja egyelőre nem várható.
